A The Last of Us első részének lassú, megfontolt építkezése után a folytatásban az HBO kitapossa a hűtőrácsot és rengeteg mindent szeretne egyszerre megmutatni és elmesélni. Ez egyrészt egy nagyon izgalmas epizódot eredményezett, tele feszültséggel és drámával, viszont a Part II - és valószínűleg a sorozat - legfontosabb pillanatainak ezért nincs tere lélegezni.
Joel meghal
Többen azt gondolták, hogy az HBO kicsit tompítja majd az ütést (haha), Craig Mazinnek és Neil Druckannak láthatóan ez eszébe sem jutott. A játékok sokat vitatott, de mindenkiből hatalmas érzelmeket kiváltó jelenetsora hasonlóan sokkoló élő szereplőkkel is - még annak ellenére is, hogy pontosan tudtam, hogy mi fog történni. A készítők egy-egy helyen változtattak, például Abby végső nagy suhintása helyett egy törött golfütőt adtak a kezébe, amivel beviheti a kegyelemdöfést Joelnek, amivel valószínűleg csak azt akarták érzékeltetni, hogy milyen hosszúra nyúlt a kínzás, amíg mi más jelenetekben időztünk. A végkifejleten ez nem változtat semmit, pont olyan rosszul vagyok most, mint ahogy a játék prológusa után voltam. Pedro Pascal tökéletes színészi játékkal hozza a meggyötört túlélőt, aki elfogadja a döntései és hibái miatti büntetést és Bella Ramsey is fantasztikusan adja át azt szomorú, kétségbeesett dühöt, ami útjára indítja a Part II történetét.
Abby viszont elég más. Dever egy nagyon tehetséges színésznő, viszont szép és alapvetően kedves arca miatt egy kicsit karakteridegen, ahogy egy pillanat alatt csúszik át konkrét szociopatába. Korai lenne ezzel kapcsolatban ítéletet mondani, de az biztos, hogy a készítőknek a következő epizódokban meg kell alapozniuk Abby karakterét, hogy összhangba kerüljön azzal, amit ebben az epizódban láttunk tőle.
Nagy a káosz
A The Last of Us sorozatot eddig több kritika is érte a visszafogottsága miatt, de most kicsit úgy érzem, hogy a ló másik oldalán találtuk magunkat. Az epizód másik fő szála Jackson ostroma: Abby érkezése egy olyan láncreakciót indít meg, aminek a végén egy hadseregnyi fertőzött szakad rá a túlélők városára. Az HBO itt bizonyította be, hogy nem spóroltak semmin, a jelenetsor egyszerre a Helm-szurdoki csata és a World War Z ostromjelenete, ami végtelenül látványosra sikerült. Gyönyörűen fényképezett az egész, tele van valódi statisztával, viszont pont emiatt a VFX-es jeleneteknél egy kicsit kilóg a digitális lóláb. Nem nagyon zavaró, de Tommy és a nagy mamlasz fertőzött párharcából egy kicsit kivett az, hogy nincs súlya a bloaternek.
Önmagában az egész csata majdnem kifogástalan, az egyetlen probléma vele, hogy valójában beárnyékolja az epizód - a nagy képet tekintve - sokkal fontosabb pillanatait. Tudom, hogy van ennek egy kis "szar sem elég büdös" mellékíze, hogy az alapvetően lassan építkező sorozatot most azért kritizálom, mert túl sokat akart egyszerre, de úgy érzem, hogy itt a kevesebb tényleg több lett volna. Bőven elég akció és feszültség volt azokban a percekben, amikor Abby a kerítés és a fal közé szorulva csúszva-mászva menekül a fertőzött horda elől, hogy aztán ki más, mint pont Joel mentse meg.
Az második résznek a veszteségről kellene szólnia. Joel elveszti az életét, Ellie elveszti az apját, Tommy elveszti azt, amit felépített, Abby pedig elveszti az egyetlen dolgot, ami eddigi életét motiválta. Nagyon nehéz egyetlen epizódban ennyi mindent elmesélni és érzékeltetni, és ez nem is sikerült hibátlanul.
Az epizód semmiképpen sem volt rossz, sőt, de szerintem most nem sikerült eltalálni az egyensúlyt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet ezt az epizódot úgy végignézni, hogy nem tudod, mi történik a végén. Nyilván nem adnám fel érte a játékélményt, de egészen biztosan máshogy üt az a jelenetsor, amikor még azt gondolod, hogy a Game of Thrones készítői utálják a legjobban Pedro Pascalt.
Nektek hogy tetszett? Hagyunk még időt mindenkinek megnézni, aztán holnap 17:00-kor Csirkével élőben beszéljük ki veletek az epizódot a GS YouTube csatornáján.
