Tíz, de inkább húsz évvel ezelőtt még teljesen máshogy működött a játékfejlesztés: kevesebb fővel, kisebb költségvetésből, rövidebb idő alatt készültek el a legjobban várt címek. Aztán ahogy a technológia fejlődött, úgy jöttek az egyre komplexebb alkotások, minek eredményeképp nőttek a felhasználók elvárásai is, és ma már például kell az, hogy egy nyílt világ ne csak díszletként szolgáljon, hanem hiteles, élő legyen, elegendő tennivalót kínáljon a fő küldetések mellett is.
Ez persze azzal jár, hogy könnyebb hibázni, pláne úgy, ha részvényesek és gazdasági szakemberek lihegnek az egészségtelenül sokat túlórázó fejlesztők nyakába. A játékipar üzlet, és mint olyan, pénzt kell termelnie, hogy fenntartható maradjon; hiába lenne egy játék 7-8 év munkájával instant klasszikus, nagyon kevés kiadó (kb. a Rockstar, a Microsoft és a Sony) engedheti meg, hogy ennyi időt adjon csapatainak. Ezért jelenhetnek meg félkész játékok idő előtt, és ezért van az, hogy hónapok, néha évek elteltével, de azért mégis csak lesz belőlük valami érdekes és izgalmas.
Bár nagyon szerettük volna, ha a listánkra tehetjük, az Anthem és a Fallout 76 nem lettek jobbak, és nem tudjuk szívből ajánlani a Mafia 3-at és a Mass Effect: Andromedát sem, mert bár utóbbiak esetében a technikai hibákat kiküszöbölték, az élvezeti érték keveset javult. Természetesen a lista nem teljes, tökéletesen szubjektív, most tíz olyan játékot gyűjtöttünk össze, amik rosszul indultak, de ma mindenképp megérnek egy próbát. Legalábbis szerintünk.
No Man's Sky
Mi mással kezdhetnénk egy ilyen felsorolást, ha nem az elmúlt évek egyik legbotrányosabb játékával, a No Man's Sky-jal. A Hello Games korábban a Joe Danger sorozatot szállította, melynek részei korrekt indie játékok voltak, amiket az akkor mindössze néhány fős csapat különösebb nehézségek nélkül tudott összeállítani. Vezetőjük, Sean Murray azonban régóta álmodott egy olyan játékról, ami korlátok nélkül bővíthető, központi szerepet kap benne a felfedezés, különösen olyan bolygók felkutatása, amiket más még nem láthatott.
A fejlesztés elején négyen dolgoztak rajta, majd végül tizenhárman fejezték be, ami már eleve kevésnek tűnt ahhoz képest, amit az interjúk, nyilatkozatok és videók alapján a fejünkben összeálló játék mögé elképzeltünk, de nem tehettünk mást, elhittük, hogy a végeredmény tényleg fantasztikus és kiemelkedő lesz - elvégre a Sony is beszállt a marketingbe. 3-4 év fejlesztés után, 2016-ban a No Man's Sky megjelent, és kiderült, hogy a kelleténél nagyobb volt a hype.
Két héttel a megjelenés előtt kiszivárgott néhány példány. Akik hozzájutottak egyhez, a Redditen meséltek egyebek mellett technikai problémákról, hiányosságokról, aztán amint egyre többen léphettek be a világba, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy hiányzott a játékból egy rakás beígért, sőt, mutogatott funkció, amit vagy be sem építettek, vagy a fejlesztés során kivágtak. Mind a Hello Games, mind a Sony igen nehéz helyzetben találta magát, de mivel az előrendelések és a kezdeti eladások jól alakultak, a csapatnak volt miből építkeznie. 2016 novemberében jött az első fontos frissítés, amit aztán számos további, melyek számos rendszert átdolgoztak, élvezetesebbé alakították a sztorit, valamint olyan funkciókat tettek elérhetővé, mint a VR-mód és a valódi multiplayer.
