5. Assassin's Creed: Brotherhood
Nagyjából úgy viszonyul az Assassin's Creed: Brotherhood a második epizódhoz, ahogy az Odyssey az Originhez, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy nem tudta felülmúlni elődét. Minden szempontból több és jobb lett Ezio trilógiájának második felvonása, és Róma indította el a szériát a később több részben is visszaköszönő, aprólékos műgonddal, téglánként felépített városóriások koncepciója felé, mégsem volt képes arra, hogy lekörözze, vagy akár csak utolérje az Assassin's Creed II-t. Nagyon fontos hozadéka volt azonban az (persze Ezio karakterének további mélyítésén túl), hogy megszilárdította a testvériség koncepcióját, azaz végre valahára tényleg éreztük, hogy egy titkos, de népes (pontosabban egyre népesebb) szervezet tagjai vagyunk, társaink ott lopóznak az itáliai árnyak között. Ebben az epizódban használhattunk egyébként először számszeríjat, továbbá végre kombinálhattunk is fegyvereket, párosíthattuk például a pisztolyt és a kardot, vagy a dobókéseket és a tőröket.
4. Assassin's Creed Origins
Kis kényszerpihenőt követően az Origins teljesen új irány felé kezdte el terelni a sorozatot, a hatalmas váltáshoz pedig az is passzolt, hogy ezúttal nem előre, hanem inkább visszafelé haladtunk az időben, egészen pontosan az ókori Egyiptomba repített vissza bennünket a játék - ezzel pedig már itt megnyert egy hatalmas tömeget. Furának tűnt a korszak megválasztása, mivel ekkor még sem a templomosok, sem az aszaszinok nem tevékenykedtek, de az írók könnyedén áthidalták ezt a parányi buktatót - a legnagyobb rajongók persze jól tudják, hogy már Káin és Ábel óta egymás ellen harcol a két csoport, szóval számukra ez nem volt meglepetés. Az köhögős, öregecske, megfáradt Assassin's Creed receptnek sikerült teljesen új ízt adni azzal, hogy elkezdték akció-kalandjáték helyett akció-szerepjátékként felépíteni az Originst, így fontos szerephez jutottak a tapasztalati pontok, a szintlépés, és persze a megszerezhető fegyverek is. Számos újítása és üdítően friss játékmenete a széria legjobbjai közé helyezte számunkra, persze szükségszerűen magával hozta a fanyalgást is, így lett teljesen ellentmondásos a széria megítélése a rajongók körében: ha valami nem változik az a baj, ha valami megújul... nos, az is baj. Mi nem így gondoljuk.
3. Assassin's Creed Odyssey
Amiben pedig az Origins jó volt, azt az Odyssey a négyzetre emelte. Erre vezethető vissza az, hogy akik kedvelik az AC-k új csapásvonalát, azok odavannak ezért a részért (mi is közéjük tartozunk), a konzervatívabb tábor viszont kifejezetten haragszik a hellén kalandra. Mesteri húzás volt a fejlesztőktől az, ahogy megoldották, hogy a játék eleji döntésünknek megfelelően férfi vagy női karakter bérébe bújhattunk, ennek fényében pedig egy testvérpár egyik tagja, Alexios vagy Kassandra lett a főhős. Választásunk függvényében a másik tesó sem maradt ki a történetből, sőt kifejezetten fontos szerep jutott neki. Az Assassin's Creed Odyssey szédítő méretekkel rendelkezett, óriási világát pedig szórakoztató mellékküldetések és más tennivalók sokaságával tömték tele. Itt már tényleg nem alibiszinten működtek a szerepjátékos elemek, a nyílt világú akció-RPG-k legjobbjaitól vett elegánsan és nagyon okosan bizonyos játékelemeket az Odyssey, a végeredmény pedig egy olyan kiváló mix lett, ami még 100 játékban eltöltött óra után is azonnal visszacsábított bennünket minket a DLC-kre, ezek hasonlóan jól sikerültek. Érdemes még kiemelni a teljesen testreszabható nehézségi göbéjét, melynek hála a harcedzett veteránok és a rekreációs játék hívei is megtalálták számításaikat.
