A Milestone továbbra is teljes kényelemben gyártja a licencelt motoros játékokat. Nem nagyon hatotta meg az olasz csapatot a Driveclub Bikes sem, és ez teljesen érthető; a két játék eltérő élményt kínál, és bár azt gondolom, hogy a Driveclub még a kevesebb tartalom ellenére is felülmúlja élvezeti értékében az idei MotoGP-t is (ne tévesszen meg titeket a Valentino Rossi The Game cím, ez az, amiről a teszt is szól), el kell ismernem, hogy a motorozás igazi szerelmesei inkább a Milestone játékaiban találhatnak örömet. A Valentino Rossi The Game viszont tökéletesen kiszolgálja a legendás olasz versenyző rajongóit, és minden korábbinál több tartalmat kínál. Nem sokkal, de nem is elhanyagolható mértékben.
VR | 46
A Milestone az egész játékot Rossi köré építette; lényegében minden róla, a karrierjéről szól, és arról, amit a motorozás mellett még szeret csinálni. A karriermódban feltörekvő motorosként persze saját karakterünkkel versenyzünk (akkor is férfiteste van, ha nőt választunk, de ez a hiányosság várható volt a fejlesztőcsapattól); fokozatosan, minden versennyel javulnak képességei, és a megszerzett pontokból új felszereléseket vehetünk neki. Ő Rossi akadémiájának növendékeként szerepel a játékban, és a nem kimondottan jó angolsággal beszélő legenda ellátja tanácsokkal. Megtalálhatjuