Az eddig főként feledhető játékokat (Gooka - The Mistery of Janatris, Evil Days of Luckless John) készítő gárda ezúttal magával a halállal packázik. Pontosabban szólva kalandjátéka történetét egy titokzatos szervezet, az Ikuinen Nukkuja köré szövi. Az első olvasatra kacagtató nevű szekta hívei szerint elmúlásunk pillanatában mindannyian szembetaláljuk magunkat a Halál Angyalával. Egyelőre nem tudni hogyan, de rájöttek az örök élet titkára, ami a fent leírtakkal áll összefüggésben, s bármire képesek, csak hogy titkukat biztonságban tudhassák. A Halál Angyalának története azonban mítoszként beszivárgott a hétköznapi emberek világába. Számos művész kísérelte meg úgy megragadni a pillanatot, hogy előtte mesterségesen juttatták őket a klinikai halál állapotába. Mondanom sem kell, hogy az ilyen ihletettségű műtárgyakra rövid úton ráteszi kezét a szervezet.
A történet során Larisa Svetlova szentpétervári rendőrnyomozó (az ügy egy, az Ermitage-ból elrabolt festménnyel kezdődik) és Maxime Durand művészettörténész apránként bogozza ki a rejtély szálait, miközben körülöttük egyre hullanak az emberek.
A Memento Mori rendhagyó történetén felül a kép a képben technika és a hatféle befelyezés révén igyekszik kiemelkedni az átlag kalandjátékok közül. Még az idén kiderül, így lesz-e.
