Gucs - Én nem éreztem túl erősnek az idei évet videojátékos fronton, de régi elmaradások pótlása mellett azért volt szerencsém jó pár 2021-es címhez is. Sokáig tartana részletesen végigvenni egy top 10-es listát, így inkább csak néhányat emelnék ki az elmúlt hónapok felhozatalából. Az év elején a Valheim című indie szippantott be kőkeményen. Az összetett, de könnyen tanulható játékmenet, valamint az egyedi látványvilág nagyon jó párost alkotnak benne. Egyedül is szórakoztató, de a kooperatív kalandozás még jobban feldobja az élményt. Kicsit később aztán megérkezett a Resident Evil Village, ami szintén nem okozott csalódást. Habár remélhetőleg a következő rész ijesztőbb lesz, mert ez az idei felvonás gyakran inkább túlélős fantasy volt. Annak viszont nagyon ütős.
Egyértelműen említést érdemel a Diablo II: Resurrected is. Sok esetben tényleg kétségbe lehet vonni a remasterek létjogosultságát, de a Blizzard klasszikusa határozottan megérdemelt egy felújított verziót. A Vicarious Visions nagyon minőségi munkát végzett, a kicsinosított kaland remekül fest, és még az eredeti játék hangulatát is mesterien hozza. Ha már a témánál vagyunk, tetszett még az Alan Wake Remastered is, de az inkább a még mindig zseniális atmoszférája miatt. Persze azért a grafikai tuning se volt rossz.
Végül essen szó a New Worldről is, ami szerintem rengeteg irányba fejlődhet a jövőben, és egy idő után visszatérhetnek az elvesztett játékosok is. Azt hiszem, még egy ideig kitartok az Amazon MMO-ja mellett, mert tényleg látom benne a potenciált, na meg nagy Warcraft-rajongóként sajnos van egy olyan sejtésem, hogy a mostani Blizzard még jobban el fogja baltázni a WoW-ot a későbbiekben. Simán tévedhetek, de ezt a mostani szörnyűséget leginkább csak egy WoW 2 menthetné meg, és valószínűleg még az sem hozná a régi minőséget.
TÁ - Ugyan rengeteg legenda munkásságát elismerem, kevés játékfejlesztő van, akinek a következő alkotásáról gyakorlatilag látatlanban tudom, hogy játszani fogok vele. Josef Fares viszont ilyen, az It Takes Two-val pedig ismét nem hagyott cserben. A romkom nem volt olyan újító a kooperatív játékmenet tekintetében, mint a Brothers: A Tale of Two Sons, de abból a szempontból felülmúlta a várakozásaimat, hogy mennyi és milyen változatos tartalmat gyömöszölt a csomagba a Hazelight csapata.
Emellett több idei játékról gondolom, hogy erősebb csomagot adott, mint a Little Nightmares II, mégis úgy érzem, a Tarsier kalandja volt a második legemlékezetesebb 2021-es alkotás, amit kézbe vettem. Talán azért alakulhatott ez így, mert alapvetően nem vagyok olyan beállítottságú, hogy a horror műfaja vonzzon, Mono és Six kalandja viszont kiváló egyensúlyt talált a paráztatás és a játszhatóság között. Meg hát a sztori végi csavart egy darabig nem fogom elfelejteni.
RG - Az idei kedvenc játékom valójában tavalyi, és ez - talán nem meglepő - a Microsoft Flight Simulator. Mégpedig azért, mert bár maga a termék tavaly augusztusban jelent meg, egyáltalán nem hagyták magára a fejlesztők, hanem azóta is fogják a kezét, és olyan bődületes hízáson ment keresztül néhány hónapja, hogy az ember szinte megkönnyezte. Ritka az olyan, amikor egy játékon ennyire látszik, hogy itt most tényleg nagyot kívántak gurítani Microsofték, és sikerült is nekik, de mégsem ülnek békésen, és kortyolgatják a forralt borukat, hanem folyamatos a fejlődés, a bővülés. Éppen ezért az idei kedvencem az a frissítés, amivel bekerült a Discovery mód és az utánozhatatlan hangulatú repülések. Köszönöm, hogy mindezt leírhattam, kívánok mindenkinek hullámoktól mentes 2022-t.
Zs - Sok helyen találkoztam olyan véleménnyel, hogy 2021 gyenge év volt, de bennem nem így fog megmaradni, hiszen az idén olyan ütős franchise-ok kaptak jól sikerült(!) folytatásokat, mint a Resident Evil, a Ratchet & Clank, a Psychonauts, a Hitman, a Metroid, a Forza Horizon, az Age of Empires vagy a Halo. Ha pedig az abszolút újdonságok frontján nézelődünk, ott a Deathloop, a Marvel's Guardians of the Galaxy, a Returnal, a zseniális It Takes Two és még sokan mások.
Talán túl könnyen lelkesedek, de nekem kétévnyi szabadidő is kevés lenne arra, hogy 2021 összes izgalmas tételét végigtoljam. Az idei esztendő csúcsa számomra egyértelműen a Deathloop, de ez nem is csoda, mivel az Arkane Studios csapata már a Dishonoreddel és a 2017-es Prey-jel is levett a lábamról. Kifejezetten meglepett viszont az Outriders, amit az eredeti ötletek hiánya miatt ugyan nem sorolnék az év legjobb címei közé, de mégis iszonyú jól szórakoztam vele. Ami pedig a jövőt illeti, a megjelenéseket elnézve már előre rettegek a durván idő- és pénzgyilkosnak ígérkező 2022-től…
Tonight - Sajnos viszonylag kevés friss, idei megjelenést volt alkalmam kipróbálni, de szerencsére azért akadtak olyanok, amelyek valahogyan kiemelkedtek számomra a tömegből. A nagyágyúk közül feltétlenül a Marvel's Guardians of the Galaxy-t ragadnám ki, amely ugyan a játékmenetével nem igazán vonultatott fel új ötleteket, viszont a történet és a hangulat simán elvitte a hátán az egészet. Jól hozza azt a zenei rajongást, ami a filmeket is jellemzi, ugyanakkor a karakterábrázolása nekem sokkal jobban tetszett, mint a mozivászonra szánt változatokban.
A kisebb címek között feltétlenül megemlíteném a Twelve Minutes című alkotást, ami a hagyományos point-and-click kalandjátékokra jellemző megoldásokat megfejeli egy csavaros időhurokkal, ami igencsak megváltoztatja azt, ahogyan a játékos végiggondolja az egyes problémákat. Szintén említést érdemel még a Cruelty Squad, ami ugyan egy első ránézésére (igazából másodikra is) rettenetesen bizarr játék, de annyira formabontó, hogy egy darabig még biztosan beszélni fognak róla a videojáték sommelier-k.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
