Létezik egy talány, amely tán még Sir Arthur Conan Doyle sokat próbált londoni mesterdetektívje számára is kemény diónak bizonyulna: Miért kellett arra több mint tíz évet várnunk és közel egy tucat fejlesztésen átrágni magunkat, hogy az ukrán és ír fejlesztőkből álló Frogwares egy átgondoltabb kalandjátékkal jelentkezzen? A válasz – ahogyan általában Sherlock Holmes megoldásai is – apró részletekből áll össze egy egésszé. Vegye a kabátját, kedves Watson, egy felettébb különös ügyet kell megoldanunk!
A múltad árnyai
A legelső nyom vitathatatlan: rajongásból biztosan nem szenvednek hiányt a Frogwaresnél, elvégre a 2002-ben megjelent Sherlock Holmes: Mystery of the Mummy óta rendületlenül arra törekednek, hogy létrehozzák a tökéletes kalandjáték formuláját, eleddig pipafüstnyi sikerrel. Folyamatosan kísérletezgettek a különböző összetevőkkel (a 2009-es Sherlock Holmes vs Jack the Ripper és a két évvel ezelőtti The Testament of Sherlock Holmes már kifejezetten kellemes volt), mígnem a legújabb fejezet, a Crimes & Punishments által sikerült nekik az áttörés.
A főbb pozitívumok verőereként az epizodikus felépítés szolgál, tehát nem egyetlen hosszabb, hanem hat nagyobb eseten kell végigrágnunk magunkat, amelyek nem függnek össze, sajátosságaiknak köszönhetően mégis megadják a szükséges szellemi táplálékot. Csavaros, az 1880-as évekbe tökéletesen belesimuló, körülbelül másfél-két óra alatt teljesíthető történetek ezek, amelyek között színvonalas tálalást ugyanúgy találunk, mint a középszer-felé hajlót, ellenben az atmoszférájuk (ahogyan a komplett játéké is) érezhetően sokkal sötétebb és életszerűbb a korábbiaknál. Ahogyan Sherlock személyisége is ironikusabb, mint valaha. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a legendás agytröszttel valóban azt tegyük, amihez a legjobban ért: apró, a környezet számára jelentéktelennek tűnő jelekből és nyomokból fantasztikus konklúziót levonni.
A külsőd a bűncselekmény tükre
Sherlocknak ugyanis minden eddiginél több lehetősége adódik a nyomozásra. A megoldásra váró eseteket többnyire a Scotland Yard adja számára, így rögtön egy alapfeltevéssel indítunk, amit megpróbálunk folyamatosan kibővíteni: kezdetben elbeszélgetünk a gyanúsítottakkal és a szemtanúkkal, viszont még a párbeszéd előtt szembeötlik egy új funkció, a franchise életében először és hangos sikerrel debütáló karaktervizsgálás. Ha tekintetünket végighordozzuk egy adott illetőn, felállíthatunk róla egy portrét, vagyis az árulkodó jeleket – például negyedéig kilátszó távirat a zsebben, heg a homlokon, hiányzó mandzsetta és így tovább – lajstromba véve már anélkül értékes információkat szerezhetünk a delikvensről, hogy az megszólalt volna.
A lenyűgöző kidolgozottságnak hála ráadásul a karaktermodellek arcán kiütköznek az érzelmek, és ennek köszönhetően Holmes folyékonyan olvas a fizimiskákról. A dialógusok során aztán észrevételeinket a megfelelő időben kamatoztathatjuk, de akár a bizonyítékokkal is összefüggésbe hozhatjuk új irányt adva ezzel a nyomozásnak. Elsőre kockázatosnak tűnhet a részletekkel rulettezni, csakhogy a Frogwares kőkeményen bebiztosította a játékosoknak a sikerélményt, tehát nincs vész, ha rossz opcióra bökünk, szabadon választhatunk egy másikat.
