A boldogsághoz nem kell más, csak egy MP5
Mint minden Call of Duty esetében, úgy itt is a többjátékos módé a főszerep, mindig az kapja a legnagyobb szeretetet, és amiatt veszik meg milliók vakon az újabb és újabb részeket minden évben. A béta után volt okunk tartani attól, hogy ez sem üti meg a Modern Warfare szintjét, és sajnos minél előrébb haladtunk az éles változatban, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy nem csak a korszak tekintetében történt visszalépés.
Az mindenképp pozitívum, hogy a Treyarch majdnem teljes egészében átvette a Modern Warfare Create a Class rendszerét, minek köszönhetően két lőfegyvert, egy robbanószert, egy taktikai felszerelést, és egy Field Upgrade-et vihetünk magunkkal, ami lehet például gránátfogó, lőszeres doboz, vagy jelzavaró, és adott időközönként vethetjük be. A taposóaknát is áttették ebbe a kategóriába, ami alighanem a csapat egyik legjobb döntése volt, így kevésbé idegesítő, mint az MW-ben.
Választhatunk továbbá három perket és egy Wildcardot is. Előbbiek nagyjából azt kínálják, mint eddig (passzív képességeket), utóbbiak viszont olyan bónuszokat adnak, mint hogy dupla mennyiségű robbanószert és taktikai eszközt kapunk, a másodlagos fegyver helyett is vihetünk elsődlegest (ez korábban perk volt ugye), öt helyett nyolc kiegészítőt szerelhetünk a fegyverekre, vagy kétszer annyi perket aktiválhatunk.
A fegyverslotosat most valószínűleg kevesebben fogják használni, ugyanis a shotgunok másodlagos fegyvernek számítanak, így egy hatásos közelharci fegyverünk mindenképp lehet a távolsági mellé - már az alap shoti, a Hauer 77 is egy lövésből képes ölni csípőből tüzelve, még úgy is, hogy nem tartjuk a stukkert az ellenfél fejére. A scorestreakek kapcsán újdonság, hogy halál után nem nullázódik a számláló, így a kevésbé ügyes játékosok is összeszedhetnek legalább egy Spy Plane-re valót (ez az UAV korabeli megfelelője). Funkcióikat tekintve kb. azt tudják, amit mindig, de a robbanó íjat is ide tették.
A fegyverarzenálban ugyancsak nincs nagy meglepetés. A gépfegyverek alapvetően, kiegészítők nélkül jobban szórnak, mint a Modern Warfare-ben, de néhány meccs után sokat javíthatunk rajtuk. Nem tudom, volt-e már olyan CoD, amiben az MP5-öt nem húzták túl az elején; egy hét sem kellett, hogy nerfeljék, de még mindig igen erős. A mesterlövész puskák hatásosak, bár ezek is gyengültek a béta óta, és a megnövelt életerő és TTK (öléshez szükséges idő, avagy hogy mennyi golyót nyel el egy ellenfél, mielőtt földre rogy) miatt simán lehet, hogy hiába céloztunk jól, áldozatunk pont egy picivel megússza. A TTK eleve problémás: sokszor vagy kifogyott a táram, vagy még pont annyi ereje volt a célpontomnak, hogy fedezékbe bújjon, és újratöltődjön az életereje. Nincs meg az a folytonos, kielégítő élmény, amit a Modern Warfare adott. A helyzeten csak ront az Armor scorestreak, ami kvázi dupla életerőt jelent, és majdhogynem van olyan idegesítő, mint a páncélzat-minigun kombó, avagy a Juggernaut volt korábban (az mondjuk itt nincs legalább).
A fegyvereket sokféleképp alakíthatjuk ízlésünkhöz, rengeteg attachment elérhető, de az olyan extrákról, mint a hibrid távcsövek (amiknél válthatunk például a hőérzékelős és a red dot között), le kell mondanunk. Látszik, hogy a Treyarch igyekezett a korhoz hű maradni, és mégis megtartani azt, amit lehetett, de okkal támadhat sokaknak hiányérzete. A stukkerek további mélyelemzésébe nem mennék bele, mert amit most írnék, az lehet, hogy jövő héten már nem lesz érvényes; meglátjuk, hogyan balanszolja őket a csapat.
Holdfényes Miami
A pályák esetében ismét a Treyarch-tól megszokott háromsávos elrendezést kapjuk, hiába próbálták ezt kissé megvariálni, egyértelmű, hogy hogyan láttak neki a tervezésnek. Mindössze nyolc helyszínre látogathatunk el kezdetben, ami elég sovány, és nem javít a helyzeten a Nuketown újabb átskinezett variációja.
A csataterek közül kiemelkedik a Satellite, aminél nagyon érdekes, hogy a pálya egyik, homokdűnés fele a mesterlövészek terepe, a másik pedig a közelharcot kedvelőké, és ugyancsak izgalmas a Cartel, aminél középen bokrok fedik el a közöttük settenkedőket. Sajnos azok, amiknél túl sok a zárt tér és az elkülönített terület (ilyen például a Moscow vagy a Checkmate), túl nagynak érződnek 6v6-hoz, túl sokat kell szaladgálni, míg ellenfeleket találunk. Nagyobb probléma, hogy akárhol is játszunk, a karakterek könnyen beleolvadnak a környezetbe, ezért ha nem lenne életerőjelző csík, nehéz lenne észrevenni őket.
