Idén tavasszal nagyszabású vizsgálatot indítottunk a cyberbullyinggal, közismertebb nevén online zaklatással kapcsolatos tapasztalatok feltérképezésére a GSO-n. A felmérést serdülők és felnőttek körében végeztük az Emberi Erőforrások Minisztériuma Új Nemzeti Kiválóság Programjának keretében, hogy az ELTE Addiktológia Kutatócsoportjával együtt pontosabb képet alkothassunk a jelenség elterjedtségéről, az áldozatok és az elkövetők pszichológiai profiljáról, valamint arról, kikhez fordulnak leggyakrabban azok, akiket támadás ér az interneten.
A bántalmazás új színtere
Online felmérésünk során 1500 érvényes kérdőív érkezett vissza hozzánk. A kitöltőknek kicsivel több mint a fele férfi volt (58%), az átlagéletkor pedig 29 év. A legfiatalabb válaszadó 14, míg a legidősebb 50 éves volt. Csaknem a kitöltők fele felsőfokú végzettséggel rendelkezett, s a legtöbben a fővárosban éltek (ebből egyébként látszik, hogy a kitöltők nagy része nem iskolások közül került ki, így különösen érdekesek az eredmények). A minta nagysága ellenére vizsgálatunk nem reprezentatív, így megállapításaink nem vonatkoztathatók a teljes magyar lakosságra. Mielőtt ezeknek a bemutatására térnénk, először is vessünk egy pillantást arra, milyen gyakori a cyberbullying.
A válaszadók 17 százaléka vált áldozattá az elmúlt egy évben, míg további 3 százalék másokat bántott elektronikus úton. Emellett 12 százalék mindkét szerepben tapasztalatot szerzett ez idő alatt. Az áldozatok többsége nő, az elkövetők között több volt a férfi. Az elmúlt egy évnél korábban történt eseteket nézve is hasonló arányokat és nemi eloszlást figyelhettünk meg, vagyis nem növekedett jelentősen az előfordulás. Mi több, a hagyományos, azaz nem elektronikus eszközök által közvetített formában valamivel többen váltak érintetté az életük során (36% vs. 31%). Így más tanulmányok mellett a mi eredményeink is cáfolják, hogy az online ellenségeskedés napjainkban már gyakoribb volna.
A megnyilvánulási formák közül a leggyakoribb a bántó üzenetek küldése és a lángháború, azaz a flaming volt az elmúlt egy év beszámolói alapján. Ez utóbbi arra a viselkedésre utal, amikor is egy vagy több felhasználó nyilvános fórumokon, csoportokban veszekedést szít egy-egy tag ellen. Ezekhez képest viszonylag ritkán fordult elő személyiséglopás vagy "trükközés", becsapás. Vélhetően azért, mert bizonyos esetekben bűncselekménynek minősülhetnek, így az ellenségeskedők kockázatosnak vélhetik, s inkább más formát választanak ahhoz, hogy névtelenül kárt, sérelmet okozzanak másoknak.
Az áldozatok
Noha a nemet tekintve különbség mutatkozott a cyberbullyingban betöltött szerepkörök alapján (azaz női többség mutatkozott a bántalmazottak között),
az életkor nem állt összefüggésben az áldozattá válással.
Ez arra utal jelen vizsgálatunkban, hogy fiatalabbak és idősebbek ugyanolyan valószínűséggel kerültek az ellenségeskedő internetezők célkeresztjébe. Az érintettek többségét (66%) azonban kevesebb mint havi egy alkalommal érte támadás, s további 18 százalék is csupán havonta egyszer-kétszer tapasztalt ilyet az elmúlt egy évben. Ezzel szemben a bántalmazottak 5 százaléka hetente-kéthetente, 11 százalékuk pedig hetente többször is találkozott ellenségeskedéssel, ami meglehetősen gyakori előfordulás, s mint tudjuk, súlyos pszichés következményeket is maga után vonhat egy ilyen tapasztalat.
Járulékos veszteség
Habár adatainkból nem következtethetünk oksági viszonyokra (például arra, hogy a cyberbullying okoz-e olyan pszichiátriai tüneteket, mint a depresszió vagy a szorongás, illetve hogy ezeknek a tüneteknek a megléte növeli-e az áldozattá válás kockázatát), a bántalmazottak több pszichiátriai tünetről (esetünkben depresszióról, szorongásról és társas helyzetekben mutatott túlzott érzékenységről, visszahúzódásról) számoltak be, mint azok, akiket nem bántottak. Mindemellett hajlamosabbnak mutatkoztak arra, hogy múltbeli, bosszúságot okozó helyzeteken, emlékeken rágódjanak, és az igazságos világba vetett hitük is alacsonyabb volt. Talán nem meglepő módon kisebb mértékű érzelmi támogatottságról is számoltak be családjuk részéről, ami párhuzamba vonható azzal a megállapítással, amely szerint
a szeretetteljes társas kapcsolatok kiemelt védőfaktorok a cyberbullying elleni harcban.
Egyrészt azért, mert a bizalmi légkör lehetőséget teremt az érintettek számára, hogy megosszák problémájukat környezetükkel, így a segítség is szélesebb körben elérhető, másrészt a pozitív kapcsolatok kialakítása és fenntartása csökkenti annak kockázatát, hogy valaki rosszakaróra találjon.
