A stúdiók alapvetően szeretik addig ütni a vasat, amíg meleg, lehúzni a rókáról minden bőrt és hasonló mondásoknak megfelelően cselekedni. Akadnak azonban olyan esetek, amikor nincs azonnal igény vagy lehetőség egy következő részre, és inkább évtizedekkel később próbálkoznak meg felmelegíteni egy-egy jól csengő címet a nosztalgia erejére vagy a főszereplő sztárságára építve.
Persze azt semmi sem garantálja, hogy a próbálkozást siker fogja övezni, hiszen mindenki találkozott már olyan folytatással, amelynek láttán azt kívánta, bárcsak el se készült volna (nem akarunk feltépni régi sebeket, de elég csak a legutóbbi Star Wars trilógiára gondolni). Szerencsére pozitív példákban sem szenvedünk hiányt, nem egy olyan második-harmadik rész született már, amely egy vagy több évtizeddel később tudott sikert aratni a mozikban.
Legújabb összeállításunkban ezek közül válogattunk, kifejezetten azokra az alkotásokra koncentrálva, amelyeket a kritikusok és a nézők is szerettek, ideális esetben pedig anyagilag is meghálálták azt, hogy elkészültek. A listából nem maradhattak ki 2022 legnagyobb mozis durranásai, de találtok a felsorolásban filmeket a 2000-es évek elejéről is, szóval érhetnek benneteket meglepetések.
Íme a folytatások, amelyeket szerintünk volt értelme több mint tíz év késéssel is moziba küldeni:
Toy Story 3 (11 év után)
Tegye fel a kezét az, aki hozzám hasonlóan az első két Toy Story filmen nőtt fel! Vagyunk itt egy páran? Nem véletlenül: a Toy Story a Pixar egyik ékköve, amelynek érdeme nem merül ki annyiban, hogy megismertetett a világgal olyan ikonikus karaktereket, mint Woody és Buzz Lightyear, hanem egyben egy remek felnövéstörténet is tele szívmelengető és érzelmes pillanatokkal. Az 1999-ben bemutatott Toy Story 2 után tizenegy évnek kellett eltelnie, hogy viszontláthassuk a kedvenc életre kelt játékfiguráinkat, ráadásul ezt már 3D-ben is megtehettük.
Hőseink nem kisebb problémába ütköznek, mint hogy Andy főiskolára készül és nagy az esély arra, hogy elfelejti őket, ami aztán minden idők egyik leginkább szívszorító befejezésében kulminálódik. A 200 millió dollárból készített folytatás végül több mint 1 milliárdot hozott világszerte, és az IMDb Top 250 filmes listáján a 86., szóval joggal mondhatjuk, hogy John Lasseter író-producer és Lee Unkrich rendező jól döntöttek.
Shop-stop 2 (12 év után)
"Csak egy visszatérés van és az nem a királyé, hanem a Jedié!" Kevin Smith egy olyan kis filmes univerzumot hozott létre a View Askewniverse képében, amely kultikussá tudott válni polgárpukkasztó humora, valamint karakterei miatt, akikkel könnyen azonosulhatott a néző. Az egészet az 1994-es Shop-stop indította el, amelyben két bolti eladó, Dante (Brian O'Halloran) és Randal (Jeff Anderson) eszmecseréit hallgathattuk nagy élvezettel, és bemutatkozott az üzlet előtt ácsorgó füves páros, Jay (Jason Mewes) és Néma Bob (Kevin Smith) is, akik aztán híresebbé váltak, mint maguk a főszereplők (többek között a későbbi különfilmjüknek, a Jay és Néma Bob visszavágnak köszönhetően).
A rendező aztán 12 évvel később lapot húzott 19-re és sikerült egy még zseniálisabb, még több szállóigét kitermelő, még infantilisebb folytatást összehoznia, amelyhez olyan szerethető mellékkarakterek társultak, mint Becky Rosario Dawson megformálásában és Elias Trevor Fehrman előadásában. A rajongók bármennyiszer újra tudják nézni, ami a tavaly debütált harmadik részről már nem mondható el.
Avatar: A víz útja (13 év után)
A 2009-es Avatar minden idők legtöbb bevételt elért filmje, amely hatalmas hatással volt Hollywoodra, a popkultúrára és a 3D-s technológiára is. James Cameron azonban még nagyobbat álmodott, és nem érte be azzal, hogy trilógiává bővítse Jake Sully (Sam Worthington) történetét, ő öt filmet vizionált. Ambiciózus vállalkozása azonban könnyen hamvába hullhatott volna, ha a rengeteg halasztást követően 13 évvel később bemutatott, a Pandora óceáni életére fókuszáló folytatásra nem kíváncsi a közönség.
Szerencsére ez nem így lett, az Avatar: A víz útja megállíthatatlanul menetel előre, az IMAX-termek roskadoznak az érdeklődőktől világszerte, így nem csupán az Avatar 3 elkészülését biztosította be, de a negyedik és ötödik felvonást is szavatolta. A lenyűgöző látványvilágú A víz útjának köszönhetően Cameron is rekordot ért el, ő lett az első rendező, akinek három filmje is kétmilliárd dollár fölött tudott termelni.
Jurassic World (14 év után)
Megmagyarázhatatlanul rajongunk a dinók iránt, amire durván ráerősített a rendezőlegenda, Steven Spielberg is, aki John Williams ikonikus dallamaival kísérve 1993-ban elérte, hogy akkor is meg akarjunk látogatni egy őslényparkot, ha cserébe mi leszünk a lények ebédje. A későbbi részek már nem tudták hozni ugyanezt a varázst, de a Jurassic Park III. után 14 évvel a Universal Pictures megpróbálkozott feltámasztani a franchise-t Colin Trevorrow (Kockázatos túra) rendezésével, aki a Jurassic Park örökségére építve igyekezett új karaktereket és dinoszauruszokat beemelni a képbe.
A Jurassic World lényegében lemásolta Spielberg '93-as dolgozatát, csak ezúttal Alan Grant helyett Owen Gradyt (Chris Pratt), T.Rex helyett Indominus Rexet, Jon Hammond unokái helyett új gyerekeket láthattunk, viszont a helyszín ugyanaz maradt, a Nublar sziget. A későbbi Jurassic World filmek már egyik túlzásból a másikba estek, de az első még egyszerre volt új és nosztalgikus, ami meg is hozta számára a sikert.
A hihetetlen család 2 (14 év után)
Újabb Pixar-csoda a listán: A hihetetlen család 2004-ben elhozta nekünk a tökéletes animációs és szuperhősfilmet, közel másfél évtizeddel később pedig a stúdió jó okkal vette újra elő Irdatlanékat. A cselekmény az első rész végétől folytatódik, így azonnal megrohamoznak minket a nosztalgikus érzések, azonban a nézőkkel együtt felnőtt maga a történet is. Míg az előd Mr. Irdatlant helyezte fókuszba, addig most feleségére, Nyúlánykára irányult a reflektorfény, de mindkettejükön keresztül egy olyan őszinte képet kapunk a családi gondokról, társadalomkritikáról, valamint a média hatásairól, hogy az egyszerre szórakoztató és humoros, illetve komoly hangvételű is.
A hihetetlen család 2. ráadásul nagyon találóan akkor boncolgatta azt a kérdéskört, hogy mit jelent szuperhősnek lenni, amikor a leginkább tombolt a szuperhősláz (ebben az évben mutatták be a Végtelen háborút), és tette mindezt úgy, hogy bőven tudott újat mondani a hasonszőrű alkotásokhoz képest.
A listának még nincs vége, lapozz a következő oldalra!
