Már a The Mandalorian első felvonására is sokan messiásként tekintettek, és ettől a sorozattól várták azt a régi, hamisítatlan Csillagok háborúja hangulatot, amiről úgy érezték, az új trilógia képtelen volt megadni nekik. A The Mandalorian egy spagettiwestern az űrben, a sorozat mögött álló Jon Favreau pedig remek rendezőket gyűjtött maga köré, a sorozatból nem hiányzott az izgalom, a kaland és a humor sem, közben pedig minden cseppjéről sütött, hogy szeretettel készült, valamint olyan emberek munkája, akik értenek ehhez az univerzumhoz. Egyetlen komolyabb hibája talán csak a tempója volt, ami sokaknak túlzottan döcögősnek bizonyult. Lássuk, a második évad is fel tudott-e nőni az egyre magasabb elvárásokhoz, és tényleg továbbra is a kisképernyő jelenti-e a Star Wars jövőjét.
Fontos megjegyezni, hogy kritikánk értelemszerűen spoileres lesz, egyrészt azért, mert a pénteki premiereket követő vasárnapon már maga a Lucasfilm is ellőtte rendszeresen a nagy fordulatokat és váratlanul felbukkant szereplőket, másfelől pedig a konkrét csavarok említése nélkül nem sok értelme lenne magáról a cselekményről sem mesélni.
A Star Wars: The Mandalorian második évada legalább olyan lassan kezdett el építkezni, mint az első, viszont egyrészt most sokkal hamarabb csavartak egy nagyot a fordulatszámon, másfelől pedig az etap végére világossá vált, hogy a mellékküldetés szintű első pár epizódban is akadtak kulcsfontosságú mozzanatok. A sztori közvetlenül ott veszi fel a fonalat, ahol elbúcsúztunk kedvenceinktől: Mando elindult, hogy megtalálja a többi mandalorit, az ő segítségükkel pedig végül a titokzatos jediket, hogy eljuttassa hozzájuk a gyermeket, avagy ahogy az internet népe nevezi a kis zöld cukiságbombát, a "bébi Yodát".
Ott kezd el izgalmasabbá válni a sztori, mikor összejön ez a bizonyos találkozó más mandaloriakkal, de már a szezon legelejére durva húzásokkal készültek az alkotók: egyrészt zseniális ötlet volt behozni a regényekből is ismert tatuini figurát, Cobb Vanthet, akit Timothy Olyphant remekül alakított. Vele együtt pedig rögvest a képbe került a legendás fejvadász, Boba Fett, és ikonikus páncélja. Már a premier előtt számos pletyka szárnyra kapott arról, hogy Boba Fett visszatérhet a sorozatban, ez pedig végül igaznak bizonyult. Ugyancsak valósak voltak azok a feltételezések, miszerint Fettet az a Temuera Morrison kelti életre, aki anno apját, Jango Fettet, illetve a klónkatonákat is eljátszotta a mozifilmekben.
Nem ez lett azonban az egyetlen olyan pletyka, ami beigazolódott. A parádés tatuini kaland, és némi üresjáratnak tekinthető, alien-beütésű pókirtás után a Star Wars animációs részlegének közkedvelt szereplői debütáltak immár élőszereplős verzióban, az ő feltűnésükkel pedig egyértelművé vált, hogy ezúttal nem fognak annyira finomkodni az alkotók, feszesebbre szövik a narratívát, ami nagyon jót tett a cselekményeknek. Mando előbb Bo-Katan Kryze-t találja meg, Mandalore bolygó korábbi uralkodóját, aki egy az egyben úgy nézett ki, mintha a rajzfilmes változat elevenedett volna meg.
Az egész évad legnagyobb dobása viszont egyértelműen Ahsoka Tano felbukkanása lett, akit, ahogy azt sejteni lehetett, Rosario Dawson alakított. Dawson remekül hozta a felnőtt, immár komoly Ahsokát, aki nem véletlenül fog saját sorozatot is kapni (erre még később visszatérünk). Ahsokának és az egyre több, mandalori páncélt viselő harcosnak köszönhetően egy halom okosan megkoreografált, látványos harcjelenetet kaptunk, ezen a téren sem lőttek mellé a készítők. Valószínűleg ezúttal harci szakértők sem nevetnének az összecsapásokon, nem úgy, mint anno a Skywalker kora párbajjelenetein, melyeket ízekre szedtek a hozzáértők. Ahsokához köthető egyébként még egy fontos jelenet, kiderült ugyanis, a kis zöld erőhasználó neve. Felejtsétek el bébi Yodát: ő bizony Grogu, akit éveken át képeztek a jedi templomban.
Hétről hétre lett egyre izgalmasabb a kis zöldség és Mando nagy utazása, a könyves és rajzfilmsorozatos karakterek bedobása után pedig még mindig volt muníciója a Lucasfilmnek: ekkor jöttek csak a videojátékokból ismert Dark Trooperek, a továbbfejlesztett rohamosztagosok, vagy inkább gyakorlatilag fekete páncélba bújtatott droidok. Ezek a félelmetes gépek pedig fogták, és magukkal vitték Grogut, ezzel minden készen állt a fináléhoz, megkaptuk az első valóban jelentős konfliktust. Annyira simogatta viszont eddig is a buksinkat a sorozat, hogy észre sem vettük, eddig gyakorlatilag nem találkozunk benne ilyennel.
