Elismerem, hogy a Fallout sorozat kihagyása emberiség elleni bűn ebben a szakmában, de töredelmesen be kell vallanom, hogy eddig kimaradt az életemből ez a nagyszerű RPG-széria. Valahogy túlságosan nyomasztónak éreztem az atomháború minden nyűgjével, tudat alatt mindig is rettegtem attól, hogy egy szép nap valami idióta megnyomja azt a bizonyos nagy piros gombot és megjelennek a gombafelhők. A fenének hiányzott még a romok közötti botorkálás és marakodás a tiszta vízért. Sokkal jobban élvezem a varázskardos-mágiás kalandokat, akar a fene elveszni olyan high-tech sci-fi részletekben, amiket csak 20 perces Google kutakodás után értek meg. Szerencsére a Skyrim alkotóit tisztelem annyira, hogy előítéleteimet félretéve kipróbáltam a játékot, így Fallout-szűzként beléptem a Vault 111 ajtaján kicsiny családommal. Az idén ez volt az egyik legjobb döntésem.
Hasznos holmik
Az első ami megragadta a figyelmemet, a játék stílusa volt. Látszik, hogy az elmúlt öt évet a játéktervezők nem töltötték tétlenkedéssel. A karaktergenerálás újszerű és ötletes, az ötvenes évekre hajazó környezet meg elképesztően hangulatos. A nukleáris meghajtású autók, a háztartási robotok ügyesen illeszkednek bele a háború utáni amerikai álomba, ennek a játéknak stílusa van, nagy kár, hogy nem tudom minden cikkemet ezzel a felütéssel kezdeni.
A stílus persze önmagában kevés, tartalom is kell bele, attól lesz igazán szexi egy játék. A Fallout 4 ezen a téren is jól vizsgázott, elképesztő mennyiségű tartalmat pakoltak bele, ráadásul nem is akármilyet. A térkép elsőre nem tűnik valami nagynak, de aztán ha elkezdjük felfedezni, akkor bizony látjuk, hogy a katasztrófa sújtotta vidéken van bőven kihívás. Ipari mennyiségű küldetést kapunk, ráadásul jobbnál-jobb mellékküldetéssel bombáznak minket a túlélők. Komolyan mondom, hogy a legnagyobb kihívást a főszálra való fókuszálás jelentette, olyan voltam mint egy kiscica, akinek a figyelmét mindig elvonta egy arrébb guruló fonalgombolyag. Eddig közel hatvan órát tettem bele a játékba, ennyi idő alatt sikerült végigjátszanom a főküldetést és nagyjából felderíteni a terepet. Van azonban egy olyan érzésem, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és az első végigjátszás. Így voltam a Skyrimmel is, a világ megmentése háttérbe szorult, sokkal fontosabb a világ felfedezése. Pedig a Fallout 4 fősztorija kifejezetten jó. Szeretem az olyan játékokat, ahol meglepnek. A Fallout 4 ilyen, számos olyan csavar van benne, ami kizökkentett a megszokott "megmentem a világot"-életérzésből. Soha nem agyaltam még annyit, hogy melyik frakcióhoz csatlakozzam és melyiket szúrjam hátba. Hármasügynökként folyamatosan figyelnem kellett arra, hogy ne leplezzenek le, meglehetősen élveztem ezt a fajta feszültséget.
A régi jó dolgokból minden megmaradt
A játékot egy viszonylag erős PC-n (i7-4770K, Geforce GTX 980, 16 GB RAM, 256 GB SSD) játszottam végig, szinte soha nem esett hatvan képkocka alá a sebesség (másodpercenként, persze). Azt viszont el kell ismerni, hogy technikailag nem nagyon tudott újat mutatni a Bethesda, a Skyrim majdhogynem pont ilyen szépen nézett ki, és ott sem volt gond a sebességgel, pedig 2011-ben még azért jóval gyengébb processzorok és videokártyák voltak. Egyedül akkor volt gond, amikor felszálltunk a Brotherhood of Steel egyik helikopterével, és Boston romjait egyszerre kellett a grafikus motornak elővarázsolni. Itt 20 képkockától el kellett gyorsan búcsúzni.
