5 - A Plague Tale: Requiem
Az év talán legkellemesebb meglepetését köszönhettük 2019-ben a lopakodást némi harccal is megfűszerező A Plague Tale: Innocence-nek. Az Asobo Studio játéka hamar megkedveltette velünk az inkvizíció által üldözött Amiciát és Hugót, akik leginkább csak saját magukra, valamint néhány másik gyermek segítségére támaszkodhattak a százéves háború és az azt kísérő pestisjárvány szörnyűségeivel szemben. A játékosok lelkesedését látva nem lehetett kérdés, hogy előbb vagy utóbb jönnie kell a folytatásnak, ami idén végre be is futott.
Az A Plague Tale: Requiemben a 14. századi Franciaország déli részén kalandozó testvérpár a korábbiaknál nyitottabb, festői szépségű helyszíneket fedezhet fel, amelyeket aztán a széria védjegyének számító patkányhorda pillanatok alatt földi pokollá változtathat. A játékmenet alapjai megmaradtak ugyan - lényegében minden találkozás a testvérek életére törő katonákkal és a fényen kívül szinte semmitől sem rettegő rágcsálókkal egy puzzle, amit környezetünk adottságait és a rendelkezésünkre álló eszközöket figyelembe véve kell megoldanunk -, de Amicia arzenáljába bekerült egy, a parittyánál jóval hatékonyabb számszeríj is, miáltal a mérleg nyelve kissé eltolódott a lopakodós játékoktól az akciójátékok felé.
4 - Horizon Forbidden West
Egy kicsit azért nekünk is hiányzik a Killzone széria, mindazonáltal örökké hálásak leszünk a Sonynak, amiért lehetőséget adott az ISA és a Helghan Birodalom konzolgenerációkon átívelő konfliktusába némileg belefáradt Guerilla Gamesnek a váltásra. A 2017-es Horizon Zero Dawn fogadtatása aztán szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy ez volt a döntés, és az sem elhanyagolható fegyvertény, hogy a nyitott világú akció-RPG főszereplője, Aloy személyében új kabalafigurára tett szert a PlayStation.
Idén februárban debütált folytatása, a Horizon Forbidden West ugyan a "nagyobb, szebb, jobb"-elv alapján készült, a forradalmi elképzeléseket mellőző, konzervatív dizájneri felfogás egyáltalán nem vált a rovására, mivel a robotdinókon való lovaglás élménye még mindig elég frissnek hat. És akkor még nem esett szó az izgalmas történetről, a gondosan megtervezett küldetésekről, sem pedig a káprázatosan megvalósított világról, amelynek minden négyzetméterét öröm felfedezni. Meggyőződésünk, hogy a nyugati utazást újabb emlékezetese kalandok követik majd, túl a Burning Shores kiegészítőn és a PSVR 2-re fejlesztett Horizon Call of the Mountainön.
3 - Stray
A szükségesnél jóval kevesebb olyan játék készül, amelyben valamilyen állat bőrébe bújhatunk, ráadásul ezek némelyikében az adott élőlény ahelyett, hogy fajának megfelelően viselkedne, inkább arra az ismerősünkre emlékeztet, akit egyetlen házibuliba sem hívnak meg, mióta legutóbb részegen belehányt az akváriumba, hetyke bajuszt rajzolt mindenkinek a családi fényképekre és amikor tetőfokára hágott a hangulat, meztelenül csobbant a szomszéd medencéjében. Amiben épp a tulajdonos áztatta magát.
Az Annapurna által felkarolt Stray szerencsére nem akar Goat Simulator lenni, ehelyett egy meglepően izgalmas történetet mesél el nekünk, miközben ügyesen zsonglőrködik a point and click kalandjátékokból és platformerekből kölcsönvett mechanikákkal. Igazán különleges élmény macskaperspektívából felfedezni a cselekménynek otthont adó cyberpunk disztópiát, és egyszerűen képtelenség megállni, hogy valódi cicához illően mindenre felmásszunk, mindent megkapargassunk és minden robot lábához hozzádörgölőzzünk. Amikor pedig rájövünk, hogy dedikált gombot szenteltek a fejlesztők a nyávogásnak, onnantól nem menekülünk, még akkor sem, ha egyébként kutyások vagyunk.
2 - Elden Ring
Csupán maroknyi fejlesztőcsapat létezik a világon, amely azzal a nem mindennapi eredménnyel büszkélkedhet, hogy egymagában műfajt teremtett. Az épp az Armored Core széria feltámasztásán ügyködő FromSoftware a 2009-es Demon's Soulsszal olyan élményt adott a játékostársadalomnak, amihez foghatóban már hosszú ideje nem volt része: olykor frusztráló, de azért nem teljesíthetetlen kihívást, és a sikert kísérő euforikus érzést, amiért bizony meg kellett dolgozni. A stúdió azóta fáradhatatlanul kísérletezik a mechanikákkal, igyekezvén tökéletesíteni a receptet, amit a szakma díjak özönével, a hálás játékosok pedig milliós eladásokkal honorálnak.
Amikor pedig azt hittük volna, hogy nincs tovább, a souslike műfaj elérte zenitjét, berobbant a George R. R. Martin közreműködésével fejlesztett Elden Ring, amely a stúdió eddigi játékaitól eltérően nyitott világgal, lovasharccal és még számos újdonsággal várja azokat a kalandvágyó játékosokat, akiknek nem szegi kedvét, ha már az első boss feltörli velük a padlót, majd második és harmadik nekifutásra is ugyanolyan könnyedén elbánik velük, mígnem karakterükkel együtt fejlődve elég jók nem lesznek ahhoz, hogy legyőzzék.
1 - God of War Ragnarök
Négy évvel ezelőtt a játékiparban ritkán látható bravúrt hajtott végre a Santa Monica Studio a God of War széria formulájának eredményes megújításával, ráadásul nemcsak a játékmenetet frissítette fel, hanem a történetmesélést és a prezentációt is új szintre emelte, miközben hátrahagyta a - valljuk be, hét epizód után már kissé unalmas - görög mitológiát a skandináv kedvéért. Kratos és fia, Atreus kalandja egy generáció meghatározó játékélménye lett, olimposzi magasságokba helyezve a lécet, amit a következő résznek át kellett ugrania.
És lássatok csodát, a Santa Monica Studio megcsinálta még úgy is, hogy ezúttal Cory Barlog másnak adta át a kormányrudat. A God of War Ragnarök minden szempontból kiváló folytatás; nem elég, hogy káprázatosan néz ki, és élvezet sodródni a történetével, még az előd közel tökéletes harcrendszerét is sikerült fluidabbá varázsolnia a fejlesztőcsapatnak. Ráadásul mindennek a tetejébe Atreus, aki időközben valamivel idősebb lett, új kihívások elé állítja Kratost, és új megvilágításba helyezi a mindkét játékban oly hangsúlyos apa-fiú kapcsolatot.
Ez volt tehát a mi listánk, hamarosan viszont érkezünk a tiétekkel, a szavazatok összesítése után be fogunk számolni arról is, melyek 2022 legjobb játékai a GameStar olvasói szerint!