Kutatásunk egyik fő kérdése az volt, vajon melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák, hogy az áldozatok közül kik lesznek azok, akiknél a zaklatás több és/vagy súlyosabb lelki ártalommal jár együtt, és kik azok, akik annak ellenére is képesek megőrizni pszichés egészségüket, hogy bántották őket. Azt találtuk, hogy azok a bántalmazottak, akik hajlamosak korábbi, bosszúságot okozó helyzeteken (például konfliktusokon) rágódni, nagyobb valószínűséggel küzdenek depresszív, szorongásos tünetekkel, mint azok, akik könnyebben elengedik a bosszúságokat, s nem tűnődnek újra és újra azon, mit tehettek volna másképpen a helyzetben. Ehhez kapcsolódik egy másik eredményünk is, ugyanis azt találtuk, hogy azok az áldozatok is több pszichés problémával küzdenek, akik kevésbé hisznek abban, hogy a világ igazságos. Ez talán nem meglepő, ha hozzávesszük, hogy korábban már kapcsolatot találtak az igazságos világba vetett hit és a szubjektív jóllét között. Ez azt jelenti, hogy azok, akik a világot igazságos helynek tartják, általában jobban érzik magukat a bőrükben, mint azok, akik úgy érzik, a világ alapvetően igazságtalan. Végül megállapíthattuk azt is, hogy azok a bántalmazottak, akik magas szintű érzelmi támogatottságról számoltak be barátaik felől, kevesebb depresszív, szorongásos tünetet észleltek magukon, míg a család részéről nyújtott érzelmi támogatás nem állt összefüggésben a lelki egészséggel. Ez azt jelzi, hogy a barátok támogatása jelentős mértékben hozzájárulhat a pszichés egészség megőrzéséhez azoknál, akiket rendszeresen támadás ér az interneten.
Az elkövetők
Míg az áldozatok körében női többség volt megfigyelhető, addig az elkövetők között több volt a férfi. Az életkor ebben sem volt meghatározó, vagyis fiatalabbak és idősebbek egyaránt felléphettek mások ellen az online térben. Ezek a felhasználók átlagosan havi egy-három alkalommal kerestek meg másokat ellenséges tartalmakkal, s úgy tűnik, a férfiak tették ezt gyakrabban. Amikor arról kérdeztük a válaszadókat, mennyire gondolják ártalmasnak a zaklatás hagyományos és elektronikus formáját, azt láthattuk, hogy a nők ártalmasabbnak gondolják mindkét zaklatási formát a férfiaknál, összességében pedig mindkét nem egyértelműen a hagyományos zaklatást találta károsabbnak. Talán az sem meglepő mindezek tudatában, hogy a sérelmet elszenvedettek károsabbnak gondolták a zaklatás mindkét formáját a bántalmazóknál.
Érdekesnek tűnhet azonban, hogy a korábbi bosszantó helyzeteken való rágódás mindkét csoportra ugyanúgy jellemző volt.
Ez az eredmény azt sugallhatja, hogy a rágódás a bosszú felé tereli a korábbi áldozatokat. Ezt a feltételezést nemcsak a mi eredményeink erősítik meg, hanem más tanulmányok is, amelyekben a korábban elszenvedett sérelmek gyakran későbbi visszavágóhoz vezettek.
Ugyancsak érdekes összefüggésekre lehettünk figyelmesek, amikor a visszatérő tapasztalatokat vizsgáltuk, vagyis az újbóli áldozattá és elkövetővé válást. Mindkettőben (értsd úgy, hogy egy évnél korábban és egy éven belül is zaklatták őket, vagy zaklattak másokat) magasabb volt a férfiak aránya. A rendszeres bántalmazók kevésbé tartották ártalmasnak a cyberbullyingot, mint az egyszeriek, ami azt sugallhatja, hogy a visszatérők azért választják újra ezt az agresszióformát, mert úgy gondolják, még nem okoztak elég kárt másoknak.
Kutatásunk másik fő kérdése az volt, vajon milyen tényezők befolyásolhatják, hogy a korábbi bántalmazottakból bántalmazók váljanak. Elsőként azt a következtetést vontuk le, hogy a férfi áldozatok hajlamosabbak arra, hogy visszavágjanak az elszenvedett sérelmeikért, mint a nők. Azt is láthattuk, hogy azok a bántalmazott férfiak, akik hajlamosak bosszantó helyzeteken rágódni, nagyobb valószínűséggel folyamodnak online agresszióhoz, mint azok, akikre nem jellemző, hogy bosszúságot okozó emlékek, konfliktusok felett tépelődnek. Ez az összefüggés nők esetén nem rajzolódott ki. A visszatérő hagyományos zaklatási esetek és az online forma között nem találtunk kapcsolatot, ellenben azt szűrtük le, hogy azok a bántalmazott nők, akiket visszatérően zaklattak offline is, nagyobb valószínűséggel támadnak másokra online közegben, mint azok, akiket iskolában vagy munkahelyen nem ért hasonló támadás.
A cikk még nem ért véget, lapozz!
