Az Asylum gondozásában megjelenő kalandjáték, horror elemeinek és Indiana Jones-szerű történetének köszönhetően igazán ígéretes alkotásnak néz ki. Az idén ősszel megjelenő játékról most megtudhattok néhány érdekességet.
Hirdetés
Szerintem nem én vagyok az egyetlen olyan ember, aki szereti a kalandtörténeteket. Persze ilyenkor az igazi – originál – sztorikra gondolok, nem pedig olyanokra, mint amilyeneket manapság a multiplexekben látni lehet. Az egyik kereskedelmi csatornán nemrég leadott Indiana Jones sorozat kedvenceim közé tartozik (már csak a James Bond filmeket kéne újra leadni és az örömöm teljes lenne). Mindig is szerettem az igazi, veszélyekkel teli jeleneteket és azt a tudatot, hogy a jó végül eléri célját. Ez a téma főleg akkor válik igazán érdekessé, ha a sztoriba igényesen belefűszerezett humor elemeket lecseréljük vérfagyasztó, borzongós jelenetekre, mert hát akkor tehetjük azt, amit amúgy sosem tennénk: félnénk. Talán az Asylum is így gondolja ezt, ugyanis a Curse: The Eye of Isis névre keresztelt fejlesztésük nagyjából egy Indiana Jones-szerű mesét mutat be nekünk, ám "a gonosz elnyeri méltó büntetését"-féle klisét ezúttal kihagyták és Blair Wicth-szerű parázással töltötték ki az így keletkezett üres lyukakat.
Adott a kezdetek kezdetén egy londoni múzeum. A város kulturális létesítménye rengeteg ereklyét tart számon a falai közt, így nem csoda, hogy ha az egyszerű látogatókon kívül egy-két rosszkinézetű egyén is fel szeretné térképezni a vitrinek tucatjaiból álló rengeteget. A legnagyobb figyelemmel őrzött kegytárgyak egyike az Eye of Isis-ként nyilvántartott óegyiptomi szobor, ami még hajdanán az egyik meglehetősen kegyetlen fajtából legyártott fáraó tulajdona volt. Mikor az előbb említett emberke úgy ítélte meg, ideje más dimenziók kietlen sivatagaiban kalandozni, a gonoszsága rászállt a szoborra átok gyanánt. Tudjuk azonban, hogy a szó elszáll, így napjainkban az emberek már csak mítoszként hordozták maguk közt az Eye of Isis történelmi múltját (bahh a tudatlanok). Az átok azonban meghallotta, hogy egyre többen sértegetik a becsületét, ezért életre kelt: olyan rosszkinézetű egyének tették magukévá a gyémántokkal tarkított kincset, akik közé a volt tulajdonos is beillett volna lazán. Ezzel a mese pediglen meg is kezdődik, mindenki dőljön kényelmesen hátra és élvezze a történetet!
A hosszúra nyúlt bevezető után... Azaz mégsem. Indiana Jones – mostani szerepelosztásban Darien Dane – sajnálatunkra nem jött el, hogy kihúzzon minket a csávából, így minden a mi ügyességünkön és leleményességünkön áll, vagy bukik. Hogy még nagyobb félelmet keltsek az olvasóban, elárulom azt is, hogy itt nem pusztán néhány elintézendő ellenfélről lesz szó. Élőhallottak és egyéb máglyára való spílerek keresztezik Egyiptomba vezető útjainkat és nem éppen az útleveleinket akarják lecsekkolni. Egyetlen esélyünk ellenük az, ha a kabátunkban rejtőző kétcsövűvel nyugdíjba küldjük őket, tehát kalandra fel! Lehet még továbbá pisztolyunk illetve az akkori kornak megfelelő robbanóeszközök közül egynéhány. Nem kell viszont hanyatt-homlok elvesztenünk a fejünket, a Curse: The Eye of Isis-ben sokkal jobban kamatozik az, ha az eszünket vetjük be elsődlegesen minden ütközet elején.
És akkor Egyiptom. Ide vezetnek el megélt slamasztikáink garmada, hogy aztán elvállaljuk ismét a nagy feladatot, miszerint mentsük meg a világot a reá lesújtó átoktól és szerezzük vissza valamilyen módon a Londoni Múzeum legértékesebb szobrát. A sok szörny között néhány jóbaráttal is összefuthatunk majd, így a történet végére talán egy kis romantika is be fog csusszanni, köszönhetően annak, hogy már szinte a játék elejétől segítségünkre lesz Verity Sutton, az elbűvölően varázslatos telepatikusnő. Az ő megérzései nélkül gyakorta elvesznénk a bezárt szobák és reménytelen helyzetek közepette, így idejével meglátjuk, hogy a helye megérdemelt a csapatban. Könnyen fűbe harapnánk Abdul nélkül is Egyiptomban. Ő fogja nekünk megmutatni a helyes piramist, amelybe az Eye of Isis-t vitték. Azonban, hogy ezeket a karaktereket is irányíthatjuk-e, még nem tudjuk. Pozitívum viszont, hogy a végcél felé vezető talpalásunk során rengeteg mellékhelyszínen is portyázhatunk majd, magyarán nemcsak a játékidő lesz hosszabb, hanem az izgalmas részek száma is.
...egy rövid befejezés Nem esett még szó az irányításról. A Curse: The Eye of Isis Third-Person nézetet választott magának, így játékmenetét elnézegetvén az Alone in the Dark sorozatra fog hasonlítani leginkább. Darien Dane-t fixált kameranézetekből irányíthatjuk, tehát egy klasszikus darabhoz van szerencsénk. A grafika szép és atmoszférikus, de korszakalkotónak sajnos nem nevezhető. A félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy ez nem azt jelenti, hogy csúnya, csak olyan "mai". A gépigény az amiről nem sokat tudunk, pedig állítólag a project ez év őszének végén, telének elején már pompázni szeretne a masináinkon. Mindenestre én bízom az Asylum-ban, hogy a mércét csak annyira emelik magasra, hogy azok is kényelmesen szórakozzanak, akiknek nincs ebben a rohanó világban éppen korszerű gépük. Ez csak azért is fontos, mert a Blair Witch óta imho egy igazán parás játék sem jelent meg, így a fejlesztők mindenképpen piros ponttal indulnának nálam, ha a játékuk nem alapból GeForce 3-at követelne a szaggatásmentes futáshoz.
0 mp. múlva automatikusan bezárTovább az oldalra »
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)
