A Sony a jövőben a játékait esetleg reklámokkal szakítja meg. Május hónap egyik legnagyobb felhördülést keltett híre volt ez a felvetés. Több sem kellett a gamer társadalomnak, egyből nekiestek a Sonynak, csodálom, hogy az Anonymous még nem indított mindent elsöprő hackertámadást a japánok főhadiszállása ellen. Első hallásra tényleg kicsit vadnak tűnik a javaslat, de érdemes továbbgondolni ezt a lehetőséget. Mit is takar a felvetés valójában?
Gondolkodom, tehát vagyok
Nyilvánvalóan a japánok sem gondolták komolyan azt, hogy a 15 000+ forintért megvett Uncharted 10-et megszakítják mondjuk, egy Toyota reklámmal. Ez olyan lenne, mintha a fizetős kábelcsatornán leadott Trónok harcát pont egy szoftpornó vagy belezős jelenet közben szakítanák meg egy új, minden eddiginél jobb nedvszívó képességgel bíró pelenka reklámja kedvéért. Viszont miért ne alkalmazhatnák ezt a módszert az ingyenesen letölthető játékok esetében?
Elképzelhetőnek tartom, hogy találnak annyi fizetőképes hirdetőt egy több millió példányban letöltött játékhoz, hogy az már megérje anyagilag. A játékos megnézi szépen a hirdetéseket, cserébe viszont ingyen kapja meg játékot. Mindenki jól jár; a kiadónak lesz egy halom pénze, amiből finanszírozni tudja a következő részt, a hirdető előre dörzsöli a markát, mivel üzenete pont ahhoz a tehetős (akinek a videojáték a hobbija, az már ebbe a kategóriába tartozik) 18-35 éves férfi korosztályhoz fog eljutni, amely vélhetően nyitott a legújabb borotva vagy arcszesz márkákra. Végül, de nem utolsósorban a játékosok is jól járnak, mivel ingyenesen élvezhetik Drake legújabb kalandjait.
Egyre többen vesznek majd konzolokat (mivel az alapgép megvétele után ingyenesen letöltött reklámokkal dúsított játékok egész garmadája várja őket), nő a felhasználói bázis, egyre több fizetős DLC-t, kiegészítőt és piros avatar szalmakalapot lehet eladni az arra fogékony vásárlóknak. Botorság lenne azt gondolni, hogy ez az ötlet csak a Sony fejében fogant meg, a Microsoft még tavaly levédte azt az eljárást, mely a Kinect segítségével hanggal és mozdulatokkal irányított reklámokat tenne lehetővé Xbox 360-on. Csodálatos, pont erre van szükségünk.
Nincs új a Nap alatt
Azt azért mindenki vágja, hogy ez az egész hirdetési mizéria nem újkeletű dolog, évtizedek óta vannak már kereskedelmi jellegű termékelhelyezések a játékokban. Az egyik kedvencem a mellékelt képen bemutatott Pepsi Invaders, ahol a klasszikus lövöldözős játékba behelyettesítették az idegen űrhajókat a Pepsi szó betűivel, azokat kellett szétlőnünk. Bocs, előre kellett volna szólnom, hogy az egész fejlesztést (amit az Atari végzett) a Coca-Cola finanszírozta.
A játékot (a hozzá tartozó Atari 2600-as géppel) egy kiállításra készítette a cég, és az ott megjelent 125 képviselőjének adta ajándékba. Ne feledjük, akkor, 1983-ban ez azért egészen gáláns kis ajándék volt. Ráadásul a korlátozott példányszám miatt a gyűjtők egyik kedvenc célpontja lett, utolsó információink szerint 3000-4000 dollárnál kevesebbért nem nagyon juthatunk hozzá egy ilyen relikviához.
Az évek folyamán a hirdetési bevételek szép lassan nőttek, illetve nőtt azon játékok száma, ahol nyíltan vagy kevésbé nyíltan megjelentek a reklámok. A Doom 3 megvan mindenkinek, ugye? Ki gondolta volna, hogy még egy ilyen híres-hírhedt játékban is sikerült elhelyezni hirdetéseket valamilyen módon. Arról sajnos nincs információnk, hogy a Coca-Cola vagy a Mc Donald’s mennyit fizetett ezekért a megjelenésekért, de az biztos, hogy Carmack és a csapat nagy része egy darabig ingyen majszolta a Big Macet és szürcsölgette a cukros, buborékos vizet a fejlesztés alatt.
