Jó idők járnak mostanában a Warhammer világokra: sorra jelennek meg a jobbnál jobb játékok ezekre az univerzumokra épülve. Fantasyból a Total War sorozat legújabb részét tudnám kiemelni; ritka az olyan, PC-exkluzív stratégiai játék, amely napok alatt félmillió példány eladásával büszkélkedhet. A távoli jövőben játszódó sci-fi-vonalat sem hanyagolják el, elég, ha csak a Van Helsing sorozatról elhíresült magyar Neocore-t nézzük: a Martyr már most óriási sajtóvisszhangot kapott, és borítékolható a siker is. 2017-ben visszatér egy legendás sorozat is, amelyben a marcona űrgárdisták és a hevenyészett páncélba öltözött orkok játsszák a főszerepet.
A többi már történelem
A Dawn of War diadalmenete 2004-ben kezdődött, ekkor jelent meg a játék első része, amelyben négy faj közreműködésével harcolhattunk az ismert világegyetem meghódításáért. A Relic Entertainment az akkor még jó nevű és ereje teljében lévő THQ segítségével készítette el, és annak ellenére, hogy a stratégia kategóriába tartozott, gyorsan sikert aratott. Ez persze nem véletlen, jókor volt jó helyen. Legnagyobb riválisa, a StarCraft kezdett már kiöregedni, a folytatásról pedig még csak álmodoztak a rajongók, így érthetően nagy sikert aratott egy olyan RTS, amelyben lézerfegyverekkel felszerelt orkokkal lehetett rohamozni.
Öt évvel később, 2009-ben aztán jött a folytatás, rengeteg változtatást hozva magával. Kivették a teljes bázisépítést, és inkább a szerepjátékelemeket erősítették a stratégiai összetevők kárára. A küldetések kezdetén meg kellett határoznunk, milyen sereget szeretnénk irányítani az adott misszióban, ettől nem lehetett menet közben eltérni, és utánpótlás is csak nagyon korlátozott mértékben volt elérhető. Ettől függetlenül a második rész is elismerést szerzett, úgy látszik, bevált ez a táblás játékokéhoz hasonlító modell. A THQ 2012-ban csődöt jelentett, a Relic Entertainment átkerült a SEGA fennhatósága alá, és már ők adták ki a Company of Heroes második részét. Azóta a Relic mélyen beletemetkezett a második világháborúba, a CoH2 kiegészítőin kívül ugyanis nem volt más munkájuk. Nagy tehát rajtuk a nyomás a Dawn of War harmadik részét illetően; a 2017-re tervezett játéknak nagyon nagyot kell ütnie ahhoz, hogy a Relic hosszú távon is számottevő piaci szereplő maradhasson.
Vissza a gyökerekhez
A harmadik részben visszahozzák az elsőben annyira megkedvelt bázisépítést, ezt a döntést csak üdvözölni tudom. Nem mondom, hogy nem bírtam a második epizód elit osztagait és fejleszthető hőseit, de hiányoztak a korábbi gigantikus csaták. Az új Dawn of War megpróbálja ötvözni a két rendszert. Visszakerült a játékba a bázisépítés; a bázison igényeink szerint kiképezhetünk névtelen lézerágyú-töltelékeket, és minden küldetés előtt összeállíthatunk néhány elit egységet, őket aztán szép komótosan erősíthetjük a hadjárat során. Az elitek lehetnek akár magányos hősök is, akik puszta megjelenésükkel képesek félelmet kelteni az ellenség szívében, de különlegesen kiképzett osztagokba is rendeződhetnek, hogy mélyen az ellenség vonalai mögé hatolva végezzék el szabotázsakcióikat.
Különböző stratégiákat vihetünk sikerre: egyes karakterek a korai lerohanás taktikájában kulcsfontosságúak, de választhatunk olyan szereplőket is, akik csak a végjátékban érnek valamit. Mindegyik hasznos képességekkel bír, amelyeket csak megfelelő mennyiségű játék után oldhatunk fel. Egy halom nevesített hős közül válogathatunk, csak rajtunk és aktuális hangulatunkon múlik, milyen harcmodort alkalmazunk velük. Akkor sem kell visszatölteni egy mentett állást vagy törölni a Steam-fiókot, ha a túlerő véletlenül legyűri az egyik elit egységünket. Bizonyos idő elteltével visszajönnek, és ott folytatják a harcot, ahol abbahagyták; mondjuk ez igaz az összes faj hőseire, szóval nem kerülünk hátrányba akkor sem, ha multiban az orkokat vagy az eldarokat választjuk. Az űrgárdisták regenerálódásuk után a mentőkabinokban térnek vissza a csata sűrűjébe, szóval nem kell unalmas perceket eltöltenünk azzal, hogy bázisunk biztonságos rejtekéből elkutyagoljunk oda, ahol a leginkább szükség van a tűzerőre.
