Ha valaki esetleg nem tudná, hogy mi is történt pontosan, akkor engedjétek meg, hogy gyorsan összefoglaljam a dolgokat. Aaron Alexis, egy volt (és éppen külsősként foglalkoztatott) alkalmazott a haditengerészeti parancsnokság egyik épületében Washingtonban lövöldözni kezdett, megölt tizenkét embert. A tragédia okait még kutatják, de a sajtó természetesen már tudja a választ: a Call of Duty a hibás.
Szóval vannak érdemi problémák. Aaron Alexisnek érvényes belépője volt az épületbe, három fegyvert is használt (egy shotgun, egy 9mm-es kézifegyver, valamint egy AR-15-ös félautomata gépfegyver volt nála), felül kell vizsgálni az amerikai katonai objektumok biztonságát, a dolgozók alkalmasságát (Ray Mabus haditengerészeti tárcavezető már kedden elrendelte a biztonsági engedélyek revízióját minden tengerészeti és tengerészgyalogsági objektum esetében - számolt be az MTI). Egy ilyen őrült és tragikus mészárlás után egyértelmű, hogy az okokat keresi mindenki, de megint sikerült a legnagyobb nettó baromságot kiragadni: Aaron Alexis sokat játszott, ezért aztán azt mondták neki a hangok, hogy tegye meg. Nincs feltétlenül relevancia, de máris kész a szerdai címlap.
A Daily Mirror cikke hosszan taglalja, hogy a szenvedélybeteg Alexis hogyan lett játékfüggő, a Call of Duty és a World of Warcraft eltaszította őt az emberektől, napi 18 órát is játszott, és a szokásos sablonszöveg, a bulvárújságok Lorem Ipsumja, csak a nevet kell cserélni benne. És persze nem azt vitatom, hogy ez simán lehet igaz, mert teljesen benne van, hogy az. Pusztán megint a megközelítés az, amitől az egész téma vitára alkalmatlanná válik.
Újra és újra előjön a téma, hogy vajon milyen veszélyeket is rejt a videojáték. Jönnek a tanulmányok, hol a jó oldalát, hol a rossz oldalát domborítva ki a jelenségnek. Aztán persze sokan értelmezik úgy is a vizsgálatok eredményeit, hogy nincs is jelentős kapcsolat a média és a felhasználók mentális állapota között. De még mindig nem jutunk el oda, hogy a családi, társadalmi vagy személyes felelősségről beszéljünk érdemben, vagy akár arról, hogy a játékszenvedély valós, bejegyzett, diagnosztizált szenvedélybetegség, mint bármilyen más függőség. Az, hogy valaki pszichopata, nem ennek a függvénye, annyit ront a helyzeten, mint bármilyen más függőség (drog, alkohol) egy eleve labilis személyiség esetében. Káros, de nem az ok maga. Mert az az ember maga.
Szóval a GameStar megint sóhajt egy nagyot, köszi szépen Daily Mirror. Mi akkor is szeretnénk valódi párbeszédet folytatni ebben a témában minden aggódó szülővel, vagy a játékvilágot nem ismerő emberrel, így még aktívabban igyekszünk mindenkit tájékoztatni minden valós és vélt veszélyről, mert láthatóan mindig és újra szükség lesz erre.
(Amikor HP mesélt nekem erről a hírről, éppen egy CS:GO meccs kellős közepén voltam, amit 16:14-re elvesztettünk és első kézből mondhatom, hogy nem a videojáték tesz agresszívvá, hanem a lag - daev)
