Mire kettőt pislogtunk, már el is száguldott mellettünk a 2022-es év, ami a tekintetben megegyezett az előzővel, hogy a legkülönfélébb okokból elhalasztották jó néhány kiemelten fontos játék premierjét, és bizony továbbra is akadnak olyan szereplői a videojáték-iparnak, amelyek inkább alapos tesztelés és minőség-ellenőrzés nélkül adják ki jobb sorsra érdemes alkotásaikat, mintsem megkockáztassák, hogy a negyedéves pénzügyi jelentésben egyetlen újdonság se szerepeljen.
Hogy a befektetők előtt leégni, vagy a sajtó és a játékosok, majd pedig a befektetők előtt leégni kellemetlenebb-e, annak eldöntését rátok bízzuk. Mindenesetre a sok csúszás dacára sem okozott nehézséget feltölteni ezt a tízes toplistát, ami úgy született meg, hogy a GameStar szerkesztőségének minden tagja bedobta a saját tíz kedvencét, majd ezeket a személyes listákat összesítettük. Menjünk is végig rajta sorjában az utolsó helyezettel kezdve.
10 - Cult of the Lamb
Ellentétben a kockázatkerülő, alapvetően franchise-okra és sikeres játékok folytatásaira támaszkodó nagy kiadókkal, a játékiparnak rendszeresen fricskát mutató performanszairól elhíresült Devolver Digital töretlen lelkesedéssel istápol eredeti ötleteken alapuló, markáns egyedi vonásokkal rendelkező, sőt alkalmasint innovatív megoldásokkal élő projekteket. Utóbbiak közé tartozik az év egyik legjobb indie fejlesztése, a Cult of the Lamb is, amely remekül időzített megjelenésének hála ki tudta használni, hogy nyáron alig adnak ki játékot, így a kritikusok laudációjához elismerésre méltó eladások is társultak.
A Massive Monster báránybőrbe bújtatott csúcsragadozója tökéletes arányérzékkel elegyíti a roguelike akciót az építkezéssel és a menedzsmenttel, a gondosan csiszolt mechanikákat pedig bűbájos képi világgal és kissé morbid, ám annál szórakoztatóbb narratív körítéssel fejeli meg. Egy halálból visszatért áldozati bárányt irányítva az a feladatunk, hogy alapítsunk szektát, toborozzunk követőket, majd tiporjuk el jótevőnk ellenségeit. És ha ehhez esetleg meg kell engednünk a híveknek, hogy lakmározzanak egymás húsából, ám legyen!
9 - Grounded
Korábban is előfordult, hogy a szerepjátékokra szakosodott Obsidian Entertainment más műfajokkal kísérletezett, ám míg a War Thunder és a World of Tanks riválisának szánt Armored Warfare nem aratott zajos sikert, addig a 2020 nyarán korai hozzáférésben elrajtolt Grounded gyorsan beverekedte magát a legfelkapottabb túlélőjátékok közé. Az, hogy mostanra már 15 millió játékossal büszkélkedhet, értelemszerűen a Game Passnek is köszönhető. De ne feledjük, hogy a Microsoft előfizetéses szolgáltatása csupán a belépést könnyíti meg, maradásra már az Amazonas-medence esőerdejénél is veszedelmesebb helynek tűnő hátsó kert, a stúdiótól elvárható színvonalú történet, az egész játékot átható nosztalgia bírja az érdeklődőket.
A Drágám, a kölykök összementek!-en, az Egy bogár életén és a Z, a hangyán felnőtt generációk tagjaiként mi is nagy élvezettel kergettük a levéltetveket, néztünk farkasszemet a hangyákkal, építettünk menedéket, barkácsoltunk fegyvert és páncélt a korai hozzáférésből kikerült Groundedben egészen addig a pontig, amíg fel nem bukkantak a hátborzongató pókok.
