Őszinte leszek: a Far Cry Primal volt az első olyan Far Cry játék, ami az első pillanattól fogva jó darabig teljesen hidegen hagyott. Ez részben talán annak köszönhető, hogy a leleplezést várva én is órákon keresztül néztem, amint a kamera fájdalmasan lassan távolodik egy barlang falától, majd amikor tudatosult bennem, hogy a bejelentést sok-sok órával a stream kezdete után fogják megejteni, kicsit bosszúsan lőttem ki a böngészőfület, és végül nem is én írtam meg a bejelentés hírét (a pletykákkal ellentétben nem azért, mert mérgesen morogva raktam máglyára a Ubisoft játékaimat, csak szimplán nem voltam gépközelben akkor).
Emellett volt a fejemben egy koncepció arról, hogy milyen lehet egy ősemberes Far Cry, és amit én elképzeltem, az alapján arra jutottam, hogy elég szegényes. Nagyon szűkös fegyverarzenál, kicsi és egysíkú terület, sok értelmetlen gügyögés, kevés tennivaló, és azok is leginkább mamut- és kardfogútigris-vadászat központúak. Igazából hiába mutatott bármit a Ubi, nehezemre esett elhinni, hogy ebből sokat lehet kihozni. Múlt hét kedden, a Far Cry Primal berlini sajtóeseményén is szkeptikusan, de azért kíváncsian ültem le a PlayStation 4 elé, hogy a rendelkezésemre álló 4 óra alatt amennyire lehet, beleássam magam a játékba, és kiderüljön, hogy ebben több is van a bunkósbottal csapkodásnál. Mint kiderült, tényleg több van benne.
Az mamut, te vadász
A demó úgy kezdődött, hogy Wenja törzs néhány tagjával elmentünk kölyökmammutot vadászni (minden jó sztori így kezdődik, szokták mondani). A feladat az volt, hogy megkergessük, majd néhány dárdával elintézzük a jószágot. A dárda a játék egyik legerősebb fegyvere, de nyilván ebből is több kellett bele, hogy elhulljon. Aztán amikor sikerült, és a többiek elkezdték boncolgatni, megjelent egy tigris (avagy ahogy a játék szerint az ősi európaiak mondhatták, "tigri"), és tönkretette a bulit. Sikerült szerencsére megmenekülni, de mivel fegyverem nem volt, illetve Oros földjén is mondhatni új voltam, nem indulhattam útnak: fegyvert kellett csinálnom némi száraz fa és kő felhasználásával. Ezek szerencsére elég gyakoriak a világban, úgyhogy a jobb analóg lekattintásával bekapcsoltam azt a módot, aminek köszönhetően minden szürke lesz, de sárgán világítanak a hasznos objektumok, és így gyorsan megtaláltam, ami nekem kellett. A craftoláshoz nem kell kézikönyveket bújni, szerencsére minden egy gombnyomásra megy, ami azért is hasznos, mert a fegyverek elhasználódnak, és ha nincs nálunk elég nyersanyag, a futás marad az egyetlen megoldás; ha viszont van, pillanatok alatt készíthetünk újakat (a nyilakat azért ki lehet szedni az elhullott ellenfelekből).
Háromféle fegyvertípust találunk a Primalben: az egyik a bunkósbot, amit ha meggyújtunk, fáklya lesz belőle. Elolthatjuk bármikor, viszont egy idő után magától is leég. A sötét barlangokban ezzel világíthatunk, illetve mivel az állatok félnek a tűztől, távol tarthatjuk őket vele magunktól. Szintén hasznos, ha valami fából készült építmény vagy természetes képződmény állja utunkat, azt is lángra lobbanthatjuk. Éjszaka nem érdemes elindulni tűz nélkül, mert ahogy azt mindenki jól megtanulta a Trónok harcából, az éj sötét és tele iszonyattal. Itt vadállatokkal.
A másik az íj, mely szintén meggyújtható, ezt használva távolról is belobbanthatunk bármit. A harmadik pedig a dárda, ami távolsági fegyver is, erős is, viszont nem megy olyan messzire, mint egy nyíl. Minden típusnak vannak változatai (kétkezes bunkó, két egykezes bunkó, hosszúíj satöbbi), de még így is elég korlátozottak a lehetőségeink - ami épphogy nem baj. Nem tudjuk húsz méterről fejenlőni az ellenfeleket, de az nem is illene a játékhoz. Ehelyett lopózunk a fűben, aztán ha elég közel érünk, átlyukasztjuk áldozatunk arcát, vagy húspépet csinálunk belőle. Arra készüljetek fel, hogy a Far Cry Primal nagyon véres, és nagyon nyers: az Udamoknál például simán találni levágott végtagú, nyársra tűzött embereket, akikből épp lakmároznak.
