Tegnap Boss Logic elkezdett egy csodaszép képen dolgozni, jó pár órával később pedig el is készült az Assassin's Creed Valhalla nagy leleplező grafikája - így már mindenki számára világos volt, hogy jönnek a viking kalandok, nincs más hátra, mint az első trailer. Erre még várnunk kell pár órát (mármint ezen cikk írásának pillanatában), de a bejelentés kapcsán úgy döntöttünk, ideje megpróbálni összerakni egy Assassin's Creed toplistát, bármennyire is lehetetlen feladatnak tűnik ez. Az egyes részek helyezése kapcsán a szerkesztőségben is parázs vita alakult ki, szóval egyetlen pillanatig se felejtsétek el, ez egy végtelenül szubjektív rangsor, ami nem tartalmaz egyetlen megkérőjelezhetetlen örök igazságot sem, mindenki szívének más epizódok a legkedvesebbek, és ez pontosan így van jól. Éppen ezért titeket is arra biztatunk, hogy lent a kommentek között osszátok meg velünk a saját toplistátokat, kíváncsian várjuk, hogy ti mely AC-ket kedveltétek, vagy épp melyeket utáltátok a leginkább, vagy inkább szavazzatok ide kattintva a teljes listáról!
Fontos, hogy most csak és kizárólag a fősodorral foglalkoztunk, olyan mellékágat tehát, mint az Assassin's Creed Chronicles trilógia, az eredetileg PS Vitára készült Assassin's Creed III: Liberation, a PSP-s Assassin's Creed: Bloodlines, vagy a Nintendo DS-es Assassin's Creed: Altaïr's Chronicles és Assassin's Creed II: Discovery ezúttal kimaradtak, ahogy az összes mobiljáték is.
10. Assassin's Creed Unity
Egyetlen epizód sem ejtett olyan komoly sebeket a szérián, mint a 2014-ben megjelent, a francia forradalom idejében játszódó Assassin's Creed Unity. Hosszú ideig garantált mémforrásnak számított a botrányos állapotban megjelent epizód, ez pedig különösen azért kár, mert Arno Victor Dorian egy szerethető, érdekes főhősnek ígérkezett, a kooperatív játékmenet pedig papíron egész jól hangzott, de sajnos a megvalósítás már nem sikerült fényesre, legalábbis megjelenéskor biztos nem. A korábbi multiplayer próbálkozásokat felváltó négyfős sunnyogás inkább volt átok, mint áldás. Mindenesetre azt a Unity összes hibája ellenére el kell ismernünk, hogy a 18. század végének Párizsa káprázatosan festett, gyönyörű és minden elemében élő játékteret alkottak a fejlesztők, egyáltalán nem csoda, hogy a 2019-ben komoly tűzkárt szenvedett Notre-Dame helyreállításában is segítséget fog nyújtani a katedrális részletesen kidolgozott digitális mása. Ó, és persze arról se feledkezzünk el, hogy talán itt vált először dominánssá az, hogy nem is láttunk semmit a térképen a millió és egy összeszedhető mütyürtől. Igazságtalan lenne elvitatni viszont, hogy merőben más képet kapott a játékról az, aki a megjelenés után egy évvel próbálta ki: a Unity hihetetlenül sokat fejlődött technikai téren, jóval eszesebb lett az MI, és a bugok jelentős részét is kigyomlálták ekkorra.
9. Assassin's Creed III
Ha ki kellene emelni, hogy miért nem lett sokak szíve csücske az Assassin's Creed III, akkor jó eséllyel a legtöbben az eléggé ellenszenves főhőst, Connor Kenwayt neveznék meg fő indokként (indián neve ugyebár Ratonhnhaké:ton, amit meg sem kísérelnénk kimondani), illetve valljuk be, ha az ember nem az Egyesült Államok szülötte, akkor könnyen lehet, hogy bizony nem is a függetlenségi háború ideje a kedvenc történelmi korszakunk. Persze a havas tájak azért így is nagyon jól festettek a kor technikai szintje mellett, sőt itt lehetett először fára mászni, illetve az azóta a sorozat fontos részévé vált hajózás is ebben az epizódban lett első alkalommal elérhető. Érezhető volt mindenesetre, hogy az AC III egyfajta főpróba csupán, amire szükség is volt, és minden ballépését gálánsan meg is tudjuk neki bocsátani annak fényében, hogy elengedhetetlen volt a franchise egyik legjobbjának, a negyedik résznek a megszületéséhez. Készült azóta egyébként egy Assassin's Creed III Remastered verzió is, ami sokat csiszolt bizonyos mechanikákon, de az eredeti hiányosságokat ez sem tudta orvosolni.
