Semmit sem szeretünk, ami „kötelező”. Elég, ha csak a gimnáziumokban „kötelező olvasmányként” aposztrofált irodalomra gondolunk: sokan rühellik az ilyen könyveket, aztán később jönnek rá, hogy kiválóak, csak éppen sokkal jobban szeretjük, ha szabadon dönthetjük el, hogy elolvassuk-e ezeket, vagy sem.
Kicsit hasonló érzelmeket váltott ki a Sony döntése a Blu-ray-el kapcsolatban is: a Cymfony nevű cég egy online kimutatása szerint, amelyet online fórumok chateléseinek vizsgálata alapján végeztek: a hozzászólások 46%-a sokkal pozitívabb a HD-DVD-vel kapcsolatban, mint a Blu-ray-el. Ez a kimutatás ugyan enyhén szólva sem igazán tudományos, és pontosan mérhető, ugyanakkor egy szempontot nagyon szépen kimutat: az emberek nem bíznak annyira a Blu-rayben, ezt pedig nagyon erősen befolyásolja az a tény is, hogy az új formátumok terén a Sony eddig sem volt túlzottan sikeres…
Rossz ómen
Elsőnek furcsán hangzik ez az állítás, nem igaz? Hiszen a Sony az egyik vezető szórakoztató elektronikai cég és az előző két Playstation évjárat döbbenetes sikert aratott és hatalmas bevételt hozott a cégnek – különös tekintettel a játékcímekre.
Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy amikor a Sony új, forradalmi formátumokkal próbálta a múltban bombázni a nagyközönséget, abba rendre belebuktak, vagy legalábbis korántsem terjedtek el ezek annyira, mint ahogy azt a japán cég remélte.
Ilyen volt például a Betamax videó formátum, amelyet ugyan a kézikamerások közül páran kedveltek, ugyanakkor nem tudott magának kellő piaci részt hasítani a VHS és a későbbi DVD mellett. A Sony MiniDisc-et és a Super Audio CD-t (SACD) maga a Sony ugyan erőteljesen támogatta – de CSAK a Sony, így ezek is kudarcot vallottak.
Végül a legnagyobb bukta a PSP UMD-je volt, amely ugyan a PSP játékoknál persze nagyszerűen működött, viszont a nagy filmstúdiók csak nagyon-nagyon minimálisan támogatták ezt a formátumot, nem kis részben azért, mert a PSP-s mozifilmek rendkívül csekély bevételt hoztak. Pedig nem a PSP képminősége a ludas (az ugyanis filmekre is kiváló), csak éppen sokan úgy gondolták, hogy teljesen felesleges jó drágán UMD filmeket venni amikor (teljesen legálisan!) a meglévő DVD filmjeiket is nagyszerűen át tudják konvertálni a kis masinára a megfelelő szoftverek segítségével.
A lelkesedés hiánya
Egyrészt a Cymfony kutatásából is lejött, másrészt pedig, ha az ember nyitott szemmel jár, érezni is lehet, hogy az emberek általában véve nincsenek annyira elmosva a Blu-raytől. Szó sincs arról, hogy rossz lenne a Blu-ray filmek minősége, csak éppen annyival nem tud többet, mint a HD DVD, hogy mindenkinek azonnal kelljen egy ilyen, illetve a visszafogott reklámkampány miatt sem épült be annyira a publikum köztudatába.
Még baljósabb jel, hogy még azok között is, akik PS3-at vásároltak, a legtöbben azt írták a fórumokon, hogy nem kívánnak Blu-ray filmeket venni, mert eleve bosszantja őket, hogy azért ilyen drága a konzol, mert ez az új típusú drive van benne kötelező jelleggel.
Az Xbox 360 opcionális, a gépre köthető HD DVD meghajtója ezek után már nem is tűnik annyira „ortopéd” megoldásnak, hiszen ha ilyet akarsz, akkor külön megveheted magadnak (mi tagadás, a maga 200 dollárjával nem olcsó mulatság), viszont nem kötelez rá senki, hiszen nincs beépítve a gépbe…
