A sorozat korábbi részei:
Witcher történelem 1. - ez történik a Vaják: Az utolsó kívánság kötetben
Witcher történelem 2. - ez történik a Vaják: A Végzet Kardja kötetben
Witcher történelem 3. - ez történik a Vaják: Tündevér kötetben
Witcher történelem 4. - ez történik a Vaják: A megvetés ideje kötetben
Witcher történelem 5. - ez történik a Vaják: Tűzkeresztség kötetben
Witcher történelem 6. - ez történik a Vaják: Fecske-torony kötetben
Witcher történelem 7. - ez történik a Vaják: A Tó Úrnője kötetben
Witcher történelem 8. - ez történik a Vaják: Viharidő kötetben
Witcher történelem 9. - ez történik a The Witcher játékban
Witcher történelem 10. - ez történik a The Witcher 2: Assassins of Kings játékban
Witcher történelem 11. - ez történik a The Witcher 3: Wild Hunt játék első felében
Witcher történelem 12. - ez történik a The Witcher 3: Wild Hunt játék második felében
Witcher történelem 13. - ez történik a The Witcher 3: Hearts of Stone kiegészítőben
A mesés hercegség, Toussaint az odalátogatóknak általában remek borokat, szerelmet és soha véget nem érő mulatságokat tartogat, azonban Geralt tudja, hogy a borospincék és ősi katakombák mélyén komoly veszélyek leselkednek a gyanútlan behatolókra. Amikor az uralkodó kérésére a hercegség szolgálatába áll, rájön, hogy nem csupán a borászok, de a vámpírok is paradicsominak tartják az aprócska államot. Miközben a vaják a nemesek sorait ritkító hatalmas erejű szörnyetegre vadászik, összetalálkozik egy halottnak hitt régi baráttal, ráadásul Toussaint megbecsült polgárává is válik. A Blood and Wine kiegészítőt ugyan végigjátszhatjuk a The Witcher 3: Wild Hunt vége előtt, a fejlesztők szerint inkább a finálé után érdemes belevágni, hogy egy olyan kalandot éljünk át, mely a dolga végeztével már a visszavonulást fontolgató Geraltot mutatja be. Mi is ennek szellemében taglaljuk majd az eseményeket.
Keserű bordal
Velen egyik hirdetőtábláján Geralt egy felhívásra lesz figyelmes, melyben valaki személy szerint az ő segítségét kéri. A megjelölt találkozóhelyen két toussaint-i lovagba fut, Palmerin de Launfalba és Milton de Peyrac-Peyranba, akik régi ismerősként köszöntik, hiszen amikor kis kompániájával évekkel korábban a hercegségben tartózkodott (a Vaják - A Tó Úrnője kötetben olvasható), többször is együttműködött velük. A két felövezett jómadár Anna Henrietta - röviden Anarietta - hercegnő megbízásából érkezett, akinek kifejezetten a Fehér Farkasra van szüksége, hogy megszabadítsa hercegségét a "Szörnyeteg" néven emlegetett bestiától. Ez a valami célzottan nemeseket gyilkol, és a tetthelyeken fellelhető nyomokból egyértelműen kitűnik, hogy valamilyen emberfeletti erő birtokában van. Geralt nem teketóriázik sokat, a busás jutalom reményében elindul a két lovag oldalán délre.
Toussaint határán egy harmadik lovag segítségére sietnek, így legyőzik a Góliát nevű fenevadat. A szorongatott helyzetben talált fegyverforgatótól megtudják, hogy a Szörnyeteg ismét lecsapott, legutóbbi áldozatának maradványait a folyó vetette partra. Geralt és Milton elindulnak átvizsgálni a helyszínt, ahonnan ugyan a hercegi rendfenntartók már elszállították a holttestet, de a witcher rábukkan egy monogramos zsebkendőre, melyből Milton rájön, hogy ismét egy nemest, egy visszavonult lovagot gyilkoltak meg. Útba igazítja a szörnyvadászt a hercegség hullaháza felé, melyet a Corvo Bianco szőlőskert pincéjében állítottak fel, hogy megvizsgálhassa a tetemet. Geralt ideérkezve vérfürdő nyomaira bukkan, a pincében kiterített harmadik áldozat mellett pedig egy bruxát talál, ki épp az elhunyt testében kotorászik. Miután kiiktatja a vámpírfajzatot, ő is átvizsgálja a tetthelyet, és felfedezi, hogy mit keresett a vérszipoly; egy levágott kezet, mely úgy tűnik a gazdatestétől távol is életben van, hiszen össze-vissza mozgolódik.
