Táskakészítés helyett pornót néztem - így kezdődött a tegnapi Sziget.
A második nap során már voltam a fesztivál Kreatív Workshop elnevezésű helyén, ahol az arra vállalkozók külön erre a célra kihelyezett anyagokból megalkothatják saját fesztiválszéküket vagy "trendi" táskájukat. A kettőtől hétig nyitva tartó sátorba megint nem sikerült bejutnom - múltkor hatkor, most négykor próbálkoztam, de ismételten őrületes tömeg gyűlt össze, akik kitartóan várakoztak. Nekem ennyit nem ér a dolog, úgyis van elég táskám - inkább elmentem a Magic Mirror sátorba, ahol már délután négytől (!) pornó kisfilmeket mutattak be. A sátor tematikájának megfelelően a program jelentős részét queer alkotások tették ki. A filmekre magyarok szinte egyáltalán nem voltak kíváncsiak, külföldiek közül többeket érdekelt. Volt, aki véletlenül erre tévedt és egy pillanat alatt ki is fordult a sátorból.
Nincs is jobb, mint egy kis délutáni kollektív pornónézés a Magic Mirror sátorban. Wait, what? #Sziget pic.twitter.com/qjPRt0M6u1
— GameStar_HU (@GameStar_HU) August 10, 2013
Közvetlenül a Magic Mirror mellett található a Sport-és élménypark, ahol - talán az előző sátor élményeinek hatására - kipróbáltam az iBallt. Sokkal keményebb cucc, mint amilyennek látszik - a játék lényege, hogy a két résztvevő úgy "párbajozzon", hogy közben viszonylag sérülésmentesen ütközzenek egymásnak. A szórakozáson kívül talán a cél az, hogy fellökjük a másikat - szerencsére én talpon maradtam (amúgy is szoknyában voltam, nem lett volna szerencsés felbukni). Aztán a harc fáradalmait kiheverendő, vásároltam főtt kukoricát néccázé', ami finom volt - egészen addig, amíg meg nem láttam, hogy belefőzésre került halott bogarak vannak az egyik részén. Egyébként nincs problémám a Sziget-koszttal, alapvetően lángossal tömöm magam, mert az relatíve olcsó és laktató, a kukoricába meg petézhet bogár, ami nem volt annyira üdítő érzés, na.
Az idei Szigetlakók már megszokhatták, hogy minden este hétkor valamilyen össznépi mulatság várja őket a Nagyszínpadnál. Első nap lufieregetés, második nap szélforgó-forgatás, harmadik nap labdázás, tegnap pedig color party volt terítéken. Az Indiában nagy népszerűségnek örvendő Holi-partyk mintájára színezett porokat (népi nevén festéket) osztogattak az embereknek, akiknek egy Prodigy-szám taktusaira kellett önmagukra és környezetükre szórniuk az áldást. A terv majdnem fuccsba ment, mivel a színpadon ordibáló fickó későn jelezte, hogy jelzésre kellene csak elkezdeni az akciót, a kijelzőn pedig a már önfeledten pingáló népet mutatták. Úgy tűnt, a színek nagy része már ki lett szórva, ám amikor hivatalosan is elkezdődött a mulatság, már látszott, hogy nincs ok az aggodalomra: volt ott még muníció bőven.
Meglepő módon viszonylag kevés színezett embert lehetett látni - valószínűleg a porfesték nem ragadt meg a ruhákon, hanem lepergett. Persze aki dagonyázni akar valamiben, mindig megteheti a Szigeten - én például a Mika-koncert után konfettitengerrel és vécépapírszerű papírcsíkokkal magamon mentem haza.
Apropó Mika. A pár évvel ezelőttihez hasonlóan hihetetlenül szuper koncertet adott. Eljátszotta minden ismertebb számát, így aki kedveli az előadót, biztosan remekül szórakozott. A vidámságra késztető dalokban bőven volt improvizálás, nem féltek spontán áthangszerelni a számokat. A brit srác azt is elmesélte, hogy egy hét múlva betölti a harmincat, úgyhogy ez az egyik utolsó koncertje, mielőtt "öreg lesz", így szeretné emlékezetessé tenni fellépését. Ez maradéktalanul sikerült is neki - ennyire interaktív, a nézőkkel önfeledten kommunikáló showmant ritkán látni. Az egyik legszebb pillanatban a teljes nézőtér csukott szemmel kántált egy szót, "úgy, mintha mi lettünk volna az utolsó emberek a Földön".
Mika előtt egyik kedvencemet, a hipercuki Emiliana Torrinit néztem meg az A38 Színpadon. Az izlandi származású hölgy igazi örömzenét játszik - évekkel ezelőtt a MÜPÁban már voltam a koncertjén, akkor úgy döntöttem, hogy örökbe szeretném fogadni őt, és most sem volt ez másképp. Hibátlan koncertet adott, amit a másfeledik sorból élvezhettem, köszönhetően a békés tömegnek.
A felvett questem tekintetében már csak egy pecsét van hátra, mégpedig a Tarot Labirintus, ahol mindig egyórás sor áll. Ma nekivágok.
