Szeretném azt gondolni, hogy a New World Computing és a 3DO klasszikusát senkinek sem kell bemutatni, aki egy GameStar nevű magazin oldalára látogat. Persze tévedtem már nagyobbat is.
De azért induljunk csak ki abból, hogy te - kedves olvasó -, aki rákattintottál erre a cikkre, ugyanannyi álmatlan éjszakát köszönhetsz a Heroes of Might and Magic III-nak, mint én. Igazából a cikk szólhatna a Heroes II-ről is, de talán inkább a harmadik epizód volt az, amihez a legtöbbünket fűzik érzékeny, inszomniaszagú szálak.
A Heroes III egyébként is aktuális most, hiszen a Ubisoft úgy döntött, hogy megint átdob minket a palánkon és rohadtul nem azt csinálja, amit kellene kikukázza a forráskódot tartalmazó floppykat a párizsi irodája pincéjének mélyéről, és kiadja a HD Editiont. Ezt azóta meg is tették, és a Heroes of Might and Magic HD Edition, tiszteletben tartva a remastered kiadások hagyományát, akkora csalódást okozott, hogy még az új Assassin's Creedre is átlóg majd.
Ez persze csak egy újabb félreértés volt, mert még mindig vannak kiadók, akik új ötletek híján több évtizedes csodák megerőszakolásából akarnak szerezni egy kis zsebpénzt azt gondolják, hogy egy-két újraszínezett karakter miatt már valami jobb vagy éppen több. A Heroes III grafikája mai napig megállja a helyét, hiszen legtöbbünk még akkor játszott vele, amikor a faág sárkányölő pallos volt, nem csak a német felmenőid miatt hordtál szandált zoknival, és a chinpokomon (vagy mi a hóhér) helyett a lesből támadó ruhaszárítókötél volt a menő. Az emlékek szépítik meg a textúrát, nem az a gyakornok, akit a Ubisoft beültetett a sarokba színezni.
A Heroes III tökéletes példa az örökzöld játékra, hiszen minden ízében kortalan. A GOG.com-os verzió miatt már nem is kell könyékig mászni a cirillbetűs orosz fórumokba, hogy a komplett verzió win7 - és 8 - alatt is elinduljon, ráadásul a játék egy közepesen rossz kenyérpirítón is eldöcög, úgyhogy még kifogásunk sincs arra, hogy ne kattintgassunk át egy-két éjszakát.
Nektek megvolt ez a csoda?
