Nem csak a nácikból lehetnek zombik
Tavaly a realizmusra törekvés okán egy élőholtak nélküli kooperatív módot kaptunk, idén viszont visszatért a klasszikus Zombies mód. Az egyetlen jelenleg elérhető küldetés, a Die Maschine során egy második világháborús bunkerhez kell ellátogatnunk, hogy kiderítsük, milyen tiltott tevékenységek zajlottak ott. Közben persze ömlenek ránk a szovjet élőholtak (akik nyilván olyanok, mint a náci élőholtak, csak a ruhájuk más), fertőzött kutyák, meg mindenféle egyéb ocsmányságok, egyre nagyobb strapabírással.
Ebből már sejthetitek, hogy az élmény nagyjából ugyanaz, mint régen, de épp a gyökerekhez való visszatérés miatt hiányzik belőle az egyediség. A Black Ops 4 vagy a Call of Duty WWII különleges, stílusos, hangulatos missziói után a Die Machine meglehetősen fapados, az általunk irányított karaktereket sem ismert színészek szólaltatják meg, mint korábban és a pálya ráadásul a World at Warból megismert Nacht Der Untoten kibővített változata. Valahol értem, hogy a nosztalgiázásra akartak rámenni, de végig volt egy olyan érzésem, hogy én ezt már többé-kevésbé átéltem.
A játékmenet szerencsére még mindig tud szórakoztató lenni. Saját loadoutokat állíthatunk össze (a szintlépés is egységes a multi, a zombis mód és a Warzone között, de a felszereléseket külön variálhatjuk), így bármilyen fegyverrel harcba indulhatunk, de szokás szerint a falról vásárolhatunk újabb stukkereket, és automatákból egyéb bónuszokat. Nagy segítség, hogy nem egy pisztollyal kell túlélnünk az első pár kört, és pénzünket egyből a továbbhaladásra szánhatjuk. Bevethetünk továbbá speciális, idővel újratöltődő kütyüket is, amik fagyasztják, robbantják a közelünkben lévőket, vagy épp újratöltik barátaink életerejét. Fejleszthetjük a különböző fegyvertípusok hatékonyságát, hatékonyabbá tehetjük az automatákból vásárolható cuccokat, és variálhatjuk a lőszereket is.
Választhatunk a végtelenített mód között, amiből a tizedik menet után ötkörönként kiszállhatunk egy mentőhelikopter igénybevételével, vagy beugorhatunk egy 20 körös menetre is. Csapatunk ügyességétől függően körülbelül egy óráig tart egy misszió, és mivel egyelőre egy fejezet van, ez így igen kevés. Jönnek majd újabb, ingyenes küldetések, de ha csak szezononként egyre számíthatunk, lehet, hogy az nem lesz elég a boldogsághoz.
Mama maki ideges
A zombis mód része még a Dead Ops Arcade újabb felvonása, amiben egy dühös anyamajom a főellenség. Ahogy korábban, úgy most is felülnézetből játszhatunk, mivel a játék ilyenkor twin-stick shooterré változik, és egy LMG-vel, vagy valamilyen talált stukkerrel darálhatjuk támadóinkat. Esküszöm, néha hangulatosabb volt, mint a Die Machine, nagyon jól szórakoztam vele, pont az a kikapcsoló, daralós élmény, ami egy nehéz nap vagy pár szánalmas multis meccs után kell.
A PlayStation-tulajoknak jár az Onslaught mód is, viszont mivel mi Xbox Series X-en teszteltünk, ezt nem tudtuk kipróbálni. Megint a közel egyéves exkluzivitás az ára annak, hogy legalább a pályákat, zombis küldetéseket mindenki egyszerre kapja meg. Erről egyébként annyit kell tudni, hogy kétfős, és zombik özönét vagyunk kénytelenek hatástalanítani különböző pályákon.
Köszi Treyarch, nagyon hűvös a háború
Ismét bebizonyosodott, hogy csak az Infinity Ward tud igazán jó Call of Dutykat készíteni. Eleve nem volt könnyű dolga a Black Ops Cold Warnak a Modern Warfare árnyékában, de sem a kampány, sem a multi nem éri el azt a szintet, amit a sorozat tavalyi része, a zombis mód pedig a Black Ops 4-hez képest érezhető kevésnek. Emellett nem érződik igazán next-gen játéknak sem elavult látványa és technikai problémái miatt, hiába csillognak már-már röhejesen a márvány falak a KGB épületében a ray tracingtől. Egy ilyen erős év után többet vártunk volna, és reméljük, akármely csapatra is esik a választás jövőre, jobban megerőlteti magát, mert valószínűleg a kiadó pénzügyesei is szívesebben látnák azokat a magas számokat, amiket az MW termelt, még ha várhatóan a Black Ops Cold War is begyűjt pár millió dollárt.
