A napnál is világosabb, hogy a Netflix akar lenni a videojátékosok sok tíz- sőt százmilliós tömegének kedvenc streamingplatformja, ennek érdekében egy sor kiadóval megállapodott arról, hogy animációs vagy élőszereplős formában adaptálja azok népszerű franchise-ait. Egyebek mellett Castlevania, League of Legends, Dota, Resident Evil, Tomb Raider, Splinter Cell, Cyberpunk és Assassins Creed projektek formálódnak, no meg persze itt a The Witcher is, amely annyiban kakukktojás, hogy eredetileg kizárólag Andrzej Sapkowskival, a könyvek írójával működött együtt a Netflix, csak később fűzte szorosabbra kapcsolatát a játékokat jegyző CD Projekttel.
Azért is kiemelten fontos még a vezető streamingplatform számára a Vaják, mert Geralt és társainak kalandjai épp alkalmasak lehetnek arra, hogy betöltsék a Trónok harca 2019-es fináléja után keletkezett űrt. Nehéz dolguk lesz, mivel egyrészt a megosztó első évad után komoly minőségbeli javulást kellene felmutatnia a Henry Cavill főszereplésével forgatott The Witcher sorozatnak. Másrészt pedig Trónok harca spin-offokkal, valamint A Gyűrűk Ura és A Világ Szeme adaptációival is meg kell mérkőznie.
Ha abból indulunk ki, amit a dél-koreai Studio Mirrel közösen hozott tető alá a Netflix az egyéjszakás kalandnak szánt The Witcher: Nightmare of the Wolffal, akkor valamelyest megnyugodhatunk, mert úgy tűnik, megvan a helyes irány. A Dota: Dragons Blood alkotóinak szűk másfél órás animációs filmje érettebb és összeszedettebb, mint a már említett sorozat első évada.
Vesemirt eddig úgy ismertük, mint a bölcs öreg vajákot, aki ha úgy hozza a szükség, még képes táncba vinni kardját, és akire Geralt mentorként, valamint apafiguraként tekint. Rokonszenves karakter úgy a könyvekben, mint a játékokban, épp emiatt volt izgalmas, hogy vajon milyen lesz fiatalon. Első alkalommal éjszaka találkozunk vele egy behavazott rengetegben, hol egy lesi a prédáját lesi. Ezen a ponton máris meggyőződhetünk arról, hogy korhatáros alkotáshoz van szerencsénk, a Nightmare of the Wolf bővelkedik a zsigerien ábrázolt erőszakos jelenetekben. Az akció elsőrangú, a vajákok akrobatikus mozdulatait a jelek gyakori használata egészíti ki, ami igencsak látványos jeleneteket és komoly pusztítást eredményez.
A kezdetben nyegle, csupán a jutalommal foglalkozó szörnyvadász benyomását keltő Vesemir, tökéletes bűnbak a Kaedwen uralkodóját a lassan hanyatlásnak induló Kaer Morhen-i vajákok ellen hangoló Tetra Gilcrest varázslónő számára. Kettejük macska-egér játéka alkotja a jelenben futó történetszál gerincét, mely a franchise-hoz méltóan tartogat pár meglepetést és fordulatot. De az sem igaz, hogy képtelenség volna előre látni, mikor és kiről hullik le az álca, felfedve az illető valódi természetét, vagy hogy meddig tart a megtévesztést szolgáló illúzió és hol kezdődik a kijózanító valóság.
Még úgy is van értelme leülni a Nightmare of the Wolf elé, hogy korábban nem hallottunk a witcher kifejezésről, sem annak magyar fordításáról, a vajákról. A játékidőbe belefért ugyanis némi felzárkóztató célú lore-magyarázat, méghozzá nagyrészt visszatekintésekbe öntve, így szembesülhetünk azzal, hogy a vajákok kiképzését milyen kockázatos és nem utolsósorban halálos kiválasztási procedúra előzte meg, köztük a füvek próbája. Természetesen az emberek bigottsága, a másfajúak iránt érzett ellenszenve is felszínre kerül, de ahol a legnagyobb a sötétség, ott tud a legélesebben világítani a remény sugara. Ezt a reményt - vagyis hogy az ember nem törvényszerűen alávaló - Vesemir gyerekkori barátja, kvázi szerelme, Illyana testesíti meg. Kettejük kapcsolatát meglepően éretten és érzelmesen ábrázolja az animációs film, amely ugyanakkor feltűnően kerüli a vajákok hálószobai kalandjait, csupán szavakban utal a szörnyvadászok másfajta trófeáira. Ennél voltaképp csak a politikai szál hiánya feltűnőbb, de ne legyünk telhetetlenek, mindent képtelenség lett volna belezsúfolni 83 percbe.
Kellemes, a várakozásainkat jócskán felülmúló meglepetésnek bizonyult a The Witcher: Nightmare of the Wolf. Hamar megszerettük az ifjú Vesemirt, és cseppet se bánnánk, ha a későbbiekben újabb történeteket élhetnénk át vele együtt. Még akkor is, ha a mostanihoz hasonlóan képtelenek lennének elszakadni a jellegzetes vajákos kliséktől.
