Megvan annak a varázsa, amikor visszatekintünk a mögöttünk hagyott tizenkét hónapra, és számba vesszük mindazon alkotásokat, amelyekkel órákat, napokat, sőt akár heteket is eltöltöttünk, ha összegezzük a rájuk fordított időt. Jó érzés felidézni, hogy az adott játékkal kapcsolatban mikor és milyen formában érkezett el az a pillanat, aminek hatására végérvényesen belebolondultunk.
Igaz, hogy 2021 akár még nagyobbat szólhatott volna videojátékos fronton, ha nem kerül sor pár halasztásra, de úgy vélem, ennek ellenére is jó évet zártunk. Bőven volt rá okunk, hogy bekapcsoljuk a PC-ket és a konzolokat (sőt a mobilokat is), és nem csak azért, hogy régi kedvenceket vegyünk elő újból, vagy bepótoljunk valamit korábbról.
HP - Minden olyan év, amelyben megjelenik egy Resident Evil játék, az számomra már nem végződhet rosszul, és szerencsére a Village is betalált nálam. Nagyon jó látni, hogy egy 25 éves sorozat hogyan képes változni, megújulni, alkalmazkodni az adott kor igényeihez, már többször sikerült a szakadék széléről visszahozni a szériát, ami nagy dolog.
Mindemellett az Insomniac Games is folyamatosan képes meggyőzni arról, hogy ha valamit ők csinálnak, akkor az a lehető legjobb élmény lesz minden szempontból. A Spider-Man játékok PlayStation 5-ön hatalmas élményt jelentettek, de az igazi generációváltás számomra a Ratchet & Clank: Rift Apart lett mind technikai, mind játékélmény szempontból, egyszerűen csodás látni, hogyan képes egy játék szinte tökéletes összhatást nyújtani.
Nehezen tudok szakmai és felhasználói szemmel nézve jobban összerakott játékot mondani az idei felhozatalból, pedig mind a Forza Horizon 5, mind a Halo Infinite lenyűgözött a maga módján, és az It Takes Two is vitrinbe került szívem trófeagyűjteményében. 2022 talán még izgalmasabb lesz, addig is ha bármelyik kimaradt nektek, mindenképpen érdemes bepótolni ezeket a címeket.
mazur - Épp elég évet húztam már le a játékvilágban, hogy ne törjön le nagyon, ha egy-egy önfeledten száguldó hype-vonat néha úgy kenődik fel megjelenéskor a rideg valóságra, mintha csak a szajoli vasútállomás lenne. Szerencsére a baró játékokat előrejelző baró-méterem aránylag pontosan működött idén, úgyhogy előre temettem és rezignáltan vártam a Biomutantet, a D&D Dark Alliance-t, a GTA trilógia "definitive" (haha) kiadását (de az utolsó pillanatig szurkoltam, hogy ne legyen igazam), illetve a Battlefield 2042-t - bár ez utóbbiról még nem mondtam le, csak türelmesen kivárom azt a fél-egy évet, amíg közel olyanra pofozzák, mint amilyenre ígérték.
Viszont már az első percben megnyert magának a Marvel's Guardians of the Galaxy és nem is okozott csalódást, ahogy a Resident Evil: Village-ről, a Ratchet & Clank: Rift Apartról, a Psychonauts 2-ről, de még a Halo Infinite-ről is megingathatatlanul mantráztam a kishitűeknek, hogy "meglatiatuc feleym ʒumtuchel, odabaʒ!" És igazam lett? Igazam lett. Illetve... volt azért egy játék, amiben nem tudtam hinni: a Deathloop.
Pedig az Arx Fatalis óta mindig a legnagyobb lelkesedéssel vetettem rá magam az Arkane játékaira, és ugyan éreztem bennük a nagyszerűség nyomait, valamit mégis mindig hiányoltam belőlük. A Deathloop ráadásul még a sokadik videó után is olyannyira hidegen hagyott, hogy először ki sem akartam próbálni - aztán nicsak, az Arkane talán legjobb játéka lett, nekem pedig 2021 egyik legemlékezetesebb játékélménye. Sebaj, inkább ne legyen igazam, hasonló pozitív csalódások jöhetnek bármikor!
Paca - Néhány éve pontosan és alaposan vezetem a listámat arról, milyen játékokat próbáltam ki, játszottam végig, és mik azok, amik kimaradtak az év során, de tervezem, hogy időt szakítok rájuk. Az idei felhozatalból eddig 23-ba kezdtem bele, de teljesen kimaradt például a Deathloop, a Marvel's Guardians of the Galaxy, a Life is Strange: True Colors, az Age of Empires IV és a Psychonauts 2, amik mind-mind nagyon érdekelnek. Lehet, hogy ezek valamelyike felkerülhetett volna a top 10-emre, de az első helyet biztosan nem vették volna el az It Takes Two-tól.
Eleve szeretem a kooperatív játékokat, az It Takes Two pedig olyan mélyen bevont mind engem, mind a kalandra velem tartó barátnőmet, hogy teljesen rákattantunk, beleszerettünk. Ő nem kimondottan gamer, megismerkedésünk előtt nem volt kontroller a kezében, mégis pillanatok alatt beletanult az irányításba. Már most azt várja, hogy mikor játsszuk újra, könnyen lehet, hogy az ünnepek során sort kerítünk erre, ha másért nem, a kimaradt minijátékokért.
Nagyon imádtam a Forza Horizon 5-öt is, ami annak ellenére, hogy nem újít sokat elődjéhez képest, iszonyú látványos, szórakoztató, bármikor le tudok ülni egy versenyre elé, mindig kínál valami tennivalót, és bőségesen jutalmaz. Szerettem továbbá a Resident Evil Village-et is, ami pont annyira horrorisztikus, amennyire az nekem még kényelmes; a Ratchet & Clank: Rift Apartot, amivel a fejlesztők megmutatták, milyen egy igazi next-gen élmény; a megosztó Far Cry 6-ot, melynek a hangulata teljesen elvitt, illetve a Call of Duty: Vanguardot, amit nem tudok abbahagyni, főleg most, hogy van Shipment. Sorolhatnám még, de a lényeg, hogy nekem kimondottan tetszett az év felhozatala, és előre félek 2022-től, ami még nagyobb durranásokat ígér.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
