Akár átélték személyesen, akár csak másoktól hallottak a játéktermek népszerűségének csúcspontjáról, szinte minden gamer fejében egy elég hasonló kép alakult ki az "árkádgépek" aranykoráról, aminek valószínűleg az amerikai, vagy japán gépekhez, vagy az általuk ihletett játékokhoz van köze. Létezett viszont egy egészen más játékgép-kultúra a Szovjetunióban, aminek az emlékét egy múzeum támasztotta fel Szentpéterváron.
A szovjet játékgépek születésének története elég homályos, egy anektoda szerint Hruscsov egyik amerikai útja során nyűgözték le a kommunista politikust a játéktermek, és ekkor határozta el, hogy hazájában is meghonosítja ezeknek a kultúráját, persze ezt is a pártja által hirdetett ideológiával átitatva. Miután engedélyezték a megfelelő játékokat, a gyártásuk katonai üzemekben folyt, ugyanis csak ezek bírtak olyan technológiai ismeretekkel, hogy a nyugati társaikhoz képest igen bonyolult, és olykor ötször nehezebb (van, amelyik 170 kilót nyom), de legalább működő gépeket elkészíték - számolt be az Atlas Obscura.
Emiatt az egyetemistáknak, akik elkezdték a gépek megmentését, és működő állapotba hozták őket - nem feltétlenül csak játszható, ugyanis vannak például italautomaták is a nyolcvanas évekből - rendkívül nehéz dolguk volt. Egyrészt a legtöbb gépet a bennük található nyersanyagok miatt szétszerelték, ráadásul a legtöbbhöz már nagyon nehéz megtalálni a megfelelő alkatrészeket is. Ha ez nem lenne elég, a nem éppen elegánsan megtervezett szerkezetek műszaki leírásait a legtöbb esetben megsemmisítették, ugyanis - mivel katonai üzemek termékeiről volt szó - titkos dokumentumoknak számítottak.
Ennek ellenére a szentpétervári múzeumban egész sok gépet kipróbálhatnak a látogatók, miután a szovjet-érából fennmaradt kopejkákat dobnak be (a játékgépek még a kommunizmusban sem voltak ingyen), ezekkel játszva pedig egy egészen furcsa múltba nyerhetnek betekintést. A keleti blokkban ugyanis csak olyan játékok készülhettek, amik nem csak szórakoztattak, hanem valamilyen valóban hasznos célt is szolgáltak, legalábbis a korabeli ideológia szerint. Így a legtöbb játék úgy lett kitalálva, hogy javítsa a szem-kéz koordinációt, a refelexeket, vagy egyenesen a fizikai erőt, ami persze erősen kötődött a katonai szolgálat fontosságának korabeli gondolatához.
De emellett persze a logikus gondolkodásra is igyekeztek tanítani ezek a játékok, és a legtöbb esetben valamilyen ideológiai üzenetet is hordoztak, a hazafiasság mellet például az egyik, fizikai erőre épülő játék szereplői egy munkás parasztcsalád tagjai. És bár a különböző masinák helyreállításának elég sok köze van a Szovjetunióval kapcsolatos nosztalgiához, ami Oroszországban egy nagyon is valós jelenség, a terület kutatója, Dr. Steven Norris szerint ez nem azt jelenti, hogy bárki is szeretné a Szovjetunió visszaállítását, ez inkább egy a múlt megértésére tett kísérlet.
Mindenesetre a múzeum látogatói jól szórakoznak a ma már furcsa, és kissé mókás játékgépeken, amiben hatalmas szerepe van, hogy egyik gépet sem zárják el, hanem mindegyikük kipróbálható. Teszik mindezt annak ellenére, hogy több géphez lassan lehetetlen lesz alkatrészeket szerezni, például az egyik, célbalövést imitáló játék működtetéséhez elengedhetetlen izzók nagyjából 85 százalékát felvásárolta a múzeum, mert a gyártásuk már megszűnt. Amíg viszont lehet, minél több látogatót szeretnének szórakoztatni a letűnt korszak hírnökeinek számító gépekkel.