Ezután nincs más hátra, mint megjelenni Anna Henrietta hercegnő színe előtt, aki éppen a Toussaint aránéjában tartott lovagi torna egyik viadalát kíséri figyelemmel. Az audiencia előtt a witcher még kénytelen beavatkozni egy összecsapásba, ugyanis a szórakoztatás kedvéért idehurcolt fenevad elszabadul. Ezután szólítja magához Anarietta, aki nagyon hálás, amiért Geralt megjelent, és hogy bőkezűségéről tanúbizonyságot adjon, a vajáknak adományozza a Corvo Bianco szőlőbirtokot, mely a hullák eltakarítása, és egy kis tatarozás után remek lakhelyül szolgálhat. Ezután a hercegi őrség parancsnoka, Damien de la Tour beavatja a messziről jött szörnyvadászt a nyomozás részleteibe, közben pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy bajkeverőnek tartja a férfit, és nem örül, amiért külhoni létére beleavatkozik a belső ügyeikbe.
Ettől függetlenül az értesülései hasznosnak bizonyulnak, ugyanis kiderül, hogy mindhárom áldozat visszavonult, koros lovag volt, akik nem folytattak kifejezetten tisztességes életvitelt. A tetthelyek leírásából és a nemesek megölésének módjából Geralt rájön, hogy a gyilkosságok mind a helyiek körében szentnek számtó lovagi erényeket figurázzák ki, azok megszegéséért akarhatta büntetni a Szörnyeteg az áldozatait. Emellett arra is fény derül, hogy mindnyájan egy kompániába tartoztak, jó barátok voltak, nem mellékesen a korábbi herceg, Anarietta apjának a kegyeltjei, akikre kényes feladatokat is rátestáltak. A csapathoz egy negyedik lovag is tartozott: Milton de Peyrac-Peyran, aki éppen egy hagyományos taoussaint-i fesztiválon készül betölteni a nyúl szerepét, amit a gyilkos a bátorság lovagi erényének megszegéseként is értelmezhet.
Anarietta és Geralt lóhalálában indulnak el a fővárosban, Beauclairben tartott fesztiválra, hogy teljesítsék a feladatokat, amelyekkel Milton nyomára juthatnak, azonban a keresés túlzottan lelassítja őket. Már nem találják életben, de még vethetnek egy pillantást holtteste fölött álló, hosszú karmokkal rendelkező lényre, mielőtt az eliszkolna. Geralt egy elhagyott házban éri utol, összecsap vele, és ekkor kiderül számára, hogy egy magasabb rendű vámpírral áll szemben, aki még a tapasztalt witcherekre is halálos veszélyt jelent. A Szörnyeteg éppen hátba támadná a vajákot, amikor egy másik vámpír jelenik meg a semmiből és kettejük közé veti magát; a jövevény szemmel láthatólag jól ismeri a támadót, de állítása szerint Geralt is a barátja - ő Regis. A Fehér Farkas szóhoz sem jut a döbbenettől, hiszen a vérszívót még évekkel ezelőtt a szeme láttára fekete masszává olvasztotta Vilgefortz. Nincs sok idő az örömre, ugyanis közelítenek az őrök, ezért Regis elárulja, hogy Geralt hol találhat rá, majd köddé válik, ahogyan pár perccel korábban a másik vámpír is tette.
Hétköznapi vámpírok
Miután a Fehér Farkas jelentést tesz a hercegnőnél, elindul, hogy meglátogassa régi bajtársát, aki stílusosan egy temetőben tanyázik. Tőle megtudja, hogy egy magasabb rendű vámpírt kizárólag egy fajtársa ölhet meg véglegesen, ezért tudott felépülni Vilgefortz varázslata után. Emiatt az ő társadalmukban kizárólag egy szabály létezik: egy magasabb rendű vámpír soha nem ölhet meg egy másikat.
Az őrült mágus várából régi barátja, Dettlaff kanalazta össze, aki nélkül nem sikerült volna eredeti formáját visszanyernie, így lényegében neki köszönheti az életét. Geralt balszerencséjére, Dettlaff ugyanaz, aki a toussaint-i nemeseket öldösi, és akinek levadászására Anna Henrietta felbérelte. Regis viszont határozottan állítja, hogy normális esetben barátja - hozzá hasonlóan - egyáltalán nem árt az embereknek, vagyis a mostani cselekedetei mögött nyomós indokok kell, hogy lapuljanak. Ahhoz, hogy megtalálják a rejtély nyitját, felhasználják a kezet, amit a witcher Corvo Bianco pincéjében talált a harmadik áldozatban. Az alkímiában is járatos vámpír ismer egy főzetet, mely segítségével bepillanthatnak az élő szövet gazdatestének közelmúltjába, ezáltal megismerhetik a gyilkosság körülményeit, és talán Dettlaff nyomára bukkanhatnak, hogy kérdőre vonják.
