Spider-Man 2
A legtöbb, képregényből készült játék annyit nem ér, hogy müzli mellé adják (egyébként meg milyen jó játékokat adtak anno a müzli mellé!), de valahogy még a gyengébb Pókember-játékokkal is el lehetett ütni az időt. A 2004-es, Sam Raimi filmjéhez kapcsolódó Spider-Man 2 viszont messze nem volt gyenge, sőt minden idők egyik legjobbjaként emlegetik - mármint azt a verziót, ami Xboxra, PS2-re és GameCube-ra volt kapható.
A mostanában Call of Dutyval foglalkozó Treyarch készítette az Activision megbízásából, és az első olyan szuperhősös játék volt, amiben nyílt világot járhattunk be. A sztori a filmét követte és bővítette ki. Igazán különlegessé az tette, hogy milyen kiválóan működött benne a hálóhintázás, milyen jól nézett ki Manhattan, és milyen változatos, tartalmas volt.
Peter Jackson's King Kong: The Official Game of the Movie
A röhejesen hosszú játékcímek versenyében előkelő helyet szerezne a 2005-ös Peter Jackson's King Kong: The Official Game of the Movie, amit a Ubisoftnak köszönhetünk, és az a Michel Ancel volt a rendezője, aki a Rayman sorozat és a Beyond Good & Evil miatt ismert videojátékos körökben. A címéért nem kapott díjat, de a színészi alakításért, a dizájnért, és sok egyéb tulajdonságáért jelölték vagy jutalmazták.
Az FPS/TPS-ben mind a szerelmét megmenteni kívánó Jack Driscollt, mind magát a gorillát irányíthattuk, mindenféle HUD nélkül, korlátozott és eszkábált felszereléssel vághattunk neki a Koponya-sziget kihívásainak. Mind a látványa, mind a játékmenete rendben volt, ma is érdemes pótolni (mármint a konzolos vagy PC-s verziók valamelyikét, a kézikonzolosok említésre sem érdemesek).
The Lord of the Rings: The Return of the King
Az Electronic Arts hamar lecsapott A Gyűrűk Ura jogaira, 2002 és 2009 között hét játék készült, mielőtt a Warner Bros. Interactive átvette a stafétát. Először a The Two Towers jelent meg, ami nevével ellentétben az első két filmet dolgozta fel, és ugyan egészen élvezetes volt, könnyedén felülmúlta a 2003-as The Return of the King, ami meg a második és harmadik filmből merített.
A franchise fontos karaktereit irányíthattuk, köztük Gandalffal, Aragornnal, Legolassal, Gimlivel, sőt még Pippint és Trufát is feloldhattuk. Mindenki mást tudott, fejleszthetők voltak, és minél ügyesebben játszottunk, annál jobban fejlődtek. Használhattuk továbbá a környezet eszközeit is, és kooperatív játékra is lehetőséget kaptunk. A hosszán és a néha fura kamerán kívül nehéz volt másba belekötni.
The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay
Vin Diesel sokféle filmben játszott fénykorában, például A sötétség krónikája-szériában is, amiben Richard Riddicket alakította. (És a Gorilla bácsiról se feledkezzünk meg, ragyogó éke az a filmtörténelemnek). Ezt a szerepet játékban is eljátszotta: a Starbreeze Studios és a Vivendi Universal Games 2004-ben kiadott adaptációjában, a The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bayben.
Mivel, ahogy a neve sugallja, a Butcher Bay börtönből kellett benne megszöknünk, nagy szerepet kapott a lopakodás, az izgalmat pedig fokozta, hogy nem volt HUD, és hogy eleinte csak egyszerű fegyvereket használhattunk, amikhez rabként hozzá tudtunk jutni. Változatossága, mechanikái megnyerték a kritikusokat, volt, aki a filmeknél is jobbnak nevezte. Később az Assault on Dark Athena mellett újra kiadták kibővítve.
GoldenEye 007
És hát mi más jöhetne a lista végére, mint az 1997-es GoldenEye 007, minden idők egyik legjobb játéka, ami megmutatta, hogy konzolra is van értelme FPS-t készíteni, és hogy nem kell a Doom által bemutatott sablon keretei között maradni. Számos elemében volt forradalmi, a lopakodás, a négy főt támogató, osztott képernyős többjátékos módjai, és az egyjátékos küldetései is sokakat lenyűgöztek, megihlettek később. Bár a Nintendo 64 elsődleges célközönsége nem pont ilyen élményekhez szokott, a játék sikeres lett, a konzol harmadik legkelendőbb címe volt a Super Mario 64 és a Mario Kart 64 után.
Folytatás helyett a Rare egy szellemi utódot készített Perfect Dark néven, azt szintén érdemes pótolni, ha még nem ismeritek. 2010-ben az Activision és a Eurocom megpróbálta felidézni a kellemes emlékeket egy remake-kel, ami többé-kevésbé pozitív fogadtatásra talált, de nem kapott annyi dicséretet, mint az eredeti.
+1 Monty Python & the Quest for the Holy Grail
Ezt csak érdekességképp említjük meg, mert jó, ha tudtok róla, hogy volt ilyen, még ha nem is lett kiemelkedően jó. A '90-es években a 7th Level három Monty Python játékot is készített Eric Idle, Terry Gilliam és Terry Jones közreműködésével, ezek közül a második volt a Gyalog Galopp feldolgozása. Az eleve érdekes, hogy megpakolták a filmben nem látható sketchekkel és hangokkal, de az meg külön, hogy olyan játékokat játszhattunk benne, mint a holtakkal tetrisezés, a szüzek fenekelése, és a Simon mondja olyan variációja, amiben égő boszorkányok sikolyaira kell figyelnünk. Filmrajongóknak készült, nem játékosoknak, de akik szeretik a Monty Python munkásságát, a fent leírtak alapján is tudják, hogy ez azért erős.
Van még valami, amit hozzátennétek a listához? Írjátok meg kommentben!
