Eddig is olyan magyar sorozatokat szállított nekünk az HBO, amik szinte azonnal közönségkedvenccé váltak, a Társas játék és a Terápia is fontos mérföldkő volt, de a tényleg hatalmas áttörést az Aranyélet érte el. Nyilván egy milliméternyit sem szeretnénk csorbítani ezen szériák érdemeit, de nem szabad elfeledni, hogy mindhárom említett sorozat egy-egy feldolgozás volt. A Társas játék az izraeli When Shall We Kiss? formátumán alapult, a Terápia egy azonos című, ugyancsak izraeli sorozatot adaptált, az Aranyélet pedig a finn Helppo elämä remake-je.
Mindezekkel szemben A besúgó egy teljesen új, magyar ötlet, és épp ezért hatalmas bravúr az, hogy mennyire jól sikerült. Az HBO Magyarországnak hála már az április 1-jén esedékes HBO Max-os premier előtt (az HBO tévécsatornára csak májusban érkezik) megnézhettük a nyolcrészes sorozat első öt epizódját, és most pokolian fáj, hogy egy hatalmas fordulatnál vágták el a történet fonalát, nagyon várjuk már az utolsó három részt. A sorozat író-rendezője Szentgyörgyi Bálint volt, akit Mátyássy Áron és Miklauzic Bence segített még ki a rendezői feladatokban, kis csapatuk pedig valami olyat rakott le az asztalra, ami nem egyszerűen csak "az új Aranyélet", hanem valami sokkal több annál.
Helló bébi, te nyomorult állat
1985-ben járunk, történetünk főhőse, Demeter Geri (Váradi Gergely) Veszprémből Budapestre kerül, itt fog egyetemre járni, és itt csöppen bele a koleszos lét mindennapjaiba. Gyakorlatilag másodpercek alatt beszervezi őt az állambiztonság, jelentenie kell az egyik forradalmi hangulattól túlfűtött egyetemistáról, Száva Zsoltról (Patkós Márton). Nem titok tehát az, hogy ki a címben szereplő besúgó, nem ez adja meg a folyamatos feszültséget. Gerivel és Geriért fogunk izgulni, cseppet sem könnyű ugyanis a helyzete. Testvére beteg, muszáj együttműködnie.
A belsős egyetemi körökbe azonban nem egyszerű bejutni, és bent maradni sem. Hatalmas szerencse, hogy mit ad isten, Geri egy sakkbajnok, aki mindig legalább egy, de olykor több lépéssel a többiek előtt jár. Váradi remekül hozza a karaktert, aki először még a saját árnyékától is megretten, de szépen lassan, részről részre belekeményedik abba a szerepbe, amit a sors, a magyar rögvalóság és persze az állambiztonság rá szabott.
Soha nem akartam különbet nálad
Geri túlnő saját korlátain és túlnő az őt kényszerbeszervező tartótiszten, akit Thuróczy Szabolcs alakít remekül - ő már igazi HBO-s veteránnak számít az Aranyélet és a Társas játék után. Thuróczy karaktere nem egy eredendően rossz, gonosz szereplő, csak a rendszer elkötelezett kiszolgálója, aki a gyarapodást, az előmenetelt és a kitörést is csak egyetlen módon tudja elképzelni: a hatalom tökéletes kiszolgálása által. Az is világos, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, de persze ebben a korban nem is feltétlenül ész és rátermettség alapján osztotta a lapokat az élet.
A besúgó egyik legnagyobb erénye pedig épp az, hogy tűpontos és kendőzetlenül őszinte korrajz, ami úgy tudja bemutatni a magyar '80-as éveket a korszak fiataljai szemén keresztül, hogy amikor kell, kőkemény és vérkomoly lesz, amikor pedig lehet, könnyed és humoros. Akik nem egy Moszkva tér szintű betekintésre vágynak, ahol a főhős is nagyjából annyira kívülálló mint maga a néző, most végre megtalálhatják a számításukat.
Elállom az utad és megszerezlek
Thuróczy mellett sikerült olyan nagy neveket is leigazolni, mint a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Mácsai Pál, aki Kata (Szász Júlia) édesapját alakítja. Kata is az egyetemista fiatalok közé tartozik, Száva barátnője, de messze nem elégszik meg a forradalmárok vezéralakjának árnyékával, saját elképzelése van arról, mit és hogyan kellene csinálni, mi a helyes út arra, hogy egyszer valahogy csak a visszapillantóból nézhessük a Kádár korszakot.
Nagyon tehetséges fiatal színészeket vonultat fel a sorozat, akik remek karaktereket kaptak az íróktól. Száva jobb keze, az egykori focista, Barna (Lengyel Benjámin) csak első ránézésre tűnik egy tompa verőlegénynek, ez a folyton köntösben járó Karcsira (Borbély Richárd) pedig fokozottan igaz, hiszen ő még második pillantásra is egy utolsó tuskó látszatát kelti, holott matekzseni, akit egyetemi professzorokat pakol másodpercek alatt inasba.
Lehetne még időzni a további mellékszereplőkön (nekem személy szerint a kapitalizmust kicsiben, a koleszon belül csúcsra járató Máté lett a kedvencem - őt Varga Ádám alakítja), de inkább térjünk rá a nagy szónokra, Száva Zsoltra.
Hihetetlen, hogy nem szeretlek
Száva épp attól lesz érdekes karakter, hogy nem egy hős forradalmár. Önfejű, öntörvényű, ha saját terveivel ellentétes a többség szava, akkor a demokrácia sem érdekli már annyira, de bizonyos személyes okoktól fűtve mindenképpen be akarja dönteni a rendszert, vagy legalább elkezdeni kirúgdosni annak talapzatát. Hozzá köthetők azok a jelenetek, amelyek erőszakkal nyomják székbe a nézőt, Száva ugyanis 1985-ben kiabálja az arcunkba azt, amit azóta is sokszor kiabálhattak volna az aktuális egyetemisták - nem csak hazánkban egyébként.
A titkos egyetemi klubban szerveződő ellenállás vezéralakja egy ponton úgy érvel, hogy a magyar nép individuálisan hatalmas tettekre képes, csodálatos dolgokat találtak fel tudósaink, olimpikonjaink temérdek érmet hoztak haza, egységként azonban valami nagyon nem megy nekünk: a demokrácia. Rávilágít arra, hogy fiatal forradalmárokból lett öreg diktátorok mögé állnak be tömegek azért, mert az illető azt mondja, majd én megvédelek benneteket (ezek mind Száva szavai, beszédében egészen konkrétan ezekkel a retorikai elemekkel él). 37 évet repít vissza minket az időben a sorozat, és húsbavágó az, hogy bizonyos elemei ráébresztenek minket a világ szomorú állandóságaira.
A korhű kellékekbe nem lehet belekötni, ezen a téren is kitettek magukért az illetékesek. Még a zenei felhozatal is a helyén van, és végtelenül okosan simulnak bele a narratívába olyan dalok, mint például az Európa Kiadótól a Mocskos idők.
Aki semmit sem tud akár személyes tapasztalat, akár háttérismeret híján a gulyáskommunizmus hamisságáról, a KISZ-ről, az állambiztonság szó kimondása után automatikusan görcsbe ugró gyomrokról, és úgy általában véve a rendszerváltás előtti időszakról hazánkban, most úgy kaphat A besúgónak hála egy nyolcrészes, őszinte történelemórát, hogy közben egy váratlan csavarokkal feldobott, kiválóan írt drámát izgulhat végig, ami - és ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni - magyar alkotók magyar ötlete, magyar kivitelezésben.
