Mindenki másfajta társasjátékok láttán tud nulla másodperc alatt, szinte azonnal elcsábulni. Ahogy a videójátékok esetében, úgy a társasoknál is megvannak az egyes zsánerek szerelmesei. Vannak, akik a partyjátékokat kedvelik, és csak röhögni akarnak egy jót, fel szeretnék dobni kicsit a házibulikat. Mások egy teljes történeten akarnak végighaladni, és olyan komoly vállalást tesznek, hogy egy legacy játék fejezeteit pörgetik végig, sok összejövetel alatt. Megint mások bevonják a legkisebbeket is, és családi játékok segítségével pörög a hétvégi móka. És akkor ott vannak még talán a leginkább elvetemült társasos arcok, a keményvonalas stratégák. Ők a legtöbb esetben seregeket irányítanak, manufaktúrák gyártósorait tervezgetik, Elizabeth Hargrave és Mark Wootton játékában viszont egy új, a szokványostól merőben eltérő környezetben találják magukat. Ahol bizony az a helyzet, hogy piszkosul jól fogják érezni magukat.
Az Erdő Mélyén című társasjátékban ugyanis egy-egy érett duglászfenyőt alakítunk Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén. Feladatunk pedig nem más, mint hogy cserjéket neveljük, gyökereket növesszünk, a gyökereken keresztül pedig egy halom eltérő képességekkel bíró gombát aktiváljunk, majd ezekből a gombákból szenet szívjunk fel annak érdekében, hogy az említett cserjék szép fákká cseperedhessenek.
Egyszerűnek tűnik, ugye? Nos, a gyönyörű gombaillusztációk és úgy általában a szemnek kedves dizájn ne tévesszen meg senkit sem. Ez bizony egy előregondolkodós, a mások előtt sok lépéssel minden akciót megtervezős társas, ami meglehetősen kedvesen vezet be bennünket az egész játék sűrűjébe. Az Erdő Mélyén ugyanis kapott egy kvázi oktatómódot, egy olyan segédletet, ami konkrétan megmondja minden játékosnak (maximum négyen játszhatunk), hogy a parti első négy körében mit csináljon, milyen akciót hajtson végre és ehhez milyen erőforrásokat használjon fel, milyen új gombákat helyezzen fel az erdőre (nyugi, ezeket mindjárt részletesen kifejtjük), majd a negyedik forduló után még pár hasznos tanácsot is kapunk arra nézve, hogy az egész játék során a jelen állást követően mik leszek az erősségeink, miből szenvedünk majd valószínűleg hiányt, és milyen taktikákat lesz érdemes alkalmaznunk. Innentől már tényleg mindenki mindent érteni fog, úgyhogy a játék kedvesen el is engedi a kezünket, és indulhat a taktikázás.
A négyszög alakú gombakártyák sarkai okkal vannak kivágva, ezekhez az illesztési pontokhoz helyezhetjük le az említett csemetéket, a gyökerek pedig (maximum négy darab) ezekhez a facsemetékhez csatlakoznak. Összesen ötféle akció közül hajthatunk végre körönként egyet. Lehetőségünk van aktiválni egy gombát, de csak olyat, amit elérünk egy gyökerünkkel. Ha így döntünk, akkor ki kell fizetni a gomba aktiválási költségét (jellemzően a négy különböző színű tokenünkből el kell forgatni egyet, be kell fizetni valamennyi szenet és egyéb nyersanyagot (foszfor, nátrium és kálium). Fontos, hogy a szén ilyenkor magára a gombára kerül, ami azért bír majd nagy jelentőséggel, mert később innen kell a széndarabkákat felszívnunk a csemetékkel. Ha minden kifizettünk, akkor pedig végrehajthatjuk a gombalapkára írt akciót, ami lehet nyersanyagok begyűjtése, vagy valami más, extra jóság.
A második akció a felszívás, ekkor a gyökéren keresztül egy gombáról felszippantunk egy szénkorongot. Ezzel tud fejlődni a cserjénk, három szén után fa nő belőle. Mindez azért a játék egyik legfontosabb mechanikája, mert a végső pontozásnál egy egy szénnel bíró cserje csak egy, egy két szént bekebelezett cserje pedig már két gyökere után kap pontot (vagyis szerzi meg az adott gyökérrel elért gomba lapkájára nyomtatott pontszámot). Igen ám, azonban a kifejlett fák mind a négy lehetséges gyökerük után bezsákolják a pontokat, szóval velük lehet igazán nagyot tarolni.
