Bevallom őszintén, rosszabbra filmre számítottam, amikor beültem a Bloodshotra. A Sony képregényfilmes projektjei egész jól sültek el az utóbbi időben, de mégis nagyon tartottam tőle, hogy ezt túl fogják tolni. Elvégre belebújtatták az immár 52 éves, de magát alig 32-nek képzelő Vin Dieselt (és félreértés ne essék, nagyon szeretnék én 32 évesen úgy kinézni, mint ő most) egy olyan karakter bőrébe, aki gyakorlatilag halhatatlan. Egy alapjáraton is kvázi szuperkatonát a nanotechnológia segítségével odáig turbóztak fel, hogy simán visszanő a feje is, ha leszakad. És amikor a fizika törvényeivel már rég szakító, a realitás talajától teljesen elrugaszkodott Halálos Iramban produceri gárdája kap szabad kezet egy ilyen világban, az garancia arra, hogy csak kapkodjuk majd a fejünket.
És ezen a fronton pontosan azt hozta a film, amire számítottam. A forgatás során egyszer sem hangzott el, hogy "szerintetek ez így nem túl sok?", ha valakinek támadt egy őrült ötlete, azt megvalósították, fittyet hányva mindenféle szabályra. És persze értem, hogy képregényfilm, de ha már nem idegen lényekre és a mágiára támaszkodunk, hanem a biotechnológia segítségével próbálunk megmagyarázni dolgokat, akkor talán érdemes néhány másodpercet arra szánni, hogy átgondoljuk, egy adott augmentáció működne-e a valóságban, vagy legalábbis lenne-e értelme. Itt viszont úgy voltak vele, hogy minél menőbb, annál jobb, és nem foglalkoztak semmi mással.
És amikor azt mondom, hogy mindent ennek rendeltek alá, akkor abba bele tartozik a történet, a dialógusok, és úgy en bloc az egész mozi. A karakterek teljesen egysíkúak, egyáltalán nem ismerjük meg a motivációikat, egy jelenetet leszámítva nincs semmilyen meglepetés vagy csavar a filmben, és az sem tesz sokat hozzá. A technológia működését két mondatban magyarázzák el, aztán Vin Diesel a kisujjából szopja ki a legmenőbb trükköket, és míg az első jelenetben csak arra jön rá, hogy nagyon nagyot tud ütni, három perccel később már felcsatlakozik a világhálóra és eggyé válik az internettel. Egyetlen vicces karaktert sikerült beleerőltetni a filmbe, de rajta is leginkább azért nevetünk, mert teljesen túl van tolva.
De a Bloodshotot ennek ellenére sem mondanám rossz filmnek. Nem üti meg az átlag Marvel filmek szintjét, nem akar elgondolkodtatni, nincs mondanivalója, rengeteg bugyuta megoldás van benne, és mégis van benne valami szórakoztató. Amolyan tipikus popcorn mozi, amit kikapcsolt aggyal lehet élvezni. A XXX akciójeleneteit vegyíti a Matrix technológiai megoldásaival és a Terminator elpusztíthatatlan főhősével. Lerí róla, hogy a Halálos Iramban alkotói agyalták ki, akik most sem akartak többet két óra látványos, teljesen irreális akciónál. Kicsit moralizálnak a végén, eldurrantanak néhány közhelyet, de ennél messzebbre nem merészkednek. Emiatt pedig a Bloodshot nem jó, de nem is tragikus. Amolyan tipikus Vin Diesel mozi. Abban mondjuk nagyon reménykedem a mai mozibezárás után, hogy nem tör ki az apokalipszis, mert ha ezt a filmet láttam életemben utoljára a vásznon, akkor szomorú leszek.
Ha szeretnétek kicsit többet megtudni Bloodshot karakteréről, akkor nézzétek meg ezt a videót, amiben elmeséljük, hogyan is született meg a karakter közel 30 évvel ezelőtt, és milyen irányba mehetnek mehetnek el az alkotók egy esetleges folytatás vagy univerzum-bővítés esetén. Videós kibeszélőnket pedig itt éritek el.