8. Assassin's Creed Syndicate
Oka van annak, ha egy folyamatosan, évről évre új epizódokkal jelentkező szériát elküldenek egy kicsit pihenni, regenerálódni. Maradjunk annyiban, hogy a Assassin's Creed Syndicate egy megosztó része lett a sorozatnak. Egyesek szerint itt kezdett el ismét legalább kissé működni, mások véleménye alapján pedig épp itt fáradt el végleg az eredeti recept. Ismételten egyéni ízlés kérdése, hogy a viktoriánus London mennyire emeli meg az ember pulzusát, de az vitán felüli, hogy a város aprólékos, részletekbe menő kidolgozására itt sem lehetett egy árva panaszunk sem. A Frye testvérek, Jacob és Evie kapcsán okos ötlet volt, hogy küldetésről küldetésre változott, épp kit tudunk irányítani, a világban szabadon kószálva pedig bármikor váltogathattunk közöttük. Összességében viszont a Ubisoft is úgy gondolhatta, ennyi és így azért már kevés lesz a következő alkalommal a rajongótábor megtartásához, netán bővítéséhez, ezért pihenni küldte a sorozatot. És milyen jól tették!
7. Assassin's Creed: Revelations
Mielőtt azonban még elragadtatnánk magunkat, és ódákat kezdenénk el zengeni az Assassin's Creed széria nagy feltámadásáról, szót kell ejtenünk kedvenc aszaszinunk, Ezio Auditore da Firenze saját trilógiájának lezárásáról is. Az Assassin's Creed: Revelations érdekesen kötötte össze Ezio és Altaïr sztoriját, és szépen varrta el mindkettejük esetében a szálakat. Kár, hogy jelenkori főhősünk, Desmond Miles már egy kicsivel gyengébb hattyúdalt kapott az Assassin's Creed III-ban, de ezért kár is búslakodni. A Revelations sok téren tudott újítani, némiképp bonyolódott a harc, jobban kibontották az aszaszin újoncok képzésének és missziókra küldésének rendszerét, a kampós végű rejtett penge azonban olyan vérfrissítésnek bizonyult, amit később soha többé nem erőltettek, ez pedig nem véletlen. Konstantinápoly színpompás utcái kapcsán nagyon kellemes emlékeket őrzünk, szóval hiába volt ez Ezio trilógiájának leggyengébb darabja, itt azért a bronz is nagyon szépen csillogott.
6. Assassin's Creed Rogue
Igazi kis kuriózum a listában az Assassin's Creed Rogue, ami egyszerre érkezet a Unityvel, viszont elkerülte a jelenlegi konzolgenerációt, és egyet hátralépve PS3-ra és Xbox 360-ra jelent meg - persze a felújított kiadásnak hála azóta már a PS4-es, Xbox One-os, sőt Nintendo Switches játékosok sem maradnak ki ebből a nem mindennapi történetből. A Rogue ugyanis azért különleges, mert ezúttal végre valahára nem egy aszaszin a játék főhőse, hanem épp az ellenlábas templomosok közül kerül ki az általunk alakított főszereplő. Shay Patrick Cormac sztorija messze nem a legjobb a sorozatban, viszont annyira egyedi, hogy még nagyon sokáig emlékezni fogunk rá. Azon túl pedig, hogy egy érdekes csavarral pillanatok alatt izgalmassá tudta tenni magát a Rogue, még a korábbi részek pozitív tulajdonságaiból kevert koktélját is illedelmesen szervírozta, nem akart többnek látszani annál ami: egyetlen kivételesen remek ötletre felhúzott jutalomjátéknál.
A topplista még nem ért véget, a második oldalon folytatódik!
