Tomonobu Itagaki igazán eredeti arc. Állandóan napszemüveget visel: még nem készült róla egyetlen olyan kép sem, illetve nem láttuk egyetlen olyan interjúban sem, ahol ne lett volna rajta menőcsávós fekete napszemüvege. Folyton überlaza rocker cuccokat visel, és időnként botrányt kavar azzal, hogy nők fenekét fogdossa és emiatt beperlik. Amiért azonban igazán szeretjük, azok a verekedős és nindzsás játékai, közöttük is pedig leginkább a Ninja Gaiden sorozat.
Nindzsák, szörnyek, CIA...
A sorozat főszereplője, Ryu Hayabusa ismét visszatér, hogy szembeszálljon a Black Spider nindzsa klánnal, különös vezetőikkel és az általuk irányított különböző természetfeletti borzalmas szörnyekkel. Oldalán ezúttal a CIA dögös, szőke, nagymellű ügynöknője áll, ugyanis közös erővel szeretnék megállítani az „Archfiend" nevű főszörny randalírozását. Ha megbocsátotok, akkor a történet további ecsetelésétől most eltekintek, mert kb. akkora szerepe van ebben a hack'n'slash játékban, mint egy Tesco gazdaságos málnajoghurtban a málnának.
Szeletelő kisiparos
Nem, a Ninja Gaiden II-ben elődeihez hasonlóan a főszerepet az állandóan pörgő, véres nindzsa akció kapja. Ryu-val különböző villámgyors kombókkal állandóan ide-oda cikázunk a képernyőn, méghozzá olyan sebességgel, hogy gyakran azt sem látjuk, éppen hol járunk. Az akció hihetetlenül gyors és véres: nem ritka a másodpercenként levágott két kar, láb, vagy fej, illetve az elegáns kivégzések. Röpködnek tehát a végtagok, és utunk során állandóan megcsonkított hullákat fogunk majd hagyni. Amikor a nindzsás vagdalkozásról van szó, akkor a hajszálpontos, villámgyors és kegyetlen akcióval Itagaki most sem viccel.
Repül a gamepad, ki tudja hol áll meg...
Emellett éppúgy nem tréfál a laza japán designer a nehézségi szinttel sem. Csakúgy, mint az előző Ninja Gaiden, az NG II már a kezdő szakaszban és elég nehéz, később pedig még inkább „gésa" titulussal fogjuk emlegetni Itagaki-san kedves, édes mamáját, a játék második felétől ugyanis még „acolyte" („könnyű", LOL) szinten is pokolian nehéz bizonyos bossokat legyőzni, de a „szimpla" nindzsa-hadsereg legyőzése is alaposan megnehezedik. Bizonyos boss-fight-ok túlságosan is frusztrálóak emiatt.
NG verő erő?
A Ninja Gaiden játékok mindig is nagyon nehezek voltak, de azért nem éreztük azt, hogy igazságtalanul nehéz egy-két rész (vagy inkább: boss), itt viszont ez bizony előfordul. Az eksön emellett annyira gyors, hogy nagyon nehéz bizonyos kombókat bevinni. Másrészt a játék grafikája kissé elmarad (illetve bizonyos pályáknál: nagyon) olyan riválisok mellett, mint a Devil May Cry 4. Egész biztosan nem éreztem azt ennél a játéknál, hogy a konzolra készült legszebb TPS, mint az első Ninja Gaidennél. Bár vannak nagyon szép helyszínek is, és az animáció elsőrangú, csakúgy, mint a karakterek kidolgozása (legfőképpen a szőke, nagymellű Sonia, a CIA ügynök, illetve „Elizébet" (sic.), akit nem másról, mint a híres magyar Báthory Erzsébetről, a vérengző grófnőről mintáztak.)
Összességében tehát egy kellemes, rendkívül véres és stílusos, pörgős nindzsás játékkal van dolgunk, amely ugyan kiemelkedik a legutóbb megjelent Xbox 360-as TPS-ek (Viking, Dark Sector, stb.) közül, viszont az előző rész által igencsak magasra tett lécet sajnos nem tudja elérni.
GameStar