A Rezonancia névre hallgató elixír összetevőit azonban rendkívül nehéz megszerezni; Regis ugyan egy részüknek a birtokában van, viszont Geraltnak hozzá kell jutnia egy ritka szörnyeteg, a dögrém nyálához. Szerencsére a vámpírnak kémkedő hollók felfedeztek egy ilyen lényt a környéken, így meg is van a következő úti cél. A kreatúra tanyájának alaposabb átvizsgálása során kiderül, hogy egy elátkozott nőszemélyről van szó; mindegy, hogy Geralt a megmentése, vagy a megölése mellett dönt, a nyálát mindenképp megkaparintja. A temetőben azonban rá kell döbbennie, hogy ez volt a könnyebbik feladat, ugyanis a Rezonanciához szükség van egy másik hozzávalóra: vérre a kéz gazdájának egyik fajtársától. Csakhogy nem elegendő, ha Regis lecsapolja sajátját, ugyanis az alakváltásra képes magasabb rendű vámpírok vérének kémiai összetétele is megváltozik, amikor más formát vesznek fel, ezért akkor kell "meglékelni", amikor éppen őrjöng.
Hogy senkiben ne tehessen kárt, elmennek egy ősi vámpírbörtönbe, Tesham Mutnába, melyet maguk a vérszívók építettek évszázadokkal korábban, hogy megfékezzék egyik tomboló fajtársukat. Az erődítményt járva Geralt előtt megelevenedik a faj történelme, így megtudja, hogy a vámpírok a Szférák Együttállásakor éppen Toussaint területén értek földet, így sorsuk szorosan összefonódott az ország történelmével. A legmélyebb tömlöcben sikerül előhívni a rácsok mögé dugott Regis őrjöngő formáját, így a witcher levesz tőle egy kis vért, amivel elvégezhetik a főzet utolsó simításait. Miután Regis lenyugodott, Geralt megissza a Rezonanciát, és megelevenedik előtte, hogy Dettlaff előbb összebarátkozott harmadik áldozatával, majd megölte, de szemmel láthatóan nem a saját akaratából tette, ezét vágta le kezét is. A víziónak hála sikerül beazonosítaniuk a helyszínt; egy cipőpucoló fiú standját Toussaint kikötőjében.
Egy kis győzködés után a dörzsölt utcagyerektől megtudják, hogy Dettlaff gyakran tisztíttatta ki vele a cipőit, és a fiú azt is elárulja, hogy melyik házhoz kellett elvinnie a kipucolt lábbeliket. A gyilkos vámpír otthonának átkutatása közben Regis mesél barátjáról, aki elmondása szerint nagyon is kedvelte az embereket; olyannyira, hogy volt is egy ember szerelme, Rhena. A búvóhelyen leveleket és nyomokat fedeznek fel arra vonatkozóan, hogy valaki elrabolta a nőt, és a megölésével fenyegették meg Dettlaffot, ha nem teljesíti a kívánságaikat; így tehát a vámpírt fegyvernek használva ölették meg Toussaint egyes lovagjait. Mivel több nyom nem áll rendelkezésükre, Geralt Regis tanácsára magához veszi a megölt célpontok neveit tartalmazó leveleket, és elindul, hogy beszámoljon a hercegnőnek a fejleményekről, míg a vámpír bevárja barátját, hogy meggyőzze arról, segíthetnek a szerelmén, de hagyjon fel a gyilkolással.
Borban az igazság
Persze az audiencián a witcher nem bontja ki a hercegnő előtt ez igazság-virág minden szirmát, de annyit azért elárul, hogy a Szörnyet felhasználták, és a zsaroló a gyilkosságok valódi felelőse. Nehezen, de sikerül meggyőznie Anariettát és az okvetetlenkedő Damient a levelekkel, melyeket a nyomozás során talált. Az egyik ilyenen felfedeznek egy foltot, mely minden jel szerint valamilyen bortól származik, márpedig a nemes ital szakértőiből bőven akad Toussaint-ban. A hercegi sommelier a folt illata alapján megállapítja, hogy azt a Sangreal nevű bor hagyta, amit viszont kizárólag a hercegi családnak készítenek, más nem is férhet hozzá. Így tehát elindulnak a Castel Rivello borászat felé, ahol hét lakat alatt őrzik a nemes nedűt. A borászmester megpróbál ködösíteni, de a hercegnő és a witcher a pince alaposabb átvizsgálása során rájön, hogy egy hordóval eltűnt a keresett évjáratból. A borász ezután mindent bevall: egy rejtélyes ember mesés összeget fizetett, hogy megvegyen egy hordócskával a királyi borból, és egy újabb rendelést is vár.
