Mára teljesen egyértelmű, hogy a japán Yakuza sorozat egyes részei fájóan lassan jutnak el a szigetországon kívülre. Nem alakult ez másképpen a hazájában Rjú ga gotoku (Mint a sárkány) címen futó széria előzményével sem. A Yakuza 0 eredetileg 2015 márciusában került fel Japánban az üzletek polcaira, és akkor még előző generációs PlayStation konzolokon is megjelent. A világ többi részének azonban egészen idén januárig várnia kellett arra, hogy megismerje Kirjú Kazuma és Madzsima Goro legelső kalandját. Annyit már most elárulhatok, hogy bőven megérte a várakozás minden egyes napja.
Ez egy (két) bűnös város
Történetünk 1988 decemberében veszi kezdetét, hőseink útját Tokió és Oszaka egy-egy legendás kerületének képzeletbeli hasonmásaiban követhetjük nyomon. Kirjú Kazuma szorult helyzetbe kerül, mivel egyszerű verőlegénymelója után holtan találják azt a fickót, akit némi pénzjutalom fejében alaposan megdolgozott. A Jakuza berkein belül komoly vétségnek számít egy civil indokolatlan meggyilkolása, ráadásul a szerencsétlen eset pont abban a városrészben történt, amelyik nagyon fontos a bűnszervezet számára, így különösen kellemetlen, hogy felhívták rá a hatóságok figyelmét. Ez az elhagyatott sikátor lesz a tokiói alvilág hatalmi játszmáinak sorsfordító helyszíne, ezért mindenki birtokolni szeretné. Kirjú nem csak saját fejére hozott bajt, kvázi nevelőapja és a Jakuza kapitánya, Kazama Sintaro is bukhat emiatt, elvégre az ő segítségével került be az ifjú a Dodzsima családba, a Todzso klán legerősebb alcsoportjába. Kazama jelenleg börtönbüntetését tölti, így nem lehet segítségünkre, Kirjúnak egyedül kell tisztára mosnia nevét.
Madzsima Goro élete sem rózsás: látszólag uralja Oszaka éjszakai életét, és ő a legnépszerűbb helyi szórakozóhely sikeres menedzsere, de valójában azért gürcöl és esetenként akár meg is alázza magát a vendégek előtt, mert szeretne visszajutni a Jakuza berkein belülre. Aki egyszer elhagyta a szervezetet, annak közel lehetetlen visszakerülnie, Gorónak pedig gyilkolnia kell, ha újra jakuzává akar válni. Célpontjának kiléte még a félszemű keményfiú számára is nagy meglepetés.
A történetről nem szeretnék ennél többet elárulni, ugyanis a Yakuza 0 egyik legmarkánsabb pozitívuma a remekül felépített sztori. Európai szemmel igazi kuriózum az ázsiai kultúra részleteinek megismerése, ebben a világban a becsület és a feljebbvalók tisztelete mindennél fontosabb. A hibákat senki sem tolerálja, még a Jakuza hadnagyainak is meg kell válniuk egyik ujjpercüktől, ha szégyent hoztak a klánra. A készítők nem spóroltak az átvezetőkkel; olykor bizony hosszú időre félre kell tennünk a kontrollert, de ez cseppet sem zavaró. A dramaturgia szerves része továbbá az animációk és az állóképek váltakozása: gyakran csak a feliratok pörögnek, a szereplők viszont csupán mimikájukat változtatják, szájuk meg sem moccan. Míg magán a játékon erősen meglátszik a PlayStation 3-tól örökölt grafika, és helyenként megmosolyogtatóan gyengék a textúrák, az átvezetőkre egyetlen rossz szavunk sem lehet. Különösen az arcokat dolgozták ki szépen, a Kirjú ellen szövetkező alvezéreknek pedig Japán leghíresebb jakuzafilmes színészei kölcsönözték hangjukat és külsejüket. A szereplők minden bőrhibája látszik, szinte már a pórusaik szintjéig kidolgozták az ábrázatukat. A Yakuza 0 egyébként csak angol felirattal rendelkezik, megmaradt az eredeti japán szinkronhang. Annak ellenére, hogy így piszkosul sokat kell majd olvasni, örülhetünk ennek, hiszen sokat hozzáad a hangulathoz a japán nyelv és a hibátlan színészi munka.