További akció a szaporodás és a társulás, ezeknél egy szén és két foszfor, illetve kálium kifizetése után lerakhatunk egy új cserjét (egy gyökérrel), valamint lehelyezhetünk két új gyökeret bármelyik már a játéktéren lévő cserjéhez. Mindkét akció esetén opcionálisan új gombát is lehelyezhetünk az erdőbe (ezekből egyszerre három van a kezünkben, körülük kell választani). Végezetül ott van még a fotoszintézis, amelynek segítségével szénhez jutunk (ekkor hozzánk kerül a széndarab, nem egy cserje kapja meg), és visszaforgathatjuk a korábban emlegetett négy színes token mindegyikét, szóval ez az akció lényegében egy méretes frissítés, extra nitrogének feláldozásával pedig további jutalom szenekhez juthatunk.
Két fontos mechanika van még a játékban. Az egyik szénsáv, ezen egyet kell lépni minden esetben, amikor egy cserjével szenet szívtunk fel. Ha egy játékos elér a sáv utolsó részére, akkor be kell fejezni az adott kört, majd még egy kör következik, és vége a játéknak jöhet a pontozás. Az utolsó fontos dolog, amiről szót kell még ejteni, az az extra célok teljesítése, ezeket külön célkártyákon találjuk meg, és érdemes rájuk is nagyon figyelni, ha nem akarunk a végső pontozásnál hoppon maradni.
Nagyon sok mindenre kell egyszerre figyelni a játékban, ez adja igazából Az erdő mélyén igazi szépségét. Gondosan előre el kell tervezni, merre terjeszkedünk, milyen gombákat akarunk majd használni, ezek a játék végén mennyi ponttal tesznek minket gazdagabbá, lesz-e elég szén arra, hogy ezeket a pontokat meg is szerezzük (magyarul tudunk-e elég gyökeret növeszteni). A többiek pedig bármikor keresztülhúzhatják a terveinket, mi pedig egy teljesen új szituációhoz kell, hogy alkalmazkodjunk. A huncut pajtások felszívhatják előlünk a hőn áhított szenet, túl gyorsan pörgethetik a szénsávot, ezzel jóval előbb előidézhetik a játék végét, mint ahogy az nekünk optimális lenne, odapakolhatnak gombákat, ahová mi akartunk volna rakni egyet, és így sorolhatnánk még hosszú ideig.
Bármennyire is bonyolultnak tűnik elsőre, Az erdő mélyén végtelenül egyszerű szabályokkal operál, mégis, a temérdek lehetőség, a potenciálisan eredményes stratégiák közötti válogatás teszi egy izgalmas, komplex, folyamatos feszültséggel teli játékká. A gyönyörű, természetközeli környezet és megvalósítás viszont ezt a feszültséget is kellemesen oldja, és az ember akkor is csak vigyorogni a tud a színpompás gombák láttán, ha épp felmossák vele a játékostársak a padlót.
Negatívumként talán csak az hozható fel Az erdő mélyén kapcsán, hogy a gyökerek és fák papírból készültek, ellenben az eredeti játék fa elemeivel. Nyilván az áron is meglátszott volna, ha még több fa elem kerül a dobozba (az alapanyagok és bizonyos jelzők így is fából vannak), de az összképhez azért sokat hozzáadhatott volna ez a döntés. Mindenesetre azért viszont be kell írnunk egy ceruzás pirosat, hogy kis dobozkák is vannak csomagolva az egyes játékelemek számára.
Az erdő mélyén
- Eredeti cím: Undergrove
- Tervező: Elizabeth Hargrave, Mark Wootton
- Grafika: Beth Sobel
- Eredeti kiadó: Alderac Entertainment Group
- Magyar kiadó: Reflexshop
- Játékosszám: 1-4 fő
- Korhatár: 10+
- Időtartam: 60-90 perc
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