Használhatunk egyébként kezdetleges "gránátot" is (ez gyakorlatilag egy méhkas), illetve csalit, amivel magunkhoz csalogathatjuk a megszelidíteni kívánt állatokat. Ők aztán vagy mellettünk harcolnak és védelmeznek minket, vagy meglovagolhatjuk őket. A megszelidített állatoknak többféle utasítást is adhatunk, így nem fognak ész nélkül előre rohanni, ha mi épp lopakodni akartunk volna. Az ős-méhészborz megszelidítéséhez a maximumra kell húznunk a kapcsolódó skillfát, úgyhogy várható, hogy ahogy a Far Cry 4-ben, úgy itt sem lesznek túl kegyesek ezek a kicsi, aranyos állatok.
Még egy játékelem, amit imádtam, az a gombnyomással hívható bagoly, kvázi a drón kőkori megfelelője. Őt irányítva az égből térképezhetjük fel a terepet, megjelölhetjük az ellenfeleket, és ha jól kifejlesztettük a skilljeit, később légi csapást is mérhetünk rájuk (bombával, nem másképp).
Udam támadni, Wenja visszatámadni
Nem volt sok időm arra, hogy elmélyedjek a sztoriban, de azért próbáltam annyit haladni, amennyit lehetett. A demó két részből állt, egy ponton ugrott egyet, hogy ne csak a játék elejét lássam, hanem azt is, mi történik később. A sztori lényegében arról szól, hogy összegyűjtsük törzsünk Oros területén szétszóródott tagjait, majd visszaverjük a másik két törzs, a tőlünk primitívebb Udam, valamint fejlettebb Izila támadásait. Néha mi is támadunk, egy küldetés során például azért, hogy kiszabadítsuk a fogságba esett mieinket, és ha már sikerült behatolunk az ellenséges "bázisra", le is égessük azt egyúttal. Lényegében a jövőnket kell biztosítanunk, a túlélésért harcolni mindig, mindenáron.
Ha a saját törzsünk egy tagjával találkozunk, csatlakozik hozzánk, de csak akkor csinálhatjuk az általa ránk bízott küldetéseket, ha előbb házat építünk neki. Ehhez megintcsak össze kell gyűjtenünk a szükséges anyagokat, majd egy animációban láthatjuk, ahogy emberünk körülujjongja új lakát. A viskókat aztán fejleszthetjük is, hogy több lootot, több küldetést, egyéb extrákat kapjunk. Minden kiemelt törzsi taghoz tartoznak különböző kategóriák szerint skillek, lényegében mintha ők tanítanának meg erre-arra. Jópofa, hogy ezt így kötötték össze.
A mellékküldetések közül kettőt próbáltam. Az egyikben a feladatom az volt, hogy egy csapat Wenját elkísérjek egy útvonalon, miközben bizonyos pontokon Udamok támadtak ránk, és segítenem kellett lecsapni őket. A másikban ki kellett szabadítani a fogságban lévő embereket. Kicsit még mindig tartok attól, hogy az, hogy ez nem csak mellékküldetésben, hanem mint említettem, egy főküldetésben is megjelent, azt jelenti, hogy ismétlődni fognak a feladatok, és egy idő után kimerül a készlet, majd elunjuk. Ezt a látottak alapján még nem lehet egyértelműen megmondani.
A Far Cry Primal egyelőre ahhoz képest, amit vártam tőle, kellemes meglepetés, viszont nem tudom, mi lesz tíz óra játék után. Sokat kell gyűjtögetni (egyébként a faluban van egy naponta újratöltődő raktár, ahova automatikusan kerül pár nyersanyag, illetve tárolhatjuk is azt, amit összeszedtünk, így nem muszáj mindig elmenni, ha kell valami), craftolni (még gyógyszerekből is többfélét készíthetünk, mindegyikhez más alapanyagot használva, és így más hatást kiváltva belőlük), gyalogolni és vadászni, csak az a kérdés, hogy amikor az egyiket már épp megunnánk, jön-e egy másik. Kíváncsi vagyok, hogy a sztoriból mit hoznak ki, mi a lényege azon túl, hogy "A törzs megtámadja B törzset, B törzs visszatámad A-ra". Vannak fenntartásaim, de a kezdés jó volt; február-márciusban pedig meglátjuk, milyen lesz a folytatás.
A Far Cry Primal február 23-án jelenik meg PlayStation 4-re és Xbox One-ra, valamint március 1-jén PC-re. A berlini eseményen rögzített gameplay videónkat itt nézhetitek meg.
