Rég elmúltak azok a napok, amikor a Dragon Ballt csak a délelőtti műsorsávban tudták elképzelni a hazai tévések, mivel nem élő szereplőkkel felvett sorozatról van szó, külföldön pedig még régebb óta van divatja a felnőtteknek szóló animációs sorozatoknak.
Az utóbbi években még jobban rápörgött a közönség azokra a rajzolt vagy más technikával animált szériákra, amik egyáltalán nem a fiatalokat célozzák meg, a témabeli szabadságukkal pedig maximálisan élnek az alkotók. Van miből válogatni, így összegyűjtöttünk tíz olyan sorozatot, amiket csak akkor indíts el, ha nincs kiskorú a közelben. Vagy konzervatív ember. Vagy túl érzékeny személy. Vagy inkább csak annyit mondunk: megtekintésüket semmilyen korosztálynak nem ajánljuk.
10. Marvel's M.O.D.O.K.
A mozifilmjeik kapcsán a Marvelnél Amerika Kapitányhoz méltó morális szigorral figyelnek arra, hogy sem az erőszak, se más tekintetében ne lépjék át azokat a határokat, amik a bűvös PG-13-as amerikai korhatári besorolás fölé helyeznék őket. Más médiumban viszont egy kicsit nagyobb szabadságot engedélyeztek és Patton Oswalt és alkotótársai esetében jobban elengedték a gyeplőt a Hulura készült Marvel's M.O.D.O.K. kapcsán.
Az alkotók a Robot Chicken védjegyének számító stop-motion animációs stílust választották és a szatirikus sorozatra jellemző brutális erőszakot is felvették az eszköztárukba. M.O.D.O.K. gond nélkül pépet csinál néhány ártatlanból, vagy lerobbantja egy beosztottjának a kezét, de a sorozat minden hasonló pillanatot egy sötét poénhoz használ fel munícióként. Emellett az altesti poénok sem maradnak el, de a megbotránkoztató tartalommal együtt kifejezetten könnyű érdemeket is találni a sorozatban.
Egyrészt a képregények rajongói rengeteg utalást találhatnak, amiket a mély Marvel-kánonból ástak elő az alkotók. Másfelől kifejezetten kreatívan kezelik, hogy egy főgonosz a főszereplőjük, így aki egy kreatív szuperhősös sorozatra vágyik, annak érdemes lehet tennie egy próbát a Marvel's M.O.D.O.K.-kal.
9. Metalocalypse
Sok sorozat alkotói vágtak neki a történetük elmesélésének egy agyament premissza alapján, de talán kevesen merítettek annyira őrült helyről, minta Metalocalypse kitalálói. Ebben az univerzumban a világ legnagyobb színpadairól még csak nem is álmodhatnak a popsztárok, ahogy egy DJ-t sem engednének a közelükbe. Itt kizárólag a metálnak áll a zászló, ami azt jelenti, hogy a sorozat főszereplőit adó Dethklok együttesnek szó szerint több milliárd rajongója van, akik úgy is elzarándokolnak a banda koncertjeire, hogy ott simán meghalhatnak.
A zeneipar sztárjainak életéből merítve a Metalocalypse írói gyakran nyúlnak olyan témákhoz, mint a mértéktelen alkoholizálás, ám a listánkon elsősorban a különösebb visszafogottság nélkül megjelent emberi halálokkal érdemelt ki egy helyet az Adult Swim sorozata. Azt nem mutatják meg, ahogy a basszusgitáros, William Murderface gyermekkorában édesapja először a feleségét, majd saját magát öli meg egy láncfűrésszel. De az simán belefér a sorozat képi világába, hogy amikor a Deathklok élőben játssza el egy kávemárkának írt reklámdalát, akkor a közönségre olyan forró kávét öntenek, hogy attól az arcuk is leolvad.
A poén-együttes egyébként nem csak a képernyőn létezett, a Metalocalypse világa rövid időre a valóságba is kilépett, az utólag verbuvált zenészek pedig még a Mastodonnal közösen is turnéztak.
8. Rick és Morty
Van néhány sorozat, aminek bérelt helye van ezen a listán, az egyik közülük pedig mindenképp a Rick és Morty kellett, hogy legyen. Justin Roiland és Dan Harmon közös agymenése, ami egy beteg Vissza a jövőbe-paródiából nőtte ki magát, igazi kulturális jelenséggé avanzsált az első néhány évad megjelenésének idején és új lendületet adott a felnőtteknek szóló animációnak.
