Habár a mikrotranzakciók, a be nem váltott ígéretek és a félkész megjelenések korában olykor hajlamosak vagyunk a "régenmindenjobbvót" fátyolos nosztalgiájába menekülni, bizony a régi szép időkben is bőven jöttek ki méltán elfeledett vagy egyenesen pocsék címek, ezért még egy kilencvenes években piacra dobott játék esetében sem törvényszerű, hogy negyed évszázad távlatából is szuperlatívuszokban beszélünk róla.
Az 1999 márciusában kiadott Heroes of Might and Magic III: The Restoration of Erathia viszont egyértelműen egy elit klubba tartozik, a ma esedékes 25. születésnapja alkalmából pedig elmeséljük, miben is rejlik e mesteri körökre osztott stratégia halhatatlansága, és hogy miért kellene kipróbálnod, bármelyik generációhoz tartozol is.
Előtte azonban vázoljuk gyorsan a történelmi alapokat: a kaliforniai New World Computing gondozásában megszületett játék az 1986-ban életre hívott Might and Magic univerzumra épül, az abból leágazott Heroes of Might and Magic széria harmadik felvonásaként jelent meg, tovább tökéletesítve az 1995-ben és 1996-ban piacra dobott elődeiben látott receptet. A körökre osztott fantasy stratégiát már a maga korában is nagy lelkesedéssel fogadta a publikum, így a forgalmazása első fél évében 1,5 millió példányt adtak el belőle, ami egy ilyen rétegműfajban egyáltalán nem csekély szám.
A sikerjáték manapság két változatban is elérhető, az egyik a GOG.com-on forgalmazott Heroes of Might and Magic 3: Complete, amelyhez mindkét hivatalos kiegészítő (Armageddon's Blade, The Shadow of Death) is jár, illetve az eredeti kiadó (3DO) csődje után a jogokat átvevő Ubisoft által kiadott HD Edition, ami az add-onok hiánya végett nem kimondottan közkedvelt a HoMM3 elkötelezett közösségében. S hogy mitől olyan elkötelezett ez a közösség? Ahogy az a mesterműveknél lenni szokott, itt is többtényezős az egyenlet.
Egy játék, ami nem öregszik
25 év távlatából már teljesen természetes, hogy egy játék látványa megfárad, ám a Heroes of Might and Magic esetében ez valahogy sosem történt meg: a meseszerűen megrajzolt térképre mindenféle HD-s machináció nélkül is jó ránézni, a különböző frakcióknak otthont adó kastélyoknál pedig azóta sem nyújtott szebbet a széria, pedig eddig összesen 7 felvonást élt meg. De most komolyan, vegyük például a varázslóknak és alkimistáknak otthont adó Towert, hát nem gyönyörű?
Ugyanez igaz az egységekre is, az emberi frakció arkangyala például az egyik legmenőbb dolog, amit valaha képernyőre álmodott a játékipar, de a Necropolis Dread Knightja vagy a Tower Titanja sem kutya, és akkor még nem beszéltünk az olyan apróságokról, mint a hőseinket szimbolizáló képek, a varázslatokat tartalmazó könyv vagy a kincskeresős minijátékként szolgáló gyönyörű kirakósok. Mindezekkel a HoMM3 egy rendkívül erős, kortalan fantasy hangulatot teremt, amiben persze a Steve Baca/Rob King/Paul Romero szerzőtrió csodálatos soundtrackjének is óriási szerepe van.
Csak még egy kört, anyu!
A jó körökre osztott stratégia arról ismerszik meg, hogy egyszerűen nem enged elszabadulni magától, újra és újra arra csábítva a játékost, hogy "még egy utolsó kört" nyomjon, amíg az egyszer csak arra nem lesz figyelmes, hogy a redőnyön már átszűrődik néhány bágyadt fénysugár, a madarak pedig egyre élénkebb csicsergéssel jelzik, hogy lassan ideje suliba, vagy ami még rosszabb, munkába menni. A Heroes of Might and Magic III tökéletesen kipipálja ezt a követelményt.
Minden valamirevaló rajongó késett már el valahonnan azért, mert MUSZÁJ volt rányomnia még néhányszor arra a bizonyos homokórára, mielőtt otthagyja a játékot. Ez pedig a kezdőként is könnyen befogadható, ám szerteágazó taktikai lehetőségeket és meglepő mélységeket rejtő játékmenetének köszönhető, ami még úgy is élvezetes, hogy nem tökéletesen kiegyensúlyozott, elég csak a jó öreg Diplomacy és Necromancer exploitokra gondolni. Talán jól illusztrálja a játék lebilincselő erejét, hogy amíg ezt a cikket írtam, többször is fel kellett pofoznom magam, mert a screenshotok készítése közben leragadtam néhány körre…
Haverokkal még jobb
Ugyan a HoMM 3-as LAN partyknak is megvan a maguk varázsa, a legnagyobb attrakció mégis a Hot Seat üzemmód, amelynek hála a játékosok akár egyetlen gépről, egymásnak adogatva az egeret is összemérhették a tudásukat. Megszámlálni sem tudom, hány vasárnapot kattintgattunk át így anno az egyik osztálytársammal egészen sötétedésig, és hogy hány liter kóla fogyott el, mire végül hazaparancsolta az anyukája.
És ha már társaságnál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a játék elképesztően lelkes közössége mellett sem, amely a mai napig ontja magából a különböző térképeket, modokat és kiegészítőket, akár teljesen új frakciókat és kampányokat is adva a New World Computing remekművéhez. A szorgos rajongók ezzel rengeteget tesznek azért, hogy a HoMM 3 ne egy poros klasszikus, hanem egy élő entitás legyen, a munkából pedig te is könnyen kiveheted a részed a beépített Map Editorral, amiben önmagában is órák százait lehet eltölteni.
Jól látható tehát, hogy a jubiláló Heroes of Might and Magic III számos olyan tulajdonsággal bír, amelyek egyedül is erős érvként szólnának mellette, így együtt viszont örökre rabul ejtették a közönséget, akik 25 év távlatából is élnek-halnak a játékért. Ha még nem próbáltad, mindenképp adj neki egy esélyt, ha pedig te is szép emlékeket ápolsz róla, ez egy kiváló alkalom arra, hogy a születésnap tiszteletére ismét beizzítsd.
