Amnesia: The Dark Descent

A túlélőhorror videojátékok műfajában a véres akció-horror címek (Resident Evil) mellett a klasszikus horror rajongóinak nagy örömére a dramaturgiát, a rettegést, és a nyomasztó hangulatot előtérbe helyező remekművek is születnek (Silent Hill). Utóbbiak közé tartozik a svéd Frictional Games félelmetes Penumbra sorozata, melyet szellemi örökösként követett az Amnesia: The Dark Descent pszicho-horror. Hősünk a kihalt Brennenburg kastélyban ébred, és semmire nem emlékszik azon kívül, hogy Danielnek hívják, és semmit nem tud azon kívül, hogy sürgősen menekülnie kell az elátkozott kastélyból. Csakhamar rátalál egy levélre, melyet korábbi énje írt számára, és megtudja, hogy emlékezetvesztését ő maga idézte elő, egy szörnyű árny követi, a szabaduláshoz pedig a ház urát kell megölnie. Az újabb feljegyzésekből és játszható emlékképekből lassacskán összeáll a rengeteg fordulattal és egy zseniális végkifejlettel megáldott történet. A játékban egyáltalán nincsenek fegyverek, ezért a tényleg iszonyú ijesztő szörnyeket - akiknek leginkább csak a hangját fogjuk hallani reszketve - nem tudjuk legyőzni, legfeljebb elrejtőzhetünk vagy elfuthatunk (ritkán segít…) előlük. A szinte állandó sötétség, a visszhangzó folyosók, a hörgések, dübörgések, az elmozduló árnyak, vagy a hirtelen becsukódó ajtók egészen hátborzongató hangulatot teremtenek, ezért nem csoda, hogy Daniel könnyedén eszét vesztheti. Saját elméjével is meg kell tehát küzdenie, melynek állapotát méri is a program: ha teljesen megháborodik, vége a dalnak. Az őrület egyetlen ellenszere a fény, de a fáklyák, kandallók begyújtására szolgáló gyutacsból nagyon kevés van, és a magunkkal hurcolt lámpáshoz is olajat kell szereznünk, ezért nem árt spórolni, és arra is nagyon kell vigyázni, nehogy a fénnyel magunkra vonjuk a rémek figyelmét. Az ADD a remek fizikára, a feljegyzések olvasgatására, tárgyak megkeresésére, és mindezek kombinációjára épülő kalandjáték elemekben is bővelkedik, amelyek bár önmagukban nem túl nehezek, a nagy izgalomban mégis igen izzasztóvá válhatnak - ám ha megoldjuk őket, egy kis megnyugvásra lelhetünk. A Penumbra-tól örökölt grafikus motor már nem a legmodernebb, de a kifinomult fény-árnyék kezelésnek és a baljós atmoszférának köszönhetően mégis meggyőzően teljesít, kedvező gépigény mellett. A nyomasztó légkört a hangok is fokozzák, remek a szinkron, hátborzongatóak a környezeti zajok, és mindehhez vészjósló muzsika is társul. Bátran kijelenthető, hogy az Amnesia: The Dark Descent a valaha készült legijesztőbb videojáték, ezért félősebbeknek tényleg nem ajánljuk nyugodt szívvel. A játék letölthető változata 2010. szeptember 8-án, míg a dobozos verzió november 19-én jelent meg Windows, Mac és Linux rendszerekre.