2. Assassin's Creed IV: Black Flag
Elérkeztünk a legkeményebb dióhoz, és teljesen bizonyos, hogy rengeteg Assassin's Creed-rajongó hördül fel most azon, hogy nem listánk első helyén találkozik az Assassin's Creed IV: Black Flaggel, hanem "csak" az ezüstérem jutott Edward Kenway kalózmeséjének. Egyezzünk meg annyiban, hogy szerintünk a Black Flag volt az egész AC sorozat legszórakoztatóbb része, imádtunk Havanna és Kingston között hajózni, cápák mellett kincsekért a mélybe merülni, pisztolycsatákat vagy kardpárbajokat vívni, no meg persze más bárkákat megcsáklyázni, de mindez még nem jelenti azt, hogy egyúttal ez az epizód lenne a legfontosabb és a legemlékezetesebb Assassin's Creed. Az Assassin's Creed IV: Black Flag egy közel hibátlan alkotás, ami akkor is az idők végezetéig beírta volna magát a játéktörténelem legnagyobb címei közé, ha semmi köze sem lett volna az aszaszinok rendjéhez, mindössze egy mezei kalózos cím lett volna. Az csak külön öröm, hogy egy ilyen remek szériába sikerült hibátlanul beilleszteni a koponyás lobogókat. Edward Kenwayhez hasonlóan vagány, imádni valóan pofátlan főhőse pedig azóta sem volt egyetlen AC játéknak sem.
1. Assassin's Creed II
Ha pedig már a főhősöknél tartunk, akkor rá is térhetünk toplistánk aranyérmesére, ami bizony minden idők legjobban megírt, legszerethetőbb és legfontosabb aszaszinjának debütálása is egyben. Ez nem volt más, mint a 2009-ben megjelent Assassin's Creed II, vagyis Ezio első játéka, történetének bevezetője. Dacára annak, hogy a maga idejében az első Assassin's Creed is remek játék volt, ha nem kap egy kellően emlékezetes folytatás, akkor gond nélkül eltűnhetett volna nyom nélkül az egész széria. Nem így történt, az Assassin's Creed II elképesztő siker lett, ezt pedig elsősorban Ezio karakterének és a parádés írói gárdának köszönheti, és persze nem utolsósorban annak a temérdek játékmenetet színesítő újításnak, amihez fogható merész lépéseket ma már nagyon ritkán látunk egy széria esetében. Lehet, hogy ma már megmosolyogtató a játék harcrendszere, egyértelmű, hogy 2020-ban sok aspektusa láttán nem dobna már senki sem hátast, de akkor és ott az Assassin's Creed II forradalmi volt. Milliók zárták a szívükbe a reneszánsz Itália korába ugró sorozatot ennél a pontnál, és a legnagyobb rajongók is csak abban a talán soha be nem teljesülő vágyálomban reménykednek, hogy egyszer még kapunk egy legalább annyira erősen a tudatunk legmélyére beégő, örökre a legkedvesebb emlékképeink közé furakodó aszaszint, mint amilyen Ezio Auditore da Firenze volt.
+1 Assassin's Creed
Egyszerűen sehol sem tudtuk tisztességesen elhelyezni az első epizódot, és talán tényleg nincs is értelme az ő érdemeit és hibáit mérlegre tenni. Kevesen gondolták volna, hogy egy ilyen horderejű szériát indít útnak Patrice Désilets és Jade Raymond 2007-es játéka, ami sok szempontból forradalmi volt, de be kell ismerni, hogy nagyon rosszul öregedett, és ma már szinte senki sem ülne le vele szívesen játszani. Végtelenül hálásak vagyunk azért, amit adni tudott nekünk, Altaïr Ibn-La'Ahad és Desmond Miles a játéktörténelem legemlékezetesebb protagonistáti között érdemelnek helyet. Belegondolni is szédítő, hogy mennyire másképp alakult volna a játékvilág, ha az első AC végül pontosan annak készül el, aminek eredetileg tervezték: a következő Prince of Persia epizódnak. Végül szerencsére nem így lett (bár most sokat megadnánk egy új Prince of Persia játékért is, de ez teljesen más kérdés), a Ubisoft egyik legjelentősebb sorozata pedig novemberben ünnepli majd tizenharmadik születésnapját. Akkor talán már a Assassin's Creed Valhallát játszva koccinthatunk erre.
Ez volt tehát a mi toplistánk, most viszont ti jöttök! Írjátok meg a saját sorrendeteket, annak pedig még jobban örülnénk, ha részletesen is kifejtenétek, mely epizódokat, melyik AC irányvonalat szeretitek a leginkább, és persze főleg miért.
Bőven van mit megbeszélni addig, amíg az Assassin's Creed Valhalla megjelenés napjára várunk.