A harc művészete
A Yakuza 0 nyílt világú akció-kalandjátékként hirdeti magát, de ez csalóka megnevezés. Az oszakai és a tokiói helyszín meglehetősen apró, a terület széleit pedig láthatatlan falak zárják le, ami valóban retró hangulatot kelt, és inkább kellemetlen, mintsem stílusos. A grafikai hiányosságokat kiváló dizájneri munkával ellensúlyozták, a város utcáin nehezen találunk két ugyanolyan sarkot. Mindenhol eldobált szemeteszsákok, automaták, csillogó-villogó neonfeliratok keltik életre a környezetet; valóban úgy érezhetjük, hogy egy zsúfolt japán nagyvárosban kóborolunk. Emberek tucatjai járják velünk együtt az utakat, viszonylag nagy százalékuk pedig arra utazik, hogy eltegyen bennünket láb alól. Általában hármas-négyes csoportokban mozognak az ellenfelek, akik egyből a nyomunkba erednek, ha megpillantanak minket. Amennyiben nem tudjuk őket elintézni, indulhat a harc. A járókelők körbezárják a küzdő feleket, apró, zárt térben kell legyőzni a gazfickókat. Mindkét főhős három, merőben eltérő harci stílussal rendelkezik (illetve egy titkos negyedik harcművészeti mód is feloldható), ezek között akár bunyó közben is váltogathatunk. Fegyvereket is tarthatunk magunknál, viszont nemcsak a pisztolyok és a puskák, hanem a kardok és más közelharci halálosztó eszközök is adott számú töltettel rendelkeznek. Ha ezeket elfogyasztottuk, a fegyver használhatatlanná válik egészen addig, amíg a megfelelő árusnál újra nem töltjük. Az egyes harcművészeti stílusokhoz tartozó új tulajdonságainkat pénzért oldhatjuk fel, a komolyabb képességekért alaposan a zsebünkbe kell nyúlnunk.
A pofonegyszerű harcrendszerbe becsúszott azért pár kellemetlenebb vonás is. Hiába használjuk megfelelően a blokkolást és a kitérést, könnyen kialakulhat olyan szituáció, amikor a marcona támadók beszorítanak minket, és hosszú másodperceken át úgy püfölnek, hogy esélyünk sincs megmoccanni. Elveszített életerőnket ételekkel és italokkal pótolhatjuk, amelyeket magunknál tarthatunk, de arra is van lehetőségünk, hogy különféle éttermekben, kifőzdékben és kocsmákban fogyasszuk el őket.
Kalandjaink során passzív képességeket is megnyithatunk, ezeket a CP nevezetű pontokért válthatjuk ki, ha ellátogatunk egy szentélyhez. CP-t pedig a több száz teljesítendő feladatért kapunk, amely lehet egy teljes étlap végigevése, megadott számú ellenfél hidegre tétele, jó teljesítmény nyújtása a szabadidős tevékenységekben vagy lényegében bármi, amit mérni lehet a játékban. Erre nem kell görcsösen figyelni, elég, ha néha rápillantunk a CP-számlálóra, és a szentély felé vesszük az irányt, ahol jól megfontoltan elköltjük pontjainkat.
Mit is csináljak?
