Ezt is megértük, már Wii U-n is egymásra kell vadászni. Mikor először hallottam a Nintendo új üdvöskéjéről, bevallom, kissé szkeptikus voltam. A patinás cég ugyanis híresen családbarát, ergo a ZombiU-n kívül nem is nagyon találkozhatunk túlságosan vérgőzös játékkal (és ugye azt sem ők, hanem a Ubisoft csinálta). Erre jön egy ilyen multiplayer lövölde, amiben általában az a cél, hogy a többi játékost kiiktassuk. Valahol persze érthető, hogy a Nintendo is ilyesmit farigcsál, mert valljuk be: a Wii U messze nem lett akkora siker, mint elődje; a nagyobb kiadók szinte bojkottálják, és a bár a Mario játékok biztos jól fogynak, manapság már minden online, minden csapatalapú, és mindenhol el lehet kenni a szomszéd kölyök száját. "Nosza, akkor csináljunk ilyet mi is" - gondolták, s megszületett a Splatoon. Megijedni nem kell, a Nintendo még egy ilyen stílusból is tud családbarát megoldást kínálni. Aktuális címszereplőnk egy igazán bájos kis műsorszám, amelyben valóban az a cél, hogy ledörgöljük a másik embert, de mindezt nem valósághű fegyverekkel és hitelesen ábrázolt fejlövésekkel tehetjük meg, hanem tintát spriccelő vízi pisztolyokkal. Kalapot le, ilyet még valóban nem láttunk.
Mint a strandon
Alapvetően adott tehát a stílus: csapatba verődve győzzük le az ellenséges játékosokat. De már itt is az első csavar: a Splatoonban a többi játékos kiiktatása csak amolyan másodlagos cél. Fegyvereinkkel ugyanis színes tintát spriccelünk, és a valódi cél az, hogy a pályát nagyrészt a mi csapatunk színe díszítse. Ennek folyománya, hogy többet lövünk majd a falra és a padlóra, mint a többi ember képébe. Már csak azért is, mert avatárunk szuperképessége az, hogy gombnyomásra polipszerű plöttyé változik, és az általunk felspriccelt tintaútvonalon villámgyorsan közlekedik. Ez egyrészt marha jó kis taktikákat eredményez(het), másrészt muszáj is használnunk, mert a cél ugye átszínezni a pályát. Azért néha nem árt odaspriccelni az ellen képébe egy emberes pacát, pusztán a lövöldözés kedvéért.
Piktori hajlamunk kiélésében szerencsére elég sokfajta fegyver segédkezik nekünk. A nagyon csecse kis készülékek között megtalálható mesterlövész-puskától kezdve a méter vastag csíkot húzó pemzliig minden. A legjobb pedig, hogy mindegyik működik. Mikor kiismerjük őket, és esetleg társaink sem először játszanak a játékkal, taktikus oldaláról is bemutatkozik a Splatoon. A pontos lövésekkel operáló fegyverekkel ugyanis esélyünk sincs átfesteni a pályát, de nem baj, ha valaki lelövöldözi a pemzlivel édesdeden mázolgató társunkra vadászó pimasz ellent. Nem kötelező ezt a módszert alkalmazni; simán levertünk egy olyan csapatot, amely profin összerakott felszereléssel jött ellenünk, nekünk pedig csak a helyi gránátvető jutott. Ordítva rohangásztunk mind a négyen, lövöldöztük a festékbombákat mindenfelé, aztán egyszer csak nyertünk - mondjuk megnéztem volna a másik oldal játékosainak képét. Taktika, mi? Nyehe. Nem is érdemes nagyon arra koncentrálni, milyen fegyvert, taktikát alkalmazunk, mert a csapatokat random dobálja össze a játék. Nyolc játékost fogad a Splatoon lobbyja, majd random képez belőlük két négyfős csapatot, hogy aztán a meccs végén újrakeverje a lapokat a játék. Ez ugye a családbarát feelinget erősíti, mert hamar kiderül ám, hogy nem sértődik meg senki, ha telefröcskölöd a képét tintával, öt perc múlva már vele karöltve festegetsz.
Bambi is kapható
A piacon levő multis lövöldéknél alap, hogy főhősünket testre szabhatjuk. Jól tudja ezt a Nintendo is, így e téren sincs gond a Splatoonnal. Kis muksónkra ezernyi cicomát aggathatunk, ám nem árt odafigyelni arra, hogy ezek a hacukák jelentéssel is bírnak. Képességeinket erősítik, esetleg egyedi képességekkel ruháznak fel. Mivel a Splatoon nem egy hardcore lövölde, nagy tétje nincs a dolognak, viszont nem árt olyan setuppal harcba indulni, amely működik is. A kő-papír-olló ugyanis jelen van erősen. Felhúzván például egy jófajta surranót, láthatatlanul tudunk úszni a tintában, majd háta mögött kibújva jól hátba lőhetjük a rosszfiút. Kivéve, ha neki meg olyan sapkája van, amivel látja a láthatatlan piszkokat. A sok, viszonylag újszerű ötletnek hála hihetetlen nagy móka kísérletezgetni, miközben tintát lövöldözve őrjöngünk a pályákon. A WoW óta azt is tudjuk, hogy a legjobb speckókat adó felszerelési tárgyak néznek ki a legidiótábban, így nem ritka az olyan jelenet, amelyben nyolc hibbant zenebohóc spriccel minden irányba - frenetikus! Az arénák teljesen jók, látszik, hogy sokat agyaltak rajtuk a Nintendo jó munkásemberei. A szokatlan stílusnak köszönhetően persze nem a megszokott módon kell nézni őket, de éppen ezért akkora élmény kitapasztalni mindet.
A Splatoon teljesen egyedi, és élvezetes, de akadnak hibái. Ellenben a Nintendo folyamatosan adja ki az újabb és újabb frissítéseket új játékmódokkal és fegyverekkel, így biztos, hogy aki kipróbálja, több hónapra leragad vele.
