Töredelmesen be kell vallanom, hogy egy ideje már a Miki egeres cég állja a reggeli gabonapelyhem és a buszjegyem árát is, ezért pedig csak annyit várnak el cserébe, hogy minden filmet, ami mögött a d és c betűk állnak unott képpel nézzek végig. Bármennyire is zsibbad egy idő után az arcom, muszáj engedelmeskednem, nagyon szeretem a corn flakes-t és a tömegközlekedéssel is jó a viszonyom. Most pedig, hogy tisztáztuk, hogy ez a cikk is milyen indíttatásból született, hagyjuk a csudába a nonszensz összeesküvés-elméleteket és beszéljünk arról, hogy milyen lett valójában a DC Filmes Univerzum harmadik darabja, merthogy bőven van miről véleményt formálni.
Mielőtt a jófiúk összeállnának a világ védelmére, még a rosszfiúk tömörülnek egy galeribe, noha nem önszántukból, hanem Amanda Waller (Viola Davis) meggyőző erejének köszönhetően, aki a társadalom selejtjeit akarja felhasználni egy még nagyobb fenyegetés ellen. Mielőtt a velejéig romlott és több ízben kattant csipet-csapat elindulna az aktuális öngyilkos küldetésre, még megismerjük röviden az összes kiszemelt háttértörténetét: a pszichológusét, aki beleszeret betegébe (Harley Quinn - Margot Robbie), a családos és halálosan pontos bérgyilkosét (Deadshot - Will Smith), a züllött betörőét (Boomerang - Jai Courtney), a tűzzel kacérkodó bandafőnökét (El Diablo - Jay Hernandez), a krokodilemberét (Killer Croc - Adewale Akinnouye-Agbaje) és a megszállott boszorkányét (Enchantress - Cara Delevingne) is, akiket a tapasztalt katona, Rick Flag (Joel Kinnaman) vezet. Ők együtt alkotják a Suicide Squadot, de pontosan mit is várhat az, aki beül megnézni őket?
Röviden: egy közepes, de egyes elemeiben igenis szórakoztató filmet. Hosszabban: David Ayer (Harag, Az utolsó műszak, Az utca királyai, Szabotázs) rendezőn hatalmas volt a nyomás a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala felemás teljesítménye miatt a rajongók és a Warner Bros. részéről is, amely többek között újraforgatásokban nyilvánult meg. Talán ez is közrejátszhatott abban, talán nem, hogy az öngyilkos osztag a második felére veszít a lendületéből és miután többnyire stílusosan és ötletesen bemutattak mindenkit, majd nagy nehézségek és még több móka árán összekovácsolódott a banda valahogy elsikkad a cselekmény és érdektelenné válik a fő történeti szál (noha addig sem volt túl acélos, ezt a koncepciót nyilvánvalóan a karakterekre építették). De nem csak az.
Hiába prezentál számunkra Jared Leto egy teljesen más Jokert az eddigieknél, fontossága lényegében annyiban kimerül, hogy Harley Quinn mozgatórugója és fele annyira sem félelmetes, mint amennyire azt a marketinganyagok sugallták. Ayer munkája (ő írta a forgatókönyvet is) Mr. J vártnál gyengébben sikerült karakterén kívül is hemzseg az értelmetlenségekben és a logikai bakikban, továbbá a gyenge dialógusokban és a főgonosz is abszolút érdektelen, így teljesen érthető, hogy a külföldi kritikák szerint miért nem sikerült túl acélosan (acélember… értitek).
Csakhogy (és ez egy fontos csakhogy) a Suicide Squad rendelkezzen bármennyi hiányossággal, teljesen szubjektív véleményünk szerint a maga nemében bizony élvezhető és ez döntő többségben a főbb szereplőkön és azok színészein, kisebb mértékben pedig a dögös slágereken múlik. Margot Robbie Harley Quinn-je lopja a show-t, Will Smith ismét hozza a kötelezőt és a többiek is teljesen rendben voltak, de legnagyobb meglepetésünkre ezúttal Jai Courtney-re sem lehet egy rossz szavunk sem, kellemes meglepetés volt, ahogy a két cameo is. Noha a csapatdinamikán és a karakterek közötti kémián, dialógusokon még bőven van mit csiszolnia a DC-nek, de ha valamiért megéri megnézni a Suicide Squadot, akkor miattuk igen. Túl nagy elvárásokkal senki ne üljön be rá, mert benne van a pakliban, hogy csalódhat, de ha kíváncsiak vagytok a véleményünkre, akkor csak egyet mondhatunk végszóként: egy megtekintést mindenképpen megérdemelnek Deadshoték.
Van egy másik elemzés is (olyan író tollából, akinek kevésbé jött be a mozi), olvassátok el mindenképpen a Puliwood cikkét, a véleményeteket pedig mondjátok el kommentben, ha megnéztétek a filmet.