Mint említettem, a bejárható terület szűkös, ezt a két kerületet viszont csordultig megtöltötték tartalommal a fejlesztők. A fő történetszállal is gond nélkül eltölthetünk több tucat játékórát, mellette azonban további száz küldetés és rengeteg minijáték alkalmas arra, hogy elveszítsük időérzékünket, és arcpirítóan sok órát pakoljunk a Yakuza 0-ba. Kis túlzással minden második sarkon belebotlunk egy segítséget kérő emberkébe, üdítően változatos palettát mutat feladatokból a játék. El lehet felejteni a sablonos, ölj meg öt ellenfelet és hozd el a zsákmányt A pontból B-be típusú missziókat, itt minden küldetés teljesen egyedi. Leginkább a minijátékok közben domborodik ki a japán humor, de a mellékküldetésekben is tetten érhető utánozhatatlan stílus. Egy pillanatig sem szabad meglepődni azon, ha egy szórakozóhelyen egy szál alsógatyában táncol egy kopasz fazon, vagy éppen az a feladatunk, hogy állítsunk le egy tinilányok használt fehérneműit árusító hálózatot. Aki eddig nem kötött szorosabb ismeretséget hasonló játékokkal, annak azért beletelik majd egy kis időbe, míg megszokja az olyan küldetéseket, mint mikor egy örömlányt kell a parkban beavatnunk a szado-mazo rejtelmeibe (miközben a helyi kisgyerekek figyelmét is felkeltjük), vagy éppen felnőttmagazint próbálunk szerezni egy kiskorúnak úgy, hogy közben ne vegyen észre bennünket csinos kis titkárnőnk. Bizonyos szereplőkkel barátságot is köthetünk: miután elég sok feladatot teljesítettünk nekik, vagy kellő mennyiségű árut vásároltunk tőlük, örökre a szívünkbe zárnak bennünket, ennek pedig a későbbieken komoly hasznát vesszük.
Minijátékok tekintetében még elborultabb dolgokra számíthatunk, ezek közül párat egyébként a Yakuza 0 főmenüjéből is elindíthatunk, és így akár cimboráink ellen is kipróbálhatjuk magunkat. Léteznek egyszerű ritmusjátékok, mint a karaoke vagy a diszkóban táncikálás, illetve ügyességi hobbik is (baseball, darts, biliárd, bowling és még jó pár), sőt kaszinókba és Sega játéktermekbe is benézhetünk, de vannak olyan megoldások, amelyeket tényleg lehetetlen lenne elképzelni egy európai vagy amerikai videojátékban. Már biztosan sejtitek, hogy a meglehetősen szexista japán humorra átitatott mókákra gondolok.
Csak 18 éven felülieknek
A Yakuza 0 kifejezetten a felnőtt férfiak szórakoztatására készült, ezt le sem tagadhatná. A telefonkártya-gyűjtögetés tökéletesen visszaadja a 80-as évek végi, 90-es évek eleji hangulatot. Lehet, hogy sokan nem emlékeztek már ezekre a csodákra, de a játékban olyan, szexi fehérneműkbe bújtatott hölgyeket ábrázoló telefonkártyákat rendezhetünk albumba, amelyeket nagyjából 25 évvel ezelőtt bárki megirigyelt volna a Nyugati téri aluljáróban (bizony, akkoriban voltak, akik tényleg ilyenekkel villogtak ott). A kártyákon szereplő hölgyekkel ráadásul valamivel közelebbi ismeretséget is köthetünk, ugyanis ha feloldjuk a hozzájuk tartozó videót, akkor azt meg is nézhetjük az erotikus videotékában. Ezeken a rövidfilmeken valódi hölgyek kelletik magukat bikiniben, a teljes élmény érdekében pedig alkalomadtán óriási lufikat is felfújnak, de inkább ne firtassuk, hogy ez mit akar szimbolizálni.
