Tőlünk tanulnak a gépek
A mesterséges intelligenciát nem csak a játékfejlesztés során, hanem a játékokhoz kapcsolódó kutatásokban (és úgy általánosságban az adatokon alapuló kutatásokban) is jól lehet használni. A JátékosLét Kutatóközpont 2011 óta éves rendszerességgel kérdez meg titeket, játékosokat arról, hogy milyen, játékokhoz kapcsolódó szokásaitok vannak és mit gondoltok különböző, játékokat érintő kérdésekben.
Az idén 10 éves kutatási anyagból rengeteg adat gyűlt össze, az évek során több, mint 80.000 választ kaptunk a segítségetekkel. Ez az az adatmennyiség, amelyet emberi fejjel lehetetlen átlátni, ezért a mesterséges intelligencia, azon belül a gépi tanulást hívtuk segítségül az adatelemzési folyamatban.
Az algoritmusok képesek arra, hogy matematikai képletek mentén felfedjék az adatokban húzódó mintázatokat és olyan összefüggéseket találjanak meg, amelyeket mi, emberek nem, vagy csak nagyon nehezen ismernénk fel.
A JátékosLét kutatás eredményei közül is több olyan van, amelyeket a gépi tanulás alkalmazásával ismertünk meg - ilyen például annak a vizsgálata, hogy egy algoritmus meg tudja-e mondani azt, hogy fiú vagy lány vagy az alapján, hogy milyen stílusú játékokkal szoktál játszani. A JátékosLét kutatás esetében például az algoritmus nagy eséllyel a fiú kategóriába fog rakni, ha szereted a repülő- és űrszimulátorokat, a tank szimulátorokat, a sporttal kapcsolatos, illetve a stratégiai játékokat.
Ezzel szemben valószínűleg a lány csoportba fog sorolni, ha fórumos szerepjátékokkal szoktál játszani, kedveled a városszimulátorokat, a logikai, valamint a ritmus és zenei játékokat. A gép hasonlóan érdekes összefüggéseket talál az életkor és a játékpreferencia között is - például a logikai játékok, a repülő- és űrszimulátorok, valamint a hack & slash játékok az idősebb korosztályt jellemzik, a sandbox, MOBA és battle royale típusú játékokkal pedig főképp a fiatalabbak játszanak (az adatok a 15-65 éves korosztályra vonatkoznak, a kutatásban 23.567 fő vett részt).
Gondolkodik-e az okostelefonom?
A végére hagytuk azt a kérdést, amely sok sci-fi írót, és talán minket, halandókat is kiemelten érdekel - képesek-e gondolkodni a gépek? Megélhetnek-e érzelmeket, félhetnek vagy örülhetnek-e egy adott élethelyzetben? Vagy a tudomány mostani álláspontja szerint "csak" arról van szó, hogy okosan vannak beprogramozva és ezáltal bővíthetik vagy módosíthatják a kódjaik egyes paramétereit? Legjobb tudásunk szerint jelenleg a válasz a második variáns felé hajlik, de nem elképzelhetetlen, hogy olyan komplex emberi folyamatokat is le tudjunk képezni az algoritmusok segítségével, mint például a büszkeség vagy a harag.
A cikk elején említettük Alan Turing nevét, a cikk végéhez közeledve pedig visszatérünk rá. Alant is mélyen foglalkoztatta az a kérdés, hogy egy gép képes-e olyan reakciókat adni, mint egy ember. Ezzel kapcsolatban 1950-ben fogalmazta meg a Turing-teszt ötletét, amely azt hivatott felmérni, hogy egy algoritmus milyen mértékben tudja imitálni az emberi viselkedést (a teszt a Bulkhead Interactive csapatát is meginspirálta, megalkotva a The Turing Test nevű játékot).
A teszt során a résztvevő számítógépen keresztül két tesztalannyal beszélget, akik arról próbálják meggyőzni őt, hogy emberek. Az egyik tesztalany tényleg ember, a másik viszont gép - a bírálónak az írásban kapott válaszok alapján kell eldöntenie, hogy ki az ember és ki a gép. Amennyiben 5 perc lefolyása alatt a résztvevő nem tud biztos döntést hozni, a gép átmegy a teszten. Annak ellenére, hogy 2014-ben egy algoritmus viszonylag jól teljesített a teszten (a bírálók 33%-a mondta azt, hogy emberrel beszélget), valójában a mai napig nincs olyan gép, amely meggyőzően tudná imitálni az emberi reakciókat.
A jövőben persze még ez is változhat. És mi, játékosok mindenképpen nyertesei lehetünk majd.