8 - Call of Duty: Modern Warfare II
El kellett telnie néhány évnek, hogy az Infinity Ward felállhasson a szégyenpadról, ahová a Call of Duty közössége ültette a Ghosts, és az annál szerintünk lényegesen jobban sikerült, mégis meglehetősen hűvös fogadtatásban részesített Infinite Warfare miatt. Ehhez persze szükség volt egy kiváló Modern Warfare rebootra is, amelyről már akkor, 2019-ben lerítt, hogy nem lesz könnyű dolga a folytatásnak, ha felül akarja múlni.
A megérzésünk bejött, tényleg nem tudott minden tekintetben szintet lépni a Modern Warfare II, ugyanakkor a régi küldetéseket megidéző kampány, az opcionális külső nézet, az élvezetes gunplay és a korrekt pályákból álló kezdőcsomag könnyedén az eszünkbe juttathatja, hogy miért is vív most ölre menő harcot a Sony és a Microsoft egymással, hogy miért is a Call of Duty a világ első számú FPS franchise-a, ami mellett elhalványul a Battlefield, a Halo és minden más is. Utóélete tehet aztán igazán különlegessé az új Modern Warfare II-t, ugyanis utoljára 2004-ben, az első Call of Dutyval fordult elő, hogy nemcsak a többjátékos része, a kampánya is bővült.
7 - Pentiment
Ha a Grounded kapcsán felhoztuk a Game Pass biztosította hátszelet, akkor az Obsidian másik idei projektjével, a Pentimenttel összefüggésben még inkább indokolt így tennünk. A fejlesztést vezető Josh Sawyer szerint hagyományos üzleti modell keretében sosem valósult volna meg ez a kimondottan szűk rétegnek szánt, kaland- és szerepjátékos stílusjegyeket egyaránt felvonultató alkotás. Nagy kár lett volna érte, mert akit nem riaszt el a középkori kéziratok illusztráció és korai fametszetek ihlette különleges látványvilág, sem pedig a dizájneri döntés következtében teljesen mellőzött szinkron, az egy izgalmas és fordulatos krimi kellős közepén találja magát, amit egy lapon lehet emlegetni Umberto Eco remekművével, A rózsa nevével.
Mivel az összeesküvések és bűncselekmények kinyomozása hosszú éveket vesz igénybe, nemcsak az általunk irányított illusztrátorral, Andreas Malerrel kerülünk közelebbi kapcsolatba, hanem a cselekménynek otthont adó apátság szerzeteseivel és apácáival, valamint a közeli kisváros lakóival is, akik a szemünk láttára alapítanak családot és öregszenek meg, hogy később aztán a gyermekeik eltemessék őket. Van még egy előnye a negyed századot felölelő történetmesélésnek: döntéseink legmesszebb ható következményeivel is szembesülünk.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
6 - Vampire Survivors
Elgondolkodtató, hogy 2022-ben, az AMD RX 7900-asok, a GeForce RTX 4090-esek, a PlayStation 5 és az Xbox Series X konzolok korában milliók vannak oda egy első blikkre legalább három évtizedes grafikai lemaradásban lévő játékért, amelynek játékmenete egyszerűbb már nem is lehetne. A Vampire Survivors tulajdonképpen egy roguelike twin-stick shooter második analóg kar nélkül, magyarán nekünk semmi más dolgunk nincs, mint ide-oda terelgetni mindössze néhány pixelből álló karakterünket, aki magától használja a kezdéskor rendelkezésére álló fegyvereket a minden irányból özönlő szörnyek ellen, közben pedig felszedegetni a szintlépéshez és a fejlődéshez nélkülözhetetlen tapasztalatkristályokat.
Nincs benne semmi olyan, amit ne láttunk volna már más játékban, pláne korszerűbb köntösben, mégis rendszeresen azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra nekimegyünk a hordának, kísérletezgetünk a választható karakterekkel és fegyverekkel, majd utána azon töprengünk, hogy miért öltünk több időt Luca Galante egyszemélyes alkotásába idén, mint szinte bármi másba.
A GameStar szerkesztőségének toplistája a következő oldalon folytatódik.