Szuperhősök és szuperfegyverek
Az elit egységek soraiban megtalálhatjuk a magányos, de nevesített hősöket, a különleges kommandókat, ám a legizgalmasabbak mégis az egész csatákat eldöntő szuperfegyverek. Mindhárom faj rendelkezik ilyen gigászi felszereléssel, egyelőre azonban csak az űrgárdisták óriásrobotját leplezték le; ha a másik két fajnak is ilyen remekbe szabott készlete lesz, nem fogunk panaszkodni (a kiadott trailerben ugyan láttunk eldar Wraithknightot és ork Deff Dreadset, de azért korai lenne készpénznek venni ezek megjelenését a végleges játékban). Az Imperial Knight egy hatalmas mech, gatling gépágyúkkal, rakétákkal és lángszórókkal felszerelve, így ő gyakorlatilag egy egyszemélyes hadsereg. A gatling gépágyúk minden játékban iszonyatos tűzerőt jelentenek, de akad egy óriási hátrányuk, a túlmelegedés. A Dawn of War III ezt a gyengeséget az előnyére fordítja: hiába izzik fehéren a fegyver, a felesleges hőt az óriásrobot a hátsó részén található hőelvezetőkkel leadja, ezzel megsebezve azokat az ellenfeleket, amelyek hátba akarják támadni, illetve a felhevült üres töltényhüvelyek is megégetik az őket egy kis körben. Rakétáikkal egyszerre képesek befogni hat különböző célpontot, de igény esetén az összeset ráereszthetjük egyetlen áldozatra is.
Most is számíthatunk a fedezékrendszerre, de jóval egyszerűbb formában, mint korábban. Az elfoglalt bunkerek kiváló védelmet nyújtanak a távolsági fegyverek ellen, de a bent lévők teljesen védtelenek a lángszórók és a közelharcra kiképzett elit kommandók ellen, szóval a jó kis kő-papír-olló szentháromság itt is érvényesül. Amennyiben mindez nem lenne elég, bevethetjük az orbitális pályán keringő szuperlézert, amelynek irányított sugarával pillanatok alatt dezintegrálhatjuk még a legerősebb ellenséges haderőt is. Nem mintha ez olyan óriási újdonság lenne, a Command and Conquer sorozatban már láttunk ilyet; de ugye az már nagyon régen volt, és egyre kevesebben emlékeznek rá.
Sztorizgassunk
Még a fent említett mini Halálcsillag-sugár is eltörpül egy fenyegetés mellett, amit az egyik távoli bolygón fedeznek fel az ügynökök: egy pusztító fegyver rossz kezekbe kerülhet. Ezen mondjuk annyira nem csodálkozunk, hiszen a negyvenegyedik században már oda sem bagóznak, amikor egy bolygó elpusztul; minimum galaxisszintű fenyegetés szükséges ahhoz, hogy mozgósítsák az űrgárdistákat. A sztoriban lehetőséget kapunk mindhárom fajt kipróbálni, ilyenkor egészen eltérő nézőpontokból szemlélhetjük az eseményeket. A küldetések hatással lesznek egymásra: egyes cselekedeteink visszaköszönnek majd a másik faj megmérettetései során. A Dawn of War III-ban a hadjárat küldetéseit felváltva hajtjuk végre a különböző fajokkal - kedvelem az ilyen változatos játékelemeket, nem ununk bele egy fajba hosszú távon.
A Dawn of War III még a fejlesztés középső szakaszánál tart; egy csomó minden változhat, de az alapokat azért már lefektették. Már a nagy THQ-s összeomlás előtt elindították az ötletelést, az azóta eltelt években pedig számtalan dolog fejlődött, és a technológia most ért el arra a szintre, hogy óriási felszíni csatákat vívhassunk meg kevés kompromisszummal. A látvány erős; nyoma sincs a Warhammer 40K-s világok sötét és nyomasztó atmoszférájának, helyette inkább ráhajtottak a rikítóan színes, majdhogynem vidám megjelenítésre. A StarCraft világában bevált ez a megoldás, egészen biztosan működni fog itt is. A készítők gondosan ügyeltek arra, hogy madártávlatból is pazar harcokat szemlélhessünk; nem kell lemennünk az egységek szintjére ahhoz, hogy látványos akcióban legyen részünk. Ez garantálja, hogy tényleg bámulatos megoldásokat hozhassanak létre a gigantikus szuperegységeknek.
Egyelőre ennyi információ szivárgott ki a harmadik részről. Kevésnek tűnik ez a három faj, elképzelhető, hogy a Relic majd kibővíti a játszható frakciók listáját a DLC-kben; a Company of Heroes második részében működött ez a taktika, három kiegészítő is elkészült az alapjáték megjelenése után. Pontos számokat ugyan nem árultak el az eladásokról, de nem hinném, hogy ráfizettek volna a fejlesztők, hiszen négy éven keresztül eltartották a bevételekből az egész céget, és elég erőforrással rendelkeztek ahhoz is, hogy finanszírozzák a Dawn of War harmadik részét. Feltételezhető tehát, hogy a DoW III-mal kapcsolatban is hasonló terveket szövögetnek, hiszen eddig csak három játszható fajt lepleztek le; szó sem esett a tiranidákról, a taukról, a nekronokról vagy épp a káosz erőiről. Hely és alapanyag van bőven, így reménykedjünk, hogy a StarCraft után végre megint kapunk egy remek sci-fi stratégiát, amely mind egyjátékos, mind többjátékos fronton hosszú időre leköt bennünket. Az alkotók ugyan bejelentették az E3 előtt, hogy nem készülnek standdal a rendezvényre, de a PC Gamer Show-n bemutattak egy játékmenet-videót erről az ígéretes stratégiai játékról.
Mi nagyon szurkolunk, hogy sikeres legyen.