A multiverzumon átívelő kalandokat kitaláló írók a képernyőre álmodtak már szinte mindent, amitől egy jobb érzésű szülő tiltja a gyerekeit (legalábbis ameddig lehet). Így a Rick és Mortyban volt már egy egész stadion előtt zajló orgia, egy patkányt lefejező sörösüveg-guillotine, enyhén hereállú karakter, vagy számunkra elképzelhetetlen, de a sci-fi világban teljesen hihető kábítószerek.
A sikersorozat készítői viszont igyekeznek elkerülni, hogy ezek az elemek teljesen céltalanul jelenjenek meg a képernyőn, legalábbis részben. Van, hogy a gyomorforgató képek egy történetszál súlyát segítenek megadni, például az emlékezetes jelenet, amikor Rick csak úgy képes helyrehozni saját és unokája feje tetejére állt életét, hogy átveszik saját helyüket egy másik dimenzióban, ahol egy halálos robbanástól esik ki a helyéről még a szemgolyójuk is. Emellett Harmon és írói csapata zsebében mindig ott lapul aduászként Rick nihilizmusa, amivel a legdurvább kicsapongásokat is meg lehet indokolni.
7. Bojack Horseman
A témaválasztás okán hasonlóan szabad kezet adtak maguknak a Netflix egyik legkirályabb (legalábbis szerintem) saját gyártású sorozatát összehozó alkotók, élükön Raphael Bob-Waksberggel. A Bojack Horseman ugyanis nemhogy fejest ugrik, de egészen mélyre süllyed a hollywoodi sztárok életének dekadenciájában, az indokolatlan mennyiségű italozás, dorgok és szex visszatérő vendégek a forgatókönyvben.
És ugyan a vizuális megjelenítés tekintetében Bojack és kompániája sok húzása ezeknél kevésbé polgárpukkasztó, sokkoló módon gyakran ezekn morálisan sokkal visszataszítóbb események. Így a legparább az események láncolatában nem az például, hogy Bojack válasza egy rövid határidőre is a drogokban keresendő, hanem mondjuk az, amikor valaki a befolyásával vagy a hatalmával él vissza.
De ahogy a Rick és Morty esetében, Hollywoo utcáinak szürreális állat-ember párosításainak életét követve is számos izgalmas, sőt, olykor kifejezetten értékes témát is feldolgoznak az alkotók egy-egy sokkoló jelenetsor segítségével. Így a hat évad alatt rengeteg dorbézolás mellett jut képernyőidő annak, hogy a karakterek megküzdjenek a saját munkamániájukkal, a korábbi döntéseik következményeivel, vagy épp azzal, hogy elveik képviselete szembemegy a közvetlen környezetük érdekeivel.
6. Hormonokkal túlfűtve és Emberi Erőforrások
Tetszett a kölyköknek az Agymanók? Hát, akármennyire is hasonló a témája, a következő néznivalójuk ne a Netflix két fent említett sorozata legyen. Ezekben emberszerű külsőt és ehhez passzoló személyiségjegyet nem csak a különböző érzések kapnak, hanem a hormonok is, amik a tinik józan ítélőképességét gyorsabban maguk mögött hagyják, mint a boltból csenő tizenévesek piti bűntettük helyszínét.
Amellett pedig, hogy a Hormonokkal túlfűtve dicséretet érdemel azért az erőfeszítésért, hogy segítsen a nézőinek elfogadni saját magukat minden testi-lelki furcsaságaikkal együtt, egy sokkal hétköznapibb erénye is van a szériának. Ez pedig az, hogy nemes egyszerűséggel piszok vicces, és a Tenacious D-t megszégyenítő rutinnak dobálja a nemi szervekhez kapcsolódó poénokat, például mikor péniszekkel és vaginákkal mesélték el egy rész B történetszálaként az első világháborút, amit Archdick Ferdinand meggyilkolása robbant ki.
Ha pedig nem volt elég a hormonszörnyek és emberi ügyfeleik kalandjaiból, már két évadot is megnézhetsz a sorozat spin-offjából. Az Emberi Erőforrások inkább egy munkahelyi vígjáték irányába viszi el az eredeti koncepciót és egy csomó, szexuálisan kevésbé fűtött érzést is megszemélyesít, így a fizikai felnőtté válástól távolabb álló témákat is kézenfekvőbben fel tud dolgozni.
A listának nincs vége, lapozz a második oldalra!
