2019 márciusában az Apple két nagy újdonságot jelentett be a Steve Jobs Theater színpadán. Az egyik a Netflix nyomába eredő streaming platform, az Apple TV+ volt, a másik pedig az Apple Arcade előfizetéses játékkatalógus. A kettő közül az utóbbi volt az érdekesebb, hiszen az Arcade-del a cupertinóiak olyan területre merészkedtek, ahol teljesen szűzként álltak rajthoz.
Az Apple TV+ ugyanis szinte egyenesen következett a cég iTunes áruházas múltjából, melynek 2003-as elindításával nagyban hozzájárultak a digitális zene és filmek forradalmához. A gaming viszont teljesen más tészta, ami iránt az Apple korábban nem igazán érdeklődött azon túl, hogy beszedte az App Store-ban eladott játékok és a mikrotranzakciók után járó 30%-os jutalékát.
Hiánypótlás hiány nékül
A gaming-piac azonban az évek során akkorára nőtt, ami mellett már a 2020-ban 274 milliárd dollárt termelő almás cég sem mehetett el szó nélkül: a Global Games Market Report tavalyi jelentése szerint a játékokra fordított kiadások 2023-ban átléphetik a 200 milliárd dolláros álomhatárt is. Nem csoda hát, hogy az Apple megkívánta a maga szeletét az egyre csábítóbb tortából, s ahogy az náluk lenni szokott, egy egészen sajátos koncepcióval rukkoltak elő.
Az Apple Arcade havi 5 dolláros fix összegért több mint 100 prémium, "a játékot újradefiniáló" címet ígért, melyeket a cég maga válogat ki, egyes produkciók fejlesztését pedig finanszírozóként is támogatja. Azt már a Final Fantasy megalkotóját, Hironobu Sakaguchit felvonultató első promóban is nyilvánvalóvá tették, hogy szembe mennek az árral, és olyan csemegékkel töltik meg a szolgáltatást, melyek az ingyenes modell által fojtogatott mobilos piacon sosem térülnének meg.
Magyarul olyan platformot ígértek, ahol nem lesznek reklámok és mikrotranzakciók, vagy éppen a továbbjutást akadályozó időzítők, ami lelkesítő vízió volt azoknak, akik már addig is szívesen költöttek prémium mobiljátékokra. Mindazonáltal sokakban felmerült a kérdés, hogy van-e erre igény egyáltalán? A felhasználók tömegei ugyanis remekül elvannak az ingyenes modellel, hiszen rengetegen locsolnak irdatlan mennyiségű pénzt az olyan játékok mikrotranzakcióira, mint a Fortnite, a Call of Duty Mobile, vagy épp a régi motoros Clash of Clans.
Az Apple-t azonban nem zavarták a piaci trendek, amit arra alapozhattak, hogy az iOS felhasználói hagyományosan jóval többet költenek appokra, mint az androidos tábor. Ebből a nézőpontból pedig nem is volt olyan meredek elképzelés, hogy az almás vásárlók tárcája akkor is nyílik majd, ha 5 dollárért egy egész raklapnyi játékot kapnak.
Teljes gőzzel a ködfalba
Az Apple Arcade végül 2019. szeptember 19-én startolt el 73 induló címmel. A cupertinóiaknak már ebben a gyűjteményben is sikerült olyan stúdiókat felvonultatniuk, melyek telefonos viszonylatban mindenképp nagy névnek számítottak. Ilyen volt például az Alto-játékokat fejlesztő Snowman, akik a Skate Cityvel és a Where Cards Falllel képviseltették magukat, de nevezett a SEGA is a Sonic Racinggel, a CAPCOM a Shinsekai Into the Depthsszel, a Ubisoft a Rayman Minivel, a LEGO a LEGO Brawlszal, s még a KONAMI is egy új Froggerrel.
Ezeknél is érdekesebbek voltak, s a fórumok alapján nagyobbat is szóltak az olyan ötletes indie-címek, mint a Mini Motorways, az Outlanders, a Sneaky Sasquatch, a WHAT THE GOLF?, az Assemble with Care, vagy a Sayonara Wild Hearts és a Grindstone. Összességében korántsem volt elkeserítő az Apple Arcade első adag játéka, egy dolgot viszont már akkor is sokan hiányoltak: a látványosabb, konzolos élményt idéző alkotásokat.
Az igényeket maga az Apple srófolta fel a "játékot újradefiniáló" címek ígéretével, valamint a néhány jobb grafikájú Arcade-exkluzív előtérbe tolásával a marketingben. A szolgáltatás szinte minden promóján ott virított a valóban látványos Hot Lava és az Oceanhorn 2, no és a Pathless is. A gond csak az volt, hogy a Hot Lava nem lett elég ütős, az Oceanhorn 2 pedig közelebb áll egy impozáns tech demóhoz, mint a valódi mélységgel bíró játékokhoz. Ami pedig a legmutatósabb Pathlesst illeti, az valójában csak 1 évvel később érkezett meg a kínálatba.