Öt évvel később a No Man's Sky már egy sokkal jobb, tartalmasabb, izgalmasabb játék, aminél ha nem is teljesült minden ígéret, azért sok mindent megvalósítottak, és olyan elemek is bekerültek, amiket a közösség kért, javasolt. Akinek az elején elment a kedve tőle, de egyébként mozgatja az űrös-felfedezős koncepció, bátran vágjon bele.
Star Wars Battlefront II (2017)
Nem nyűgözte le a játékosokat az Electronic Arts-féle, 2015-ös Star Wars Battlefront - az tény, hogy megvolt a maga varázsa, és a játékmenet is tudott szórakoztató lenni, de ha több tartalom kerül bele, jobban örültünk volna. Azért így is elment belőle 14 millió példány, részben az új filmek által generált hype-nak köszönhetően.
Két évvel később érkezett a tartalmasabb, egyjátékos kampánnyal is megtoldott folytatás, aminek újításait, finomításait jobban tudtuk volna értékelni, ha nem kerül a játékba egy egészen felháborító monetizációs rendszer. Az EA illetékesei azt találták ki, hogy fizetőkapu mögé zárják a legnépszerűbb karaktereket, így ahelyett, hogy minden rajongó kiélhette volna fantáziáit, csak azok játszhattak például Darth Vader szerepében, akik vagy további pénzt áldoztak a játékra, vagy iszonyú mennyiségű játékórát tettek bele.
Nem működött korrekt módon a jutalmazás sem, a loot boxok játékbeli előnyöket kínáltak (tehát aki többet fizetett, potenciálisan előnyhöz juthatott), és olaj volt a tűzre, amikor az EA közösségi csapata a Redditen azzal próbálta védeni a döntéseket, hogy szerették volna, ha a játékosok a "büszkeséget és eredményességet" éreznek a hősök feloldását követően. Ez a hozzászólás lett a Reddit legnagyobb mértékben leszavazott kommentje.
2018 márciusában aztán jelentősen átalakultak a rendszerek: a lootládákból kivették a pay-to-win elemeket, majd feloldottak minden hőst és járművet. Közben sorra jöttek a tematikus tartalmak, kezdve Az utolsó Jedihez kapcsolódó új pályákkal és hősökkel, majd folytatva a Solo-val, a Clone Wars-szal, A Skywalker korával és egyebekkel. Elérhetővé váltak új módok és fegyverek is, amik változatosabbá, tartalmasabbá tették az egyébként sem kicsi játékot. Nemrég az Epic ingyen adta, rövid időre le is döntötte a szervereket az új játékosok ostroma, úgyhogy itt a remek alkalom, hogy ti is beszálljatok a harcokba.
Sea of Thieves
Ki gondolta volna, hogy a Sea of Thieves alig több mint két év alatt 15 millió játékos érdeklődését fogja felkelteni, és az Xbox One legkelendőbb új, Microsoft által kiadott játéka lesz? Persze a kiadó nagyon erősen hajtotta a marketingbiciklit, de ez nem mindig elég.
A Rare könnyed kalózos játéka első ránézésre nem volt túl megnyerő, aztán amikor megjelent, a kritikusok úgy gondolták, hogy túl unalmas, és nincs benne elegendő tartalom. Azért sokan adtak neki esélyt az Xbox Game Pass miatt, melynek kínálatába az első napon bekerült, és számos streamer is tengerre szállt, hogy megnézze, milyen kalandokat tartogat a világ - a szerverek küszködtek is a játékosok rohama alatt.
A fejlesztők elhatározták, mindent a rajongók kéréseinek rendelnek alá, velük szorosan együttműködve szeretnék a Sea of Thieves jövőjét egyengetni. Közben négy csapat dolgozott párhuzamosan a különböző, ingyenes kiegészítőkön, melyek jelentősen feldobták az élményt - 21 csomag jelent meg, mindegyik hozott valamilyen fontos változást vagy újítást.
