Nem ritka jelenség, hogy egy film nem tud olyan ütemben elkészülni ahogy azt tervezték. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a nehezítő körülmény ilyenkor bármi lehet: nem egyeztethető össze a projekt a kiszemelt színészek naptárával egyéb elfoglaltságuk miatt, cserélni kell a rendezőt és/vagy a forgatókönyvírót, vis maior helyzetek (világjárvány, sztrájk) csúszik a forgatás. Az viszont ritka, hogy egy produkció megmagyarázhatatlan külső erők miatt essen kútba újra és újra.
Ilyen például a The Incomparable Atuk, amelybe 1970-es évek óta több filmes és színész bicskája is beletört már, melynek alapjául Mordecai Richler, Kanada egyik legkedveltebb, szatíráiról és szellemességéről ismert írójának azonos című, 1963-ban kiadott regénye szolgál. Az Atuk története egy, a Baffin-szigeteken élő inuit költőről szól, aki szülőföldjét elhagyva Torontóba költözik. Színes karakterek és események mozaikján halad végig a hős, akinek naivitása szépen lassan elenyészik a materialista nagyvárosi lét romboló, mégis parodisztikus természetében.
Mordecai Richlertől nem volt idegen a showbiznisz, hiszen a könyvei mellett filmeket és televíziós műsorokat is írt, így nem volt kétség, hogy egyhamar felfigyelnek The Incomparable Atuk regényére és filmre is próbálják majd vinni, ami azonban annyira körülményesnek bizonyult, hogy végül félbehagyták. Többször is.
1971-ben Norman Jewison kanadai filmrendező, a filmjogok birtokosa próbálkozott a megfilmesítéssel, ám mivel kizárólag a regény alapötletével szimpatizált, hamar továbbállt. Egy évtizeddel később a legendás John Belushi (Blues Brothers) szerezte meg a forgatókönyvet, akinek komikus képességei és karakteres játéka alkalmassá tették a főszerepre, csakhogy még abban az évben, 1982. március 5-én elhunyt kábítószer-túladagolásban. Mindössze 33 éves volt.
A film terve ezt követően évekig a fiókban porosodott, mígnem 1988-ban egy prédikátorból lett komikus, Sam Kinison jelentkezett a főszerepre. Belushihoz hasonlóan neki is megvoltak az adottságai Richler szatirikus karakterének megformálására, de kreatív nézeteltérések miatt ez a kísérlet sem haladt előre, a színész 1992. április 10-én bekövetkezett halálos autóbalesete pedig véget is vetett neki.
A kilencvenes évekre az Atukot már elátkozott projektként emlegették, ez John Candyt, a Repülők, vonatok, automobilok sztárját mégsem tántorította el attól, hogy szemet vessen a főszerepre. Ekkora már számos mozisikerben bizonyított, így jó eséllyel indult, mígnem 1994. március 4-én, 43 éves korában álmában elvitte egy szívroham, amikor Mexikóban forgatott. Candy halála után Chris Farley, a Beverly Hills-i nindzsa főszereplője következett, aki a 90-es évek közepén a korábbiaknál ambiciózusabb, karakterközpontúbb filmeket akart vállalni, de végül az ő sorsa is megpecsételődött 1997. december 18-án, amikor is túladagolásban elhunyt Chicagóban.
A projekt azóta felkeltette még olyan nagy nevek érdeklődését is, mint Jack Black, Will Ferrell, John Goodman, Josh Mostel és Jonathan Winters, viszont az átok, úgy néz ki, rájuk (még) nem volt hatással. Habár sokan azt állítják, hogy miután Winters pártfogoltja volt a néhai Robin Williams is, közvetve talán az ő halála is az Atuk-átok számlájára írható.
Hatvan év elteltével, és ennyi balszerencse után az Atuk egy lépéssel sem került közelebb ahhoz, hogy filmvászonra kerüljön, pedig Mordecai Richler társadalmi dinamikákat és kultúrsokkot vizsgáló története a mai napig releváns téma.
