Minden fémdarab megérte. A Mortal Kombat minden idők legjobb verekedős játéka, egy élő legenda, egy húszastemető, minden ellógott nulladik matekóra állandó bűnbakja és talán a legjobb érv, amit felhozhatunk az erőszakos videojátékok ártalmatlansága mellett. Úgy húsz év telt el azóta, hogy a remek érzékkel az általános iskolám mellé telepített, főleg agresszív videojátékokkal és undorítóbbnál undorítóbb édességekkel operáló "Kuckó" nevű csodában megismerkedtem a Mortal Kombat sorozattal. Azóta sem öltem meg senkit.
Egy tiltott gyümölcs volt, amit PEGI beosztás híján csak abból sejtettem, hogy a Süsü a sárkány durvább epizódjaitól is óvó édesanyám talán nem támogatná, hogy kisfia sárga ruhás tűzokádó csontváznindzsaként verje ki a fekáliát különböző négykezű macskaszörnyekből. Pénzért. Akkoriban talán egy kicsit alacsonyabb is volt a gyerekek ingerküszöbe, a rohamosan fejlődő világ azóta kinevelt egy élő nyitott szívműtét közben is láttét szürcsölve hanyagul tweetelő generációt, ami a Mortal Kombat 1 brutalitására csak legyintene.
Pedig az akkor Midway Chicago néven működő NetherRealm Studios 1992-ben még sokkolni tudta a világot a Mortal Kombat árkádgépekkel. Ed Boon és John Tobias (Noob Saibot megvan?) eredetileg egy Jean-Claude Van Damme játékot szerettek volna csinálni, de végül ez nem jött össze, úgyhogy az első Mortal Kombatet egy Bruce Lee-filmről mintázták. Azért persze Johnny Cage karakterével egy kis Van Damme is belekerült, bár ez sosem volt hivatalos.
Hatalmas siker volt a játék, a '90-es években épphogy konyhai segédeszközökre nem adták ki, és mivel sikerült begyaláznia a Street Fightert is (amit ekkor már csak a fűzfői uszodában játszottam, úszást színlelve) lényegében borítékolható volt a folytatás. A '93-as Mortal Kombat II ugyanazokra a betonbiztos alapokra épített, mint az első rész, csak még több karaktert, kivégzést, pályát és lehetőséget pakoltak bele. Számomra ez a rész - illetve persze a III Ultimate - volt az etalon, többek között azért is, mert ebben mutatkozott be Kitana, akivel azóta is minden részben büntetek.
A mindenre ráduplázó harmadik rész után a sorozat megindult a lejtőn, mert ugyan volt egy félresikerült 3D-s próbálkozás és folyamatosan javult a grafika, azt hiszen én vagyok az egyetlen ember a világon, aki mosóporreklám-mosollyal futkosott körbe-körbe az Armageddon hihetetlenül unalmas kampányában. Persze a játék azért jó volt, de leginkább azért, mert a Mortal Kombat kicsit olyan, mint a pizza: még akkor is elég jó, amikor igazából nem az. A NetherRealm néhány pénzhajhász intermezzo után végre újra magára talált az MK9-ben, most pedig csak remélni merem, hogy a Mortal Kombat X is egy húsz év múlva esedékes Hőskori leletek cikk témája lehet. Ezt persze még korai megmondani. Először adják ide. Mondjuk tegnap.
Nektek melyik volt az első Mortal Kombatetek? Biztos van köztetek olyan, akinek kimaradt a játéktermes korszak, de az is biztos, hogy megfordult már a kezetekben olyan húszas vagy ötvenes, amit valaki már egyszer bedobott egy Mortal Kombat gépbe.
A rovat korábbi epizódjai.
A Hőskori leletek annak az időnek állít emléket, amikor még egy kicsit egyszerűbb volt játékosnak lenni - vagyis inkább máshogy volt bonyolult. Ha egyikünknek eszébe jut valami egy régi kedvenc játékával kapcsolatban, belefutunk egy régi trailerbe vagy zenébe, ami valamelyik klasszikusra emlékeztet minket vagy csak megosztanánk veletek valamit a játékosmúltunkból, akkor azt mind ebben az új rovatban fogjuk megtenni.