A kritikusi pontszámoktól tekintsetek el: a játék sokkal jobb, mint először volt, és fényes jövő áll még előtte úgy is, hogy a csapat szezonokra és battle passokra váltott. Főleg kooperatívan ajánlott belekezdeni.
Rainbow Six: Siege
Eleinte egy kicsit szomorúak voltunk amiatt, hogy a Rainbow Six sorozat nem a sztorifókuszú Patriots-szal folytatódott, de így, utólag már egyáltalán nem bánjuk. A Rainbow Six: Siege sikere bámulatos, a játék ma már állandó szereplője a Steam egyszerre játszók száma szerinti top 10-es listájának - pedig az elején még kétséges volt, hogy lesz-e belőle valami, vagy szép lassan elfelejtődik.
Eleve okozott egy kis kavarodást, hogy a 2015-ben megjelent játék nem pont úgy nézett ki, mint a 2014-es E3-on bemutatott demóban, de biztos, hogy amennyi csillogás ott látszott, az élvezhetetlenné tette volna az egészet. Az eladások a pozitív értékelések ellenére nem a vártnak megfelelően alakultak, bár a kritikusok azt megjegyezték, hogy tartalom terén még vannak gondok.
Aztán jött az első frissítés, majd a többi, és a kezdeti, 20+1 fős karakterfelhozatal mára 58 fősre bővült, a pályák száma ugyancsak jelentősen nőtt (bár az utóbbi hónapokban már inkább a korábbiak átdolgozására fordította energiáit a csapat), ahogy az érdeklődőké is. Ezzel párhuzamosan folyamatosan finomítottak a játékmeneten, a karakterek képességein és eszközein, valamint új szabályokat, beállításokat vezettek be, hogy az élmény még jobb legyen.
Ugyan vannak hibái, de a Rainbow Six: Siege napjaink egyik legélvezetesebb, legizgalmasabb multis játéka, ami egy jó csapattal olyan élményt ad, mint semmi más.
Batman: Arkham Knight
Aki konzolon játszott vele, az jó eséllyel úgy emlékszik a 2015-ös Batman: Arkham Knightra, mint a Rocksteady eddigi legjobb, legtöbb lehetőséget kínáló játékára: egy izgalmas, csavaros történetet megismerve járhattuk Gothamet és verhettük össze a gonoszokat a denevérembert, valamint jól felszerelt Batmobilját irányítva. Minden nagyon rendben volt vele mind technikai oldalról, mind a játékmenetet tekintve.
Aki viszont PC-n szeretett volna nekivágni, egy teljesen más játékot kapott - nem olyan értelemben, mint a 2000-es évek elején, amikor a Ghost Recon Advanced Warfighter például egy FPS volt az egyik, és egy TPS a másik platformon. Az első napokban konkrétan játszhatatlan volt a windowsos változat, teljesítménybeli problémák és technológiai hiányosságok léptek fel, a framerate nem ment 30 fölé még az akkor csúcsnak számító videokártyákkal sem.
A megjelenést követő napon a Warner Bros. Interactive felfüggesztette az árusítást, és 2015. szeptember 4-én, több mint két hónappal a debütálás után megjelent a patch, ami elvileg mindent javított volna. Október 28-án újraindult az árusítás, de még mindig nem oldódott meg minden probléma, ezért a kiadó felajánlotta, hogy játékidőtől függetlenül mindenkinek visszaadja a pénzét.
Most, öt évvel később, hibátlannak ugyan nem nevezhetjük az Arkham Knight PC-s változatát, de határozottan jobb a helyzet, a játék kisebb fennakadásoktól tekintve játszható, élvezheti. Aki teheti, mégis inkább konzolon essen neki, de a PC-seknek sem kell már csalódástól tartani.
A cikk a következő oldalon folytatódik!