A találkozóhelyen értelemszerűen a witcher, illetve Damien és emberei tűnnek fel a borász helyett, és gyorsan lekaszabolják a haramiákat, akik a borért érkeznek. Csak egy túlélő marad, akit sikerül kérdőre vonni, és miután Geralt kilátásba helyezi, hogy kínhalált hal, ha nem beszél, hamar megered a nyelve. A csapatot egy ember bérelte fel, akit mindenki csak úgy nevez, hogy A Cintrai, aki meglehetősen jó összeköttetésekkel rendelkezik. Az információ alapján Damien kapitány emberei kiderítik, hogy a férfit legutóbb egy híres énekesnővel, Cecilia Bellantével látták - ráadásul az őrség parancsnoka kezd megenyhülni a witcher iránt, miután vállt vállnak vetve harcoltak. A nő szolgáitól az őrök megtudták, hogy Ceciliának legközelebb egy Mandragórának nevezett klubban lesz fellépése, ahol messze földön híres művészek mulatnak, ide pedig meghívta A Cintrait is.
Persze a hercegi befolyással nem különösebben kihívás meghívót szerezni az eseményre, de Anarietta ragaszkodik hozzá, hogy ő is ott legyen ezen az estélyen, így Geralt mellé szegődik a találkozóra. A világ számos pontjáról érkező csodabogarak között járva a hercegnő elmondja, hogy a Mandragóra esteket egy toussaint-i nemesasszony, Orianna szervezi, akit meg is pillantanak az egyik erkélyen. Egy kis vizsgálódást követően Geraltnak sikerül Cecilia nyomára bukkannia, ami az öltözőbe vezeti, ott azonban már csak az énekesnő holttestét találja. A gyilkos jeleit követve tovább vándorol az épületben, míg az egyik szobában dulakodás nyomait veszi észre. Geraltnak sikerül rekonstruálnia, hogy mi történhetett: A Cintrai valójában egy ékszerért érkezett, azonban a lopás pillanatában valaki rajtakapta és kilökte az ablakon. Ekkor toppan be a házigazda Orianna - oldalán Anariettával -, aki megerősíti, hogy ő volt az aki kilökte a támadót az ablakon, amikor meglátta, hogy az ékszerei között kutakodik.
Geralt megtalálja azt a drágakövet amiért tolvaj érkezett: ez a Toussaint Szíve nevű ékszer, mely Anarietta családjának birtokában volt, de évekkel korábban eltűnt, és mint kiderült Orianna vette meg valakitől. A Cintrai ráadásul elejtett egy papírt, rajta az említett ékszer részletes rajzával, de érdekesebb, hogy a tinta és a papír is ugyanolyan, amilyennel korábban a meggyilkolt célpontok neveit is megüzenték. Így tehát logikus, hogy A Cintrai egy újabb megbízott volt, akit az összeesküvők béreltek fel. A hercegi bor és az ellopott családi ékszer mind Anna Henrietta felé mutat, emiatt Geralt attól tart, hogy az uralkodó ellen merényelt készül. Ekkor azonban a nő egy meglehetősen váratlan magyarázattal áll elő.
Van egy nővére, Syanna, akinek köze lehet az összeesküvőkhöz, ő akarhatta ellopni a hercegi bort és ékszert. A lányról azt állították, hogy a Fekete Nap átka ül rajta (a Vaják - Az utolsó kívánságban Renfrit is ezzel vádolták), emiatt egész gyerekkorában kiközösítés áldozata volt. A lány talán az átok miatt, talán a megbélyegzés okán, de kegyetlenkedni kezdett, ezzel szülei beigazoltnak látták a vádat, és száműzték Toussaint-ból. Anarietta azóta is hiányolja a testvérét, de úgy gondolja, hogy most visszatérhetett és valamilyen szerepet játszik az eseményekben.
Cikkünk még nem ért véget, a következő oldalon folytatódik!