A töltési idő bizonyos esetekben átlépte azt a lélektani határt, amit még unatkozás nélkül el tudok viselni, mindenképp érdemes SSD-re telepíteni, annyira azért nem izgalmasak a töltőképernyők. Chavával párhuzamosan nyomtuk a játékot, míg én PC-n kalandoztam, ő Xbox One-on mentette meg a világot. Sokat panaszkodott olyan bugokra, amik PC-n nem jöttek elő. Nem mondom, hogy hibátlan lett a Fallout 4, de jóval kevesebb problémával kellett szembesülnöm PC-n, a hatvan órás tesztelés alatt jó, ha kétszer kellett visszatöltenem az állást valamilyen technikai probléma miatt.
Azt le kell szögezni, hogy a Fallout 4 nem egy tech demó, nem kell olyan látványos dolgokra számítani, mint mondjuk a The Witcher 3-ban. Hiába toljuk fel a játékot ultrára PC-n, attól nem lesz sokkal szebb mint a konzolos verzió, mindössze a sebesség lesz jobb, egy kicsivel több csoffadt fa és kiégett fűcsomó dekorálja a külső részeket, illetve élesebb a játék PC-n. Ez először zavart is kicsit, de aztán eszembe jutott, hogy milyen grafikai modokkal dobták fel a Skyrimet a lelkes modderek (Realvision), beleborzongok abba, milyen jövő áll a Fallout 4 előtt ezen a téren. Pár nappal a megjelenés után már megjelentek a kisebb modok, melyek egyelőre még nem váltják meg a világot, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan elárasztják a netet a házilag készített minőségi tartalmak.
Tűzoltó és vadakat terelő juhász
Kifejezetten tetszett a játékban a fejlődésrendszer, nem köti meg a kezünket semmi, még a szinthatárt és a játékot teljesen lezáró befejezést is kiirtották. Az új perkrendszernek köszönhetően bármilyen irányba elkezdhetjük fejleszteni a karakterünket. Jómagam a közelharcra specializálódott karaktert húztam fel, de Chava például a lopakodásra szakosodott mesterlövész mellett döntött. Mindenki megtalálja a maga stílusát, hallottam olyanról, aki csak karizmával és szerencsével próbálta meg túlélni ezt a kemény világot.
Négy teljesen eltérő frakcióhoz csatlakozhatunk a játékban, ami nem kötelező (egy ideig), viszont roppant szórakoztató. Kifejezetten jók a társaink, a kutyától kezdve a szupermutánsig mindenféle faj megtalálható közöttük, elképesztően érdekes sorsokat ismerhetünk meg, ha elég időt töltünk velük. A társaink reagálnak a döntéseinkre, lesznek olyanok, akik imádják, ha emberségesek vagyunk, míg mások a gyengeség jelét fedezik fel abban, ha megszánunk egy koldust és adunk neki egy üveg nuka kólát. 13 társat szedhetünk össze út közben. Lesznek közöttük olyanok, akikkel az ágyunkat is megoszthatjuk, a női karakterem például az egyik vörös harcosnővel alakított ki kapcsolatot. Ráadásul ennek a kapcsolatnak gyakorlati haszna is volt, hiszen az együtt és ágyban töltött éjszaka után XP bónuszt kaptam a rövid ideig tartó "szerelmesek ölelése" perknek köszönhetően.
Borzasztó sok mindenről lehetne még beszélni a Fallout 4 kapcsán, amit a GameStar magazin 2015/12-es számában, még jónéhány óra kalandozás után, Chavával együtt meg is teszünk nyolc teljes oldalon át, de ez egy olyan játék, amivel játszani kell. Nálam lecsúszott az év játéka címről, a Witcher 3 látványvilága és monumentalitása kevéssel ugyan, de leelőzte a Fallout 4-et, de ennek ellenére ez egy remek játék, amire még öt év múlva is elégedetten csettintünk.