Még egy furcsaság, hogy még Xbox Series X-en is rondábbnak tűnik a játék, mint a Modern Warfare. Néha lassan élesednek a textúrák, de egyébként sem kimondottan szép a környezet. Oké, ismerve a sorozatot nem vártuk el, hogy óriási grafikai ugrás legyen, de annak azért örültünk volna, ha legalább valamennyire érződik, hogy ez már egy új generációs játék. Szintén előfordultak bizarr technikai problémák, akadozások, lag, a találatérzékelés sem volt mindig a topon, és mondanám, hogy remélem, ezeket hamar elsimítják, az a gond, hogy ilyesmi problémákkal még az előző rész is küzd a mai napig. Most a ray tracing kikapcsolása segített, a 120Hz-es mód pedig kell a multi féktelen élvezetéhez, de ez csak HDMI 2.1-es tévékhez elérhető, és az nyilván nem található meg minden egyes háztartásban.
TDM és a kíséret
Az idei év "eldobható" játékmódja (amit most látunk CoD-ban először, és aztán jó eséllyel soha többé) a VIP Escort, ami egyébként alapvetően volt már a Battlefield Hardline-ban, csak sajnos arra senki nem emlékszik, pedig minden hibája ellenére volt miért szeretni. Ebben az egyik csapat egy játékosa a VIP, őt kell védeni, és míg ő csak egy pisztolyt és füstgránátot kap, a többiek teljes felszerelésben segítik. Amennyiben a társak nem teljesen sötétek, jó móka, de a támadóknak nagyon bénának kell lenni, hogy a másik csapat kimenekíthesse a VIP-t; általában valamely csapat teljes kipusztulásával értek véget a meccsek.
Szintén új a Control, melyben az egyik csapat feladata két zóna elfoglalása, a másiké ennek megakadályozása. Ezt láthattuk már a Black Ops 4-ben is; kicsit taktikázós, fontos a csapatmunka, de itt nem minden mapon működik jól, és épp az együttműködés szükségessége miatt néptelenedhetnek el a meccsek.
A nagyobb összecsapásokra vágyók a Ground War helyett kapják most a 16-24 fős Combined Arms-t, ami két variációban érhető el. A Domination során hat pontot kell elfoglalni, az Assaultban pedig mindig változik, épp melyik pont aktív, ha sikerült elfoglalni egyet. Szerintem továbbra sem működik igazán jól ez, a CoD-okat szűkebb terekre és szerényebb csapatjátékra szabták (mondjuk a Cartel pálya pont nem nagyobb, mint a 6v6-os módokban, viszont az Armada és a Crossroads jóval), a fegyverek többsége is jobban használható közelharcban, a baktatás pedig nem móka. Ugyanakkor aki a Ground Wart szerette, bizonyára ezt is szeretni fogja.
A Fireteam: Dirty Bomb egy érdekes újdonság, egy kicsit a Warzone Plunder módját idézi, csak itt pénz helyett urániumot kell gyűjtögetni, amivel aztán bombákat aktiválhatunk, melyek mérgező gázt bocsátanak ki, és így szűkítik a játékteret. Tíz négyfős csapat ugorhat le a pályára egyszerre, úgyhogy ez a jelenlegi legnagyobb mód. Randomokkal nem érdemes játszani; általános igazság, hogy akármilyen módot játszunk, a játékosok többsége azt hiszi, TDM-ezik, így nehéz a csapatmunkát kierőszakolni a többiekből, anélkül meg mit sem ér az egész, de előre összerakott csapatokkal ez is jobb lehet. Talán a bombák élesítéséhez szükséges idő lehetne rövidebb, főleg amikor már kevés bomba van, mert ilyenkor mindenki ugyanarra a pontra zuhan, és hárman (mert ugye valaki a szerkezetet piszkálja épp) nehéz tartani a frontot 36 másik játékossal szemben.
Nincs viszont Gunfight, sem Cyber Attack. Nem tudom, mennyire voltak ezek népszerűek a Modern Warfare-ben igazából, de én személy szerint nagyon kedveltem őket, teljesen más élményt adtak, mint az alap TDM-Domination-Kill Confirmed módok és társaik (ha választanom kéne, hogy Cyber Attack vagy Search & Destroy, nem kérdés, hogy az előbbi). Azt is csak személyes preferenciáim alapján mondom hátralépésnek, hogy nem lehet letámasztani a fegyvereket, és hasalásnál a karakter elveszi a szemétől a fegyvert; ez a kettő így elvesz azoktól, akik taktikázósabbak, lassabban játszottak, és azoktól is, akik pont dinamikusabban, pörgősebben szeretnek lövöldözni. Ugyanakkor legalább már bármely meccsben lehet pingelni, ami hasznos lenne, ha ezt mindenki tudná, és nem csak én nyomogattam volna a jelölgetés gombját.
A könnyedebb, valóban más élményt kínáló módok nélkül, ilyen kevés pályával hamar unalomba fullad a Black Ops Cold War. Folyamatosan azt éreztem, hogy a Modern Warfare többet kínált, jobb minőségben, és egyetlen okot sem tudok mondani, hogy miért érdemes áttérni erre. Na jó, talán egyet: valószínűleg nem fogják már a leköszönő játékot frissítgetni, mert az Infinity Ward a két év múlva érkező részre fókuszálja erőforrásait, az Activision meg csak a mostanit promózná, úgyhogy aki új tartalmakra vágyik, kénytelen lesz váltani.
Lapozz a következő oldalra a Zombies mód tesztjéért!
