A Borat 2, avagy a Borat Subsequent Moviefilm teljes titokban készült el, gyakorlatilag csak akkor erősítették meg létezését, mikor bemutatója karnyújtásnyi távolságra került. A filmért minden streamingszolgáltató versenybe szállt, végül pedig a hazánkban is elérhető Amazon Prime Video lett a befutó, az ő kínálatukba került be Sacha Baron Cohen legújabb polgárpukkasztó agymenése, ami egyetlen egy dolgot felejtett el:
polgárpukkasztani.
Főhősünk, Borat Sagdiyev élete korántsem alakult fényesen az első rész óta, most viszont újra lehetőséget kap arra, hogy dicsőséget hozzon Kazahsztán számára. Hiába indul azonban széles vigyorral az arcán, hogy leszállítson egy szexmajmot az amerikai alelnöknek, Mike Pence-nek (akit ő csak Penisnek nevez), végül úgy alakulnak a dolgok, hogy új tervet kell rögtönözne, ebben pedig lánya, Tutar lesz a segítségére.
Ahogy az várható volt, Sacha Baron Cohen ismét zseniálisan hozza Borat karakterét, illetve több más új perszónát is, akik használatát ötletesen sikerült megindokolni: az átlag amerikai már pontosan tisztában van azzal, kicsoda Borat, a mókás kazah riporter, ezért hősünk jelmezekbe bújik.
Azt látjuk tehát gyakorlatilag, hogy Sacha Baron Cohen eljátssza Boratot, aki eljátszik másokat. Kár, hogy új karakterei között kevés emlékezetes akad, a szélsőjobbos countryénekesen túl nem is fog másra emlékezni az ember a stáblista után.
Ennél is komolyabb gond az, ahogy a Borat 2 a játékidővel gazdálkodik: ennek nagyobb részében csak Borat és Tutar van a képernyőn, kettőjük párbeszédei, és a fura fiktív kazah viszonyok pedig nem annyira viccesek, ha ezekkel épp nem gyanútlan járókelőket vagy netán hírességeket szembesítenek, botránkoztatnak meg.
Igen, a Borat világának Kazahsztánjában a nők nagyjából egy kóbor kutya szintjén vannak a társadalmi ranglétrán, és ketrecekben tartják őket. Értjük, hallottuk már párszor, de ha ehhez nem társulnak megdöbbent arcok, akkor nem üt akkorát az egész.
Folyamatosan tolódott Sacha Baron Cohen munkássága ebbe az irányba, de míg mondjuk A diktátor önmagában is vicces tudott lenni, a Borat második része pont azért esik két szék közül a pad alá, mert visszanyúlik ugyan az első Borat mozi vagy a Brüno álinterjús alapjaihoz, de ezeket a vonalakat csak piszkálgatja, és a narratíva nagyobbik hányada az apa-lánya párosra fókuszál.
Maria Bakalova egyébként legalább annyira remekel Tutar szerepében, mint amennyire Cohenre szabták Borat figuráját, neki mindenképp csak dicséret jár.
És persze egy kis botrány is, amelyet a film egyik rejtett kamerás jelenetével sikerült kicsikarni, és Rudy Giuliani, Donald Trump személyes ügyvédje, New York volt polgármestere lett célpontja.
Egy álinterjú után Bakalova a szállodai szobájába hívja egy italra Giulianit, aki nem sokkal később már az ágyon fekve, kezével a nadrágjában látható, amikor Borat rájuk ront. Sokat elárul a jelenlegi helyzetről az Egyesült Államokban és a világban, hogy korábban egy ilyen eset karaktergyilkossággal ért volna fel, de most igazából nem szólt akkorát a történet, mint amilyen hatása ennek pár évvel ezelőtt lehetett volna.
Pár éve még a Who Is America? hasonló elven készülő rejtett kamerás szívatása okán kirobbant botrány hatására lemondott az a republikánus képviselő, aki letolt gatyával üvöltött, miközben Sacha Baron Cohen fiktív karaktere "kiképzést" tartott neki iszlám terroristák ellen.
Hosszasan lehetne vitatkozni azon, problémás-e az a szituáció, amit most a Borat 2-ben láthattunk (a védekezés az, hogy jogilag nem), de maradjunk annyiban, a Giuliani azzal védekezik, hogy csak ingét tűrte vissza nadrágjába, miután levette mikroportját, a filmben pedig egészen pontosan ez látszik és nem több. Az egyébként nem túl elegáns helyzet megítélése így világnézet, erkölcs, gondolkodásmód kérdése, ez a nézőre van bízva.
Ez volt mindenesetre a Borat 2 legnagyobb port kavaró jelenete, és úgy istenigazából ez sem tudott sokkolni. Kitolódott az ingerküszöbünk, ez pedig egyáltalán nem tett jót Borat Sagdiyev második nagy amerikai kalandjának. Ahogy az sem, hogy sokkal inkább akart hétköznapi vígjáték lenni, mint az a letaglózó áldokumentumfilm, ami az első rész volt 14 évvel ezelőtt.
Egyáltalán nem véletlen, hogy Sacha Baron Cohen ragaszkodott ahhoz, mindenképp az amerikai elnökválasztás előtt kell bemutatni a második Borat mozit, hiszen a film azon részei, mikor a két főszereplő nem egymásnak meséli Kazahsztán fiktív törvényeit és szokásait, kivétel nélkül a Trump-adminisztráció kifigurázására építenek.
És ezek tényleg combcsapkodósan viccesek, egy esetleges elnökváltás után viszont nem lennének ennyire hatásosak.
Talán így sem ártott volna azért a társadalom felé mutatott görbe tükröt mindkét oldal irányába megvillantani. A Who Is America? tévésorozatban Cohen ugyanúgy odaszúrt a jobb és baloldalnak, a liberális és a konzervatív amerikaiaknak is. Ez a kettősség ezúttal teljesen hiányzott.
A Borat Subsequent Moviefilm nem ajándékozott meg bennünket annyi végtelenségig idézhető, zseniális momentummal, mint az első epizód, mégis el tudja azért gondolkodtatni az embert arról, hogyan is működik a világ, és pláne az Egyesült Államok 2020-ban.
Elképesztően lehangoló tud lenni az, amilyen közönnyel fogadják az emberek Borat hajmeresztő húzásait, a rasszizmust és az összeesküvés-elméleteket. Kár, hogy a játékidő nagy részében nem ezzel szembesítenek, hanem Borat és lánya mókázik azon, vezethet-e egy nő, vagy lehet-e belőle tévériporter.
Az külön szomorú, hogy az egész film legdurvább mondatai amerikai politikusok szájából hangzanak el, és ahhoz, hogy ezeket hallgassuk, elég csak a tévéhíradót bekapcsolni. Ilyen például Mike Pence februári beszéde arról, hogy az Egyesült Államok fel van készülve a koronavírus-járványra.
