Az öregedő társadalom Európában és az Amerikai Egyesült Államokban általános tendencia. Az utóbbi 50 évben a 65 év feletti korosztályba tartozók száma megháromszorozódott, és ez a folyamat várhatóan a következő 50 évben is folytatódni fog. A demencia (vagyis a gondolkodás, az érzelmek és a társas képességek hanyatlása) különböző formáinak előfordulási aránya a 71 évnél idősebb férfiak körében 11%, nőknél 16%. A 85 évnél idősebbek harmada érintett a betegségben. Egy öregedő társadalomban a páciensek egészségügyi ellátása növekvő szociális és pénzügyi terhet ró az államra. Az előrejelzések szerint a demencia különböző típusaira költött teljes összeg 2003-2050 között 203 milliárd dollárról 1,2 billió dollára fog nőni (2013-as árfolyamon).
Mivel a demenciának jelenleg nincs tényleges gyógymódja, a tünetek korai felismerése, és a folyamatot lassító kezelés megállapítása az utóbbi években az orvosi kutatások fő fókuszába került. Az átmeneti állapot a fiziológiai öregedés és a demencia között "enyhe kognitív károsodás"-ként - mild cognitive impairment (MCI) - ismert. Amíg a demencia évente az idős korosztály 1-4%-át érinti, ez az arány 10-15% az MCI esetében. Kutatások kimutatták, hogy a demenciához vezető folyamatok már az MCI tüneteinek megjelenése előtt megkezdődnek. MCI esetén neuropszichológiai tesztekkel a kognitív képességek enyhe károsodása kimutatható, valamint a globális kognitív funkciók és a mindennapi aktivitás megőrizhető. Ennek ismeretében érthető, hogy számos tanulmány célozza meg az átlagpopulációtól eltérő tüneteket és különbségeket, ami a demencia kialakulásához köthető és így segíthet a korai diagnózis felállításában.
A legtöbb esetben, amikor a páciensek szakemberhez fordulnak és kivizsgálják őket, a betegség már előrehaladott állapotban van. A jelenlegi és jövőbeli megelőző terápiák sokkal hatékonyabbak lehetnének a demencia korai szakaszában, amikor a mindennapi életvitel funkciói még nem érintettek, így az érintett páciensek korai azonosítása különösen fontos.
Jelenleg az agyi képalkotó módszereket, különösen az MR-t - ami a temporális agyi régiókat képezi le - és a neuropszichológiai teszteket tartják a legérzékenyebb módszereknek a veszélyeztetettség korai felismerésére. Az érintettek szűrésének nehézsége abból fakad, hogy ezek a tesztek klinikai használatra vannak kifejlesztve, lefolytatásuk szakértő közreműködését igényli, emiatt csak limitált számú páciens számára elérhetőek. Ezzel ellentétben az interneten elérhető kognitív játékok, amelyek fenntartják és fejlesztik a mentális funkciókat, a lakosság szélesebb rétege számára is hozzáférhetőek. A játékok elérhetősége és a tény, hogy nem igényelnek kiterjedt szakértelmet, alkalmassá teszik őket, hogy kiterjedt szűrő funkciót töltsenek be. A neuropszichológiai tesztekkel ellentétben a kognitív játékokat egészséges idősek játsszák, napi vagy heti rendszerességgel, ami rendszeres monitorozást tesz lehetővé, tehát ideálisak a játékosok állapotának nyomonkövetésére és szűrésre. A kognitív játékok további előnye a költséghatékonyságuk is.
A játékok előrejelzésre való alkalmasságát a jól ismert "Találd meg a párját" memóriajáték segítségével vizsgálták. Korábbi kutatások megállapították, hogy a hippokampusz és a hozzátartozó területek, mint a temporális lebenyek és az entorhinal cortex nagysága előrejelzői a kognitív hanyatlásnak és a később kialakuló demenciának. A vizsgálat során megállapították, hogy a memóriajáték teljesítéséhez szükséges próbálkozások száma, és a játék teljesítéséhez szükséges idő korrelál a hippokampusz méretével, vagyis azoknál az alanyoknál, ahol ennek az agyi területnek a nagysága kisebb volt, több próbálkozásra és több időre volt szükség a memóriajáték teljesítéséhez. Az MCI-ben szenvedő alanyok szignifikánsan rosszabbul teljesítettek a memóriajátékban az egészséges csoporthoz képest.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy a kognitív játékok alkalmasak a kognitív hanyatlás előrejelzésére, így a játékosok visszajelzést kaphatnak állapotuk alakulásáról. A felhasználók számára mindenképpen ki kell emelni, hogy a játékok nem egyenlőek a klinikai diagnózissal, viszont jelzésként szolgálhatnak szakértői segítség kereséséhez, és a részletes neuropszichológiai és klinikai vizsgálatok elvégzéséhez.
