Talán sosem volt még olyan nehéz helyzetben a DICE, mint idén. Bár beleszaladtak néhány pofonba az elmúlt években - gondoljunk csak a nem túl népszerű Hardline-ra vagy a bugoktól hemzsegő Battlefield 4-re, amit egy évbe telt kijavítani -, sikerült összekapniuk magukat, és a rendbe hozott BF4 után a Battlefield 1-be is beleszerettek a játékosok már az első trailer után. Az idén megjelent Battlefield V azonban már egészen más tészta. A trailerben ugrabugráló fekete bőrű, kékre festett arcú nők és az alternatív második világháború sokaknál kiverte a biztosítékot, a fogadtatás egyáltalán nem volt annyira jó, mint az előző epizódé. Ezt aztán megfejelték a megjelenés elcsúsztatásával, valamint bejelentették, hogy a tartalom szakaszosan érkezik majd a játékba, így például a nagy elánnal beharangozott, de eddig csak egy három másodperces teaseren látott battle royale-mód csak márciusban lesz játszható. Az EA ezt live service-nek hívja, de sokkal inkább hasonlít az early access modellhez, mert ezeket a feature-öket bizony megígérték, és olyan dolgokra is várni kell, amelyek korábban a játék szerves részét képezték. Érthető tehát, hogy sokan elégedetlenek.
Jókor jó helyen
Közvetlenül az után, hogy a nyáron a Call of Duty és a Battlefield trailerét is fintorogva fogadták a lövöldék szerelmesei, a The Farm 51 kiadta a World War 3 trailerét, a hype-vonatra pedig azonnal rengetegen ugrottak fel. A srácok már akkor is korai hozzáférésben gondolkoztak, de amikor az EA bejelentette a csúszást, kaptak az alkalmon, és előrehozták a megjelenést, ami még a technikai problémák ellenére is helyes döntésnek bizonyult. A WW3 ugyanis pontosan azokat a gombokat nyomja meg, amelyeket a Battlefieldnek már évek óta nem sikerül, így egyre több rajongót sikerül elcsábítania.
A játékmenet a hardcore BF játékokat, elsősorban a harmadik és negyedik részt idézi, kinézetre is. A pályák sötétek, ködösek, a hangulat nyomasztó, nincsenek csili-vili effektek, rózsaszín hajú szuperkatonák és kannabiszlogós fegyverskinek. Persze itt is lehet módosítani a karakter kinézetét, de nem olyan extrém mértékben. Van viszont modern környezet, gigantikus, rombolható pályák és olyan részletes fegyver-testreszabási rendszer, amilyennel még nem nagyon találkoztunk. Ez a fejlesztőcsapat pontosan tudja, kinek akar játékot csinálni.
A fegyverem nélkül hasztalan vagyok
Kezdjük is mindjárt felszerelésünk összeállításával, amihez egy, az Insurgency megoldásához hasonló, súlyalapú rendszert használhatunk. Minden extra, amit magunkkal akarunk vinni a harcba, kicsit visszafogja karakterünket, ezért el kell döntenünk, hogy egy minden szempontból kimaxolt gépágyúval indulunk-e csatába - és cserébe csak cammogunk majd az épületek közt -, vagy hajlandók vagyunk lemondani néhány extráról, hogy cserébe villámgyors felderítőkként játszhassunk. A már említett testreszabási rendszer a fegyver szinte minden alkatrészére kiterjed, ráadásul az extra attribútumoktól teljesen függetlenül állíthatjuk a kiegészítők kinézetét, vagyis mindenki olyan fegyvert építhet magának, amilyet csak szeretne. A WW3 nem köti meg a kezünket a Battlefieldből ismert karakterosztályokkal és azok fix fegyverzetével: itt előbb a stukkert rakjuk össze, majd ahhoz választunk kütyüt, így ha mondjuk azt látjuk, hogy kevés a felcser a csapatban, akkor vihetünk magunkkal elsősegélyládákat. Bármilyen kombinációban játszhatjuk ezeket, ami segíti a csapatjátékot, hiszen senkit sem riaszt majd el egy szereptől az, hogy csak bizonyos fegyverekkel játszhat.
Egy másik, kifejezetten izgalmas újítás, hogy a WW3 kifejezetten előtérbe helyezi a csapatjátékot, és fontossá, sőt izgalmassá teszi a pontok védelmét. A legtöbb játékban senki sem őrzi az elfoglalt pontokat, mert hát unalmas, nem történik semmi, és amúgy sincs értelme, majd visszafoglalják, ha elveszi valaki. Ezzel szemben itt párba állították a stratégiai pontokat, emiatt sokszor egyszerre kettőt is birtokolnunk kell, hogy közelebb kerüljünk a győzelemhez. Emellett a kör elején választhatunk, hogy offenzíven vagy defenzíven akarunk-e játszani, és utóbbi esetben azért kapunk pontot a meccsben, ha megvédjük a már elfoglalt épületeket. Ha az ember tudja, hogy fontos feladatot lát el, és ezért úgy jutalmazza a játék, hogy a meccs végén még ott is lesz a ranglista élén, akkor máris szívesebben campel le valahol. A meccsek során gyűjtött pontjainkat egyébként elkölthetjük különböző extrákra, például kérhetünk légi támogatást, vagy lehívhatunk egy tankot. Nem elég tehát reménykedni abban, hogy jókor, jó helyen bukkan fel egy páncélos, proaktívan tenni kell érte.
Csak a találatok számítanak
Technikai oldalról persze még rengeteg csiszolni valója van a csapatnak. A kicsit elkapkodott rajt miatt a szerverek még nem álltak készen a rohamra az első hetekben, előfordultak disconnectek, ami egy olykor tízperces várakozás után nem túl örömteli. Indie játék létére egyébként meglepően jól néz ki a WW3, de azért a rombolhatóságon látszik, hogy nem a Frostbyte motor dolgozik alatta. Szintén érdemes lenne még finomítani a hangokon, mert egyszerűen nem adják át a háborús hangulatot. A fegyverek ropogása, a tankok dübörgése, a gránátok robbanása mind-mind lehetne realisztikusabb, "hangulatosabb".
Ha azonban a korai hozzáférésből adódó technikai problémákat, kisebb-nagyobb bugokat és glitcheket sikerül a következő hónapok során kikalapálni, és elkezd ömleni a tartalom különböző játékmódok, pályák, extra fegyverek és kozmetikai cuccok formájában, akkor a Battlefieldnek nem lesz könnyű megtartania a PC-s közösséget, főleg nem úgy, hogy a WW3 csak fele annyiba, 28 euróba kerül. Mi nagyon drukkolunk a Farm 51 csapatának, mert hatalmas szükség van egy új kihívóra, amely nem fél rálépni arra az útra, amiről a Call of Duty és a Battlefield letértek a nagyobb profit reményében.