A telefonos társkeresőt is mindenképpen érdemes kipróbálni, ami talán a legötletesebb minijáték lett. Lényegében egy céllövöldét kapunk, ahol négy, folyamatosan pörgő és forgó kérdésből vagy válaszból kell mindig eltalálni a megfelelőt annak érdekében, hogy elnyerjük a vonal másig végén lévő hölgy kegyeit. A randi persze nem jelent automatikus sikert, elképzelhető, hogy a lány hazudott, és nem is olyan csinos, mint amilyennek leírta magát, netán füllentett az életkoráról, és az anyánk is lehetne. Hősünk nem válogat, de azért elég pofátlan megoldás az, hogy idős vagy csúnyácska hölgyekkel való együttlét után drasztikusan megcsappan az életerőnk. Vannak még bőven érdekességek, az alulöltözött lányok harcosok klubjában például egy kő-papír-ollóba oltott Mortal Kombatot kapunk; ezt is vétek lenne kihagyni.
Lakásmaffia
A játék egy bizonyos pontján megnyílik az ingatlanvásárlás és az üzleti szekció, ettől fogva uralmunk alá hajthatjuk az egyes területeket. Tulajdonképpen ez is egy minijáték, amivel hatalmas vagyonra tehetünk szert, erre pedig szükségünk is lesz a legdurvább képességek megszerzéséhez. A megvásárolt épületeket tanácsadóink segítségével tudjuk fejleszteni - így több pénz termelnek, az egyes régiók mellé pedig menedzsert és biztonsági embert kell rendelnünk. Előbbi a gazdasági körülményekért felel, utóbbi pedig értelemszerűen a közbiztonságot szavatolja. Időnként nekünk magunknak kell megvédenünk birodalmunkat; amíg le nem verjük a kellemetlenkedőket, szünetel a pénztermelés. Az említett feladatköröket (tanácsadó, menedzser, biztonsági főnök) nagyrészt korábban magunk mellé állított barátaink töltik be, ezért nagyon jól tesszük, ha nyitott szemmel járunk, és könnyen barátkozunk az emberekkel.
Ha már szinte az összes ingatlant birtokoljuk egy régióban, jön az elkerülhetetlen összecsapás a korábbi ingatlanmágnással; közülük pedig szintén akad egy megosztó figura. A japán játékokban jó eséllyel számítani lehet egy nőnek öltözött férfi karakterre, itt éppen a szórakoztatónegyed kiskirálya lesz ez a személy; borítékolható, hogy őkelmének pont mi tetszünk majd meg. Oszakában némiképpen más vonalon indítjuk el saját vállalkozásunkat, itt ugyanis az éjszakai klubélet császára lehet az, aki nem sajnálja az időt a lebuj működtetésére és a hoszteszlányok tréningezésére (most kivételesen nem kell semmiféle huncutságra gondolni).
Engedd el magad!
A grafikai korlátok és az olykor nyögvenyelős harcrendszer talán két olyan tényező, ami felett képes elsiklani az ember, ha elkapta a Yakuza 0 folyamatosan pörgő, egy pillanatra sem lassító játékmenete. Nem árt azonban a nyitottság és a fogékonyság az ázsiai humorra, különösképpen a Japánban megszokott túlzásra és az erősen korhatáros mókára. A pazar szinkron mellett nem zavaró a kötelező feliratolvasás, a játék tökéletesen keveri a brutalitást és a bizarr viccelődést. Ráadásul mivel előzményről van szó, a többi epizód ismerete nélkül is érteni fogjuk Kirjú Kazuma és Madzsima Goro hosszú és érdekfeszítő történetét, amely csavaroknak sincs híján. A Yakuza 0 hosszú időre a tévé elé szegezi majd azokat, akiket nem riaszt el a szokatlan japán körítés. Jelen esetben fokozottan ajánlott a nyitottság, ezt a gesztust garantáltan meghálálja a játék. Persze ha nálad kiveri a biztosítékot, hogy egy bowlingversenyen nyert csirke is menedzser lehet az ingatlanpiacon, akkor lehet, hogy nem fogod értékelni a Yakuza 0 bődületes marhaságait.