Az agyad lesz a tetthely
Hasonló elven működik a dedukciós, avagy a következtetéseinken alapuló szisztéma is: az innen-onnan elcsípett információrészleteket ugyanis egy külön felületen kapcsolhatjuk össze, melyek összeadódnak, ha sikeresen párosítjuk őket, új gondolatot foganatosítva ezzel Holmes elméjében. Csakhogy a párbeszédekkel ellentétben a következtetések rendszerében már előfordulhat, hogy tévedünk, hiszen voltaképpen bármelyik információtöredék bírhat többletjelentéssel, ezáltal a hat ügy mindegyikének többfajta megoldása létezik. Pusztán akkor lehetünk biztosak abban, hogy valóban az igazi gyilkost kaptuk el, ha a rendszerrel leellenőriztetjük a kiértékelést követően a megfejtésünket.
Ennek tetejébe még morális értelemben is pellengérre állít a játék: dönthetünk úgy, hogy bár bűnösnek találjuk a lebuktatott személyt, mégis szimpatizálunk vele, így elengedjük vagy éppenséggel pont bitófára küldjük. Talán választásunknak nem lesz különösebb hatása a későbbi játékmenetre, mégis jóleső érzéssel tölt el minket a tudat, hogy a saját szájízünk szerint szolgáltathattunk igazságot. A dedukciós és a morális megoldások pedig elég okot szolgáltatnak, hogy a valaha készült legjobb detektívszimulátorként tekintsünk a rendszerre.
Baker Street 221B
A gondolatfoszlányok nem igényelnek különösebb grafikai gondoskodást, a Sherlock Holmes: Crimes & Punishments többi részével viszont már más a helyzet. Az Unreal Engine 3 erejének köszönhetően soha nem látott kidolgozottságot kaptak a belső és külső helyszínek egyaránt, ami legfőképpen Holmes gondosan megtervezett lakásán tükröződik (határozottan megérdemel pár perc irányított figyelmet a hajlék minden millimétere). Kinézve a Baker Street 221B ablakán ráeszmélünk, hogy a depresszív, fullasztó légkörű 1880-as évek Londonját ezúttal elfelejthetjük, az élénkebb színek dominálnak. A város szabad bejárása egyelőre még várat magára, ugyanakkor a korhű megjelenítés nem marad el, és az esetek alkalmával megismert helyszínek kellően változatosak tudnak lenni (megfordulunk többek között botanikus kertben, ásatáson, sikátorban, vasútállomáson és földalatti labirintusban) még annak ellenére is, hogy közöttük kizárólag egy konflissal utazhatunk.
A közlekedés leszabályozásán túl előfordulnak más hibák is, példának okáért rögtön itt van az irányítás. Hiába teszi gyönyörűen a dolgát a karaktermodellekkel a grafikus motor, ha a mozgásuk néha darabossá válik, és külső szemmel nézve hébe-hóba még maga Sherlock is izgágának tűnhet a vezérlés hiányosságai miatt. Bosszús pillanatokat okozhat egy-két frusztrálóbb minijáték és puzzle is, de ezek legalább átléptethetők. Ezzel szemben az esetenként hosszúra nyúló töltési idő vonatkozásában tehetetlenek vagyunk, ahogyan időnként a játék túlbuzgó segítségnyújtását is túlzónak érezhetjük. Előszeretettel szenteltünk volna viszont több figyelmet londoni főhősünk átváltozótechnikájára, de az álruhákat rejtő gardrób és a sminkesasztal ritkán kap szerepet – talán két-három alkalommal lesz rájuk szükségünk a komplett végigjátszás során.
A Scotland Yardnak szeretettel
A nyomokat összeszedve, a részleteket kidolgozva és a hiányosságokat számba véve a napnál is világosabbá vált, hogy a Frogwares a létszám és a büdzsé növelésével képes lenne elkészíteni minden idők legjobb Sherlock Holmes játékát, ezek megléte nélkül azonban a Crimes & Punishments megragad az ígéretes, kipróbálásra ajánlott kalandjátékok élbolyában egy jelentősebb állomást képviselve a széria fejlődésében.
