Mint tudjuk, minden történetnek két oldala van, és ugyanaz a sztori egy másik karakter szemszögéből elmesélve bizony rengeteg extra motivációról ránthatja le a leplet. Így az elgondolás, hogy eredettörténetben meséljünk egy klasszikus mese gonosz szereplőjéről, bizony bőven hordoz magában potenciált.
A Demóna bebizonyította, hogy a közönség is vevő ezekre az antagonistákat új oldalukról bemutató történetekre, így várhatóan hamarosan Ursula vagy Jafar is megkapja a saját önálló estjét, amíg pedig ezek a történetek az írószobában pihennek megtudhatunk mindent a 101 kiskutya Szörnyella de Frászáról.
Történetünk főszereplője, Estella már egészen kicsi kora óta kitűnt a tömegből - nem csak különleges hajkoronájával -, divat iránti szeretete ráadásul folyamatosan bajba sodorta őt. Édesanyja éppen emiatt kénytelen volt kivenni az iskolából, és közösen elindultak, hogy Londonban kezdjenek új életet, ám sajnálatos módon egy kis kitérő miatt minden megváltozott, Estella élete szörnyű és tragikus fordulatot vett - eddig akár még egy klasszikus képregényes gonosz eredettörténete is lehetne a sztori.
Mindezek dacára az évek múlásával Estella nem mondott le álmairól, és sikeresen be is jutott egy neves londoni divatszalonba, igaz messze nem abban a pozícióban, amiben szeretett volna. Az egyik éjszaka aztán kicsit felöntve a garatra átrendezte a szalon kirakatát, melyre az épp az üzletbe látogató Bárónő (avagy aktuális antagonistánk) felfigyelt, és azonnal munkát ajánlott neki, így végre álmai divattervezői állását is megkapta a lány. Azonban a közös munka során Estella szörnyű titkokra derít fény, ez pedig előcsalogatja eddig elnyomott énjét, Szörnyellát, akivel stílusosan a divat világán keresztül készül csapást mérni.
Nagyjából ennyit lehet komolyabb spoilerek nélkül elmesélni a filmről, bár valószínűleg a legnagyobb csavarnak szánt történetelem is annyira lesz csupán kiszámíthatatlan, mint amit a mozinyitások másik újdonságában, a Spirálban láthattunk.
Emma Stone egyébként remekül hozza a Szörnyella/Estella karakterekhez illesztett személyiségeket, ha valamiért, akkor csak az ő játékáért érdemes jegyet váltani erre a filmre. Mellette a 101 kiskutya történetekből már ismert Jasper és Horace is egy új arcát mutatja meg, a film legviccesebb pillanatai kétségtelenül hozzájuk - illetve a cuki félszemű ölebhez, Vaksihoz - kötődnek, így az ő szerepeltetésük miatt kifejezetten hálásak lehetünk. Sajnos a legfontosabb téren továbbra sem megy a Disney írógárdájának, a jelen esetben a főgonoszt megtestesítő Bárónő ugyanis annyira egysíkú lett, hogy pont azt nem tudja elérni, ami a film eredeti célja, hogy a "gonosz" karaktert árnyalja. Majd esetleg egy önálló Bárónő filmben megkapjuk ezt is… Bár inkább nem is adunk ilyen kósza tanácsokat, mert a végén még valakinek az fülébe jut az illetékesek közül, és tényleg megcsinálják azt. Ezúton is szólunk: ne tegyék!
Az azonban talán még ennél is jobban fájt, hogy bár a tracklistért valószínűleg olyan jogdíjösszeget hagyott ott a Disney, hogy abból egy független filmes csapat akár 2-3 alkotást is különösebb gond nélkül moziba küld. Ha alaposabban megnézzük a teljes tracklistet, akkor azt bizony egy karaoke-bár hajnal 2-es dallistája is megirigyelné. Az egyetlen kreatív zenehasználatra a film utolsó perceiben felcsendülő, Symphaty for the Devil című nótáig várni kellett, ez a dal ugyanis Szörnyella eredeti, "de Vil" nevére egy remek kikacsintás - ezért tényleg fel lehet írni egy filctollas pirospontot.
Hogy mennyire szórakoztató a Szörnyella? Egy laza családi kikapcsolódásnak tökéletes, ennél pedig nem is érdemes többet várni tőle, bár az is tény, hogy ha nem így hívtuk volna a karaktert, és nem tömték volna meg referenciákkal az eredeti alkotásra vonatkozóan, akkor már bizony koránt sem állná meg a helyét. Azt pedig, hogy Szörnyella karakteréből egészen konkrétan Disney-hercegnőt varázsol ez a film, még emésztenünk kell.