Az eleve mobilra tervezett, egyszerűbb címek dominanciájából viszont nyilvánvaló volt, hogy itt az iPhone a valódi célplatform, ez pedig sokakat kiábrándított. Az Arcade egyik fő előnye ugyanis, hogy az Apple TV-től az iPaden át a Macekig minden almás eszközön fut, ám ami a telefonoknak még jól áll, az a számítógépeken és a nappaliban többnyire nem szól akkorát.
Ez technológiai értelemben is kerékkötőnek bizonyult, mivel az Arcade játékainak az összes iOS 13-as és tvOS 13-as készüléken működniük kellett (ez azóta változott). Így aztán a 2015-ös iPhone 6 chipje, az A8 adta a szűk keresztmetszetet, ez dolgozik ugyanis a negyedik generációs Apple TV-ben. Az akkori legújabb A13 Bionic teljesítményéhez képest ez nehezen áthidalható távolság volt, ami meg is látszott, mert a látványosabb játékok bizony gyakran laggoltak az öregedő multimédiás dobozon.
Félrement offenzíva
Az igazán nagy durranásokat nélkülöző rajt után hamar elült a visszhang az Apple Arcade körül. Nem jöttek a nagy sajtóvisszhangot keltő megjelenések, és a felhasználók sem pezsegtek a szolgáltatás körül. Utóbbit jól mutatja, hogy az iOS-es játékoknak dedikált subredditnek 144 ezer tagja van, míg az Apple Arcade-éhoz a cikk írásáig összesen 17 ezren csatlakoztak.
Pedig a cupertinóiak egy pillanatra sem engedték el a gyeplőt, szinte minden héten érkeztek az új játékok. 2020 őszére, vagyis egy évvel az indulás után már több mint 130 tétel közül válogathattak az előfizetők, amit a családi megosztás révén akár hatan is élvezhetnek az 5 dolláros havidíjért.
Az első 12 hónapban több látványosabb játékkal is bővült a szolgáltatás: ilyen volt az 1994-es Beneath a Steel Sky folytatása, a Beyond a Steel Sky, a kémkaland Spyder, a Samurai Jack Battle Through Time, vagy a The Last Campfire a No Man's Sky-fejlesztő Hello Gamestől. A kollekció túlnyomó részét azonban továbbra is az egyszerűbb mobilos alkotások, például különféle kirakósok, point and click kalandok, vagy a Ketchapp casual "remekműveire" emlékeztető tételek tették ki.
Feltűnő volt (és ma is az) az FPS-ek hiánya, ami a családbarát-elv miatt talán sosem fog megszűnni, de például komoly autós játékkal sem bővült a választék.
Hogy az Apple Arcade-dal gondok lehetnek, arról 2020 tavaszán már nem csak a média érdektelenségéből következtethettünk. Áprilisban a Redditen kezdték megosztani az előfizetők, hogy az Apple kérdőívben faggatja őket a szolgáltatással kapcsolatos véleményükről. A puhatolózás feltűnő volt egy olyan cégtől, amely többnyire maga igyekszik megszabni, hogy mit akarjanak a felhasználói (pl. elhúzódó ragaszkodás a kis képernyős mobilokhoz, a jack-dugó korai ejtése, stb).
Ezt fejelte meg júniusban, hogy az Apple hirtelen egy plusz ingyenes hónapot ajánlott fel azoknak, akik éltek az őszi rajtkor elérhető trial időszak lehetőségével. Igazán viszont a Bloomberg júliusi jelentése borította a bilit, ami fejlesztői forrásokra hivatkozva állította, hogy az Apple több olyan stúdióval is szerződést bontott, akik eredetileg az Arcade-en jelentették volna meg a játékaikat.
A Bloombergnek nyilatkozó partnerek szerint a cupertinóiak az előfizetők elkötelezettségével voltak elégedetlenek, ami azt jelenti, hogy a nagy műgonddal összeállított prémium-indie katalógus nem tudta maradásra bírni a közönséget. A lap forrásai azt is elárulták, hogy az Apple a Grindstone-t hozta fel követendő példaként a fejlesztőknek, amit egyébként a fórumozók és a kritikusok is nagyra értékeltek.
Az Apple Arcade állítólagos legsikeresebb címe, a Grindstone.
Ez pedig stratégiaváltást jelentett, a match 3 alapokra építő játék szellemisége ugyanis jóval közelebb áll a Candy Crush-szerű ingyenes címekhez, mint azokhoz a művészibb megközelítésű kalandokhoz (pl. Inmost, Creaks, Takeshi & Hiroshi), amik az Apple Arcade derekát adták, s adják ma is.
A cikk még nem ért véget a Google-vonalról és a várható jövőképről lapozás után olvashatsz!