A gyors tempó ellenére sem maradt már sok idő a lezárásra, így a végjáték meglehetősen hamar lepörgött. Összegyűlt az egész csapat, gyakorlatilag csak Ahsoka hiányzott, rajta kívül viszont itt volt mindenki: Mandoval együtt Grogu kiszabadítására indult Boba Fett, az első évadban megismert, és időközben feltámasztott Fennec Shand, az immár a rendfentartó erők soraiban tevékenykedő Cara Dune, sőt még Bo-Katan Kryze és egy mandalori társa is csatlakozott a kompániához. A rajongók pedig mindezek közben nem győztek tapsikolni örömükben. A The Mandalorian azt akarja, hogy széles vigyorral az arcodon nézd, mindent megtesz a te boldogságodért. Star Wars-rajongók készítették Star Wars-rajongóknak. Mondjuk a laikusok biztosan nem fogják érteni, mitől ugrálsz sikongatva tőle, de ők kapnak egy kellően mocskos, látványos sci-fi westernfilmet, ez sem rossz recept.
Hatalmas szerencse, hogy jelentős muníció áll rendelkezésére a sorozatnak, hiszen legnagyobb dobásai mind a jelenleg is aktuális, illetve korábban törölt kánonokból merítkeznek.
Ki ne akarná látni Boba Fettet, a Klónok háborúja imádott karaktereit, vagy épp a regények szeretett szereplőit? Más kérdés, hogy ez a végtelenségig nem lesz elég, de egyelőre bőven kielégítő az, amire így képes a sorozat.
A fináléban aztán jött a végső nagy attrakció, megérkezett maga Luke Skywalker, aki úgy végezte ki a Dark Troopereket, hogy ezt nézve az ember könnyei kicsordultak a boldogságtól. Elegánsan, tekintélyt parancsolóan és piszkosul látványosan forgatta zöld pengéjű fénykardját, a droidoknak esélyük sem volt. Picit furán hatott mondjuk Luke arcán Max Lloyd-Jones színész és Mark Hamill CGI vonásainak keveréke, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Kicsit zavaróbb volt mondjuk az, hogy a nagy gonoszként belengetett Gideon milyen gyorsan padlóra került, de legalább egyből meg is kaptunk a harmadik szezon várható történetszálát: Grogu ment szépen Luke mesterrel, Mando viszont megszerezte a birodalmi vezetőtől a Darksabert, azt a kardot, mely birtokában immár ő a Mandalore bolygó jogos uralkodója. Bo-Katan Kryze értelemszerűen nem örül.
Talán jobb lett volna nem ismét az egyértelműt meglépni, és Luke helyett valaki mást előcitálni, remek húzás lett volna mondjuk Cal Kestis a Star Wars Jedi: Fallen Order videojátékból, de sajnos ha valamit, akkor bátor húzásokat nem várhatunk el a sorozattól. Egyelőre ez nem akkora baj, de tartsuk észben, a biztonsági játék nem lesz örökké kifizetődő. Előbb vagy utóbb váratlant, netán megosztót kell húzni, mert a szériát továbbra is a hangulata, látványvilága, és akciójeleneteinek koreográfiája adja el, nem csavaros története vagy a színészi játék - Giancarlo Esposito mondjuk tökéletesen hozza a pofátlan birodalmi zsarnokot, de ez neki ujjgyakorlat.
A The Mandalorian továbbra is az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi tíz, sőt lehet húsz évben a Star Wars rajongókkal történt, a történetet értő kezek egyengetik, az animációs sorozatok, regények, videojáték és maga a sorozat közti átjárások csodásan működnek, és hát pont ez lenne az értelme annak, hogy immár egyetlen hivatalos kánon létezik a Csillagok háborúja világában, minden mindennel összefügg. Nehéz megmondani, hová és hogyan lehet ezt még fokozni jövőre, de az eddig látottak alapján megbízhatunk Jon Favreau csapatában.
Az elkövetkező években pedig a The Mandalorian konkrét folytatásán túl még temérdek Star Wars sorozatra számíthatunk, elvégre nemrég kiderült, hogy nem csak a már belengetett Obi-Wan Kenobi és Cassian Andor széria készül (előbbiben ráadásul Hayden Christensen is felbukkan, mint Darth Vader), hanem bizony jön a Star Wars: The Bad Batch animációs sorozat, a Visions című anime antológiasorozat, az A Droid Story című, humorosabbnak ígérkező széria R2-D2 és C-3PO új kalandjairól, ezeken felül Lando Calrissian is saját limitált szériát kap, érkezik a The Acolyte, ami a High Republic korszakba repít bennünket, és két spin-offot csapnak hozzá a The Mandalorianhez az Ahoska és a Rangers of the New Republic képében. Sőt, igazából nem is kettőt, hanem nagyon úgy fest, hogy rögvest hármat.
A The Mandalorian második szezonjának évadzárójában ugyanis kaptunk egy stáblistás jelenetet, mely során Boba Fett és Fennec Shand besétáltak Jabba régi palotájába, és kivégezték a hutt gengszter egykori trónusán csücsülő Bib Fortunát. Fett foglalta el a trónt, a képernyőre pedig kikerült az a felirat, ami láttán minden Star Wars-rajongó szíve megdobbant: 2021 decemberében érkezik a The Book of Boba Fett sorozat is.
Ha csalódtatok az új trilógiában, akkor a The Mandalorian lesz számotokra a bizonyíték arra, hogy nincs azért rossz kezekben ez az univerzum, ha pedig az új Star Wars sorozatok is hasonló színvonalat képviselnek, akkor a jövőben is elégedettek lehetünk. És ne feledjük, közben Star Wars: Rogue Squadron, Patty Jenkins mozifilmje.
