A GameStar szerkesztősége két táborra oszlott a film megjelenése előtt. A wowosok borzasztóan hittek a filmben és meg voltak győződve arról, hogy végre elkészül egy olyan játékadaptáció, amit évek múlva is büszkén mutogatnak majd szkeptikus ismerőseiknek. A másik tábor azonban szkeptikus volt, őket egyáltalán nem hatotta meg a Hogger körözvény Stormwind főterén, mivel fogalmuk sem volt arról, hogy mi is az. A premier előtti vetítésen aztán kiderült, hogy valahol középen van az igazság. Messze nem lett olyan rossz a film ahogy azt a külföldi oldalak szajkózzák, de azért nem erre a "gyermekére" lesz a legbüszkébb a Blizzard.
A démon a részletekben lakozik
Túl sok mindent próbált belezsúfolni Duncan Jones ebbe a két órába, esélye sem volt arra, hogy mindenki számára érthetően elmagyarázza a háttérben meghúzódó motivációkat. Borzasztó mértékben leegyszerűsített néhány dolgot és számos olyan szálat elvarratlanul hagyott, ami után az agyunk hátsó részében ott marad az a gonosz kis érzés egy hatalmas kérdőjellel. Aki ismeri a Warcraft történelmet az észrevette, hogy több dolgot megváltoztattak, ami alapvetően befolyásolta a történetet. Anélkül, hogy különösen spoilereznék, Gul'dan például soha nem volt testépítőket megszégyenítő izomzatú harcos, ő mindig is a háttérből irányította az eseményeket, ez tette igazán veszélyessé. Ráadásul a döntő csatában éppen Medivh agyában kutatott információkért, így annak halálakor kómába esett.
Garona sem puszta szívjóságból tette, amit tett, őt Gul'dan mágiája kényszerítette erre. Aztán teljesen kimaradt Stormwind ostroma és bukása is, értem én hogy egy ilyen CGI jelenet megdobta volna a film költségvetését, de az ilyen döntésekkel pont az a hangulat és összetettség veszett el, ami miatt imádjuk a Blizzard meséit. Lothar és Garona közötti szerelmi szál meg egyenesen nevetséges, látszik hogy megpróbálták az egyetlen jóképű színészt összehozni a végzet asszonya szerepben lubickoló félork bérgyilkossal. Garona ennél sokkal összetettebb és fontosabb karakter, nagy kár, hogy nem bontakozhatott ki teljesen.
Ezek az apró eltérések pontosan elegendőek voltak ahhoz, hogy elmaradjanak a libabőrök filmnézés közben. Stormwind (avagy Viharvárad) és Ironforge (Vashám, ha jól emlékszem) viszont zseniálisan lett ábrázolva, a murloc nagyon jópofa volt, és érdekes volt látni az első találkozást Khadgar és Medivh varázsbotja, az Ateish között. Ezek a gyöngyszemek azonban csak azoknak jelentenek valamit, akik nagyon mélyen beleásták magukat a történelembe vagy maguk mögött tudhatnak egy évtizednyi raidelést.
Akarok egy ilyen farkast
CGI szempontból nem tudok rosszat mondani a filmről, nagyon bejött az orkok és kedvenc farkashátasainak az ábrázolása. A mágia kifejezetten ütős lett, borzasztó látványos, ahogy az ork boszorkánymester elszívja a foglyok életerejét. Nagyon sajnáltam, hogy a törpöknek és a high elfeknek csak nyúlfarknyi mellékszerep jutott, pont az a sokoldalúság hiányzott a filmből, ami az MMO-t kiemeli a tucatjátékok közül. A csatajelenetek kimondottan jók voltak, bár a vér hiánya eléggé rányomta a bélyegét a hangulatra, látszik hogy nem akarták elveszíteni a fiatalabb korosztályt.
Tisztes iparosmunka lett a Warcraft film, de messze nem olyan, amit egy keményvonalas rajongó elképzelt. A színészek közül egyet sem tudnék igazán kiemelni, Lothar megpróbál ugyan Aragorn lenni, de ez nagyon nem megy neki. A túl sok filmes klisé kifejezetten irritáló volt, Lothar fiáról már az első másodpercben tudtuk, hogy valami szörnyű halált fog halni, de az sem javított Lothar megítélésén, hogy mezítláb nekiront az egész hordának. Aki komolyabb elvárások nélkül megy el megnézni, az nagyon jól fog szórakozni, az ötéves kisfiam egy szó nélkül végigülte a filmet, ami azért abban a korban elég nagy szó, mert még egy másfél órás mesefilm alatt is megkérdezi legalább hússzor, hogy mikor lesz már vége. A folytatásokra bőven lenne alapanyag, de ez persze függ attól, hogy mennyi bevételt hoz az első rész. Egyszer mindenféleképpen érdemes megnézni, de nem szabad tőle Gyűrűk ura katarzist várni, ahhoz sajnos nem elég jó.
Ha kíváncsi vagy egy másfajta véleményre is, olvasd el a Puliwood kritikáját is.