Nagy port vert fel anno a 2008-as amerikai elnökválasztás idején a Burnout Paradise Obama kampány poszter. Személy szerint nekem nincs semmi bajom az ilyen jellegű reklámmal, a kérdés már csak az, hogy egy autóversenyben, ahol minden idegszálunkkal arra koncentrálunk, hogy néhány tizedmásodpercet lefaragjunk az időeredményünkből, mennyire hatásos egy óriásposzter a pálya szélén.
Az egyik legnagyobb szabású ilyen projekt az USA hadseregéhez kapcsolódik. Ők támogatták az American’s Army fejlesztését, mely hivatalosan azt a célt szolgálta, hogy információt nyújtson a katonaság iránt fogékony fiatalok számára (ne a hathetes kiképzés során derüljön ki, hogy a harc közben szerzett sérülések nem gyógyulnak be varázslatosan). De nyílt titok volt, hogy csak Afganisztánba szerettek volna golyófogókat toborozni ezzel a módszerrel.
Hasonló eszközökkel dolgozott a Burger King is, csak az ő játékaikban az M16-os gépkarabély helyett a Whooper menüt népszerűsítették a Blitz Games által elkészített promóciós játékok. A dolog érdekessége, hogy ezek olyan jól sikerültek, hogy a kezdeti csak letöltős változatot hamar felváltotta a dobozos forma, amit a Burger King éttermekben árultak potom négy dollárért. Az akció nagyon bejött, három hét alatt 2 millió darabot adtak el az USA-ban, bezsebelve 8 millió dollárt. Iparági pletykák szerint dolgoznak a Kinect változaton is, hajrá!
GS-javaslatok a reklámozóknak
Sokat gondolkoztunk itt a szerkesztőségben, hogy milyen reklámokat tartanánk elfogadhatónak a játékokban. Kedvenc online szerepjátékunkból, a World of Warcraftból hoztunk fel példákat – előre szólok, hogy aki kényes arra, ha az MMO-k csúcsának kikiáltott játékból valaki viccet csinál, az most lapozzon. Mi szóltunk.
Ott tartottunk tehát, hogy WoW és a reklámok. A varázscsizmák oldalára feltett kis pipa enchant (Nike) alapból adhatna 3%-ot a sebességünkhöz. Vagy a varázsitalokat árusító vendornál megjelenhetne a Dr. Pepper márkájú főzet, ami adna egy jó kis spirit buffot. A bossokból kieső epic íjakat és számszeríjakat mintázhatnák valódi sportfegyverekről. A horgászverseny első helyezettje kaphatna virtuális, de a való életben csúcskategóriát képviselő pecabotot.
Nem féltem a Blizzard fejlesztőit, ennél sokkal ötletesebb és főként viccesebb megoldásokat is kitalálhatnak. A lényeg az, hogy olvadjon bele a környezetbe, adjon hozzá valamit a játékélményhez, ne érezzük azt, hogy „na, megint ránk akarnak sózni valami vackot”. Ez a megoldás a hirdetőknek is kifejezetten jól jönne, hiszen ők is látják azt, hogy a hagyományos tévéspotok és a felugró internetes bannerrengeteg egyre kevésbé fogja meg a pénzüket elkölteni kívánó vásárlókat (ezt hívjuk reklámvakságnak). Természetesen ezeket a megoldásokat csak akkor fogja a nagyközönség elfogadni, ha párosul mellé egy free-to-play modell is.
Sok beszédnek sok a… reklámértéke
Annyi bizonyos, hogy a hirdetők keresik azokat a kiaknázatlan területeket, ahol még labdába rúghatnak. A játékpiac tipikusan ez a terület, amerikai felmérések szerint „mindössze” 1 milliárd dollár bevételt produkál reklámokból ez a szegmens. A tanulmány szerint azonban ez a szám 2016-ra meghaladja a hét milliárd dollárt, és akkor most csak az észak-amerikai piacról beszélünk.
Tisztán látszik, hogy ez a terület óriási fejlődés előtt áll, teljesen meg fog változni a hirdetők és a játékosok hozzáállása ehhez a kérdéshez. Az eleje kicsit döcögős lesz, de néhány év múlva már a szemünk sem fog rebbenni, ha a Call of Duty 15 ingyenes verziójában Bobby Kotick mosolyogva issza a Coca-Colát (ugye mindenki tisztában van vele, hogy Bobby helyet kapott a Coca-Cola igazgatótanácsában) az egyik lerombolt amerikai nagyváros óriásplakátján. Fogadni mernék arra is, hogy addigra eljutunk arra a szintre, hogy a CoD rombolható lesz, és egy jól irányzott rakétalövéssel atomjaira robbanthatjuk a termékelhelyezést. Viszont egy életre megjegyezzük, és a hirdetők szempontjából ez a lényeg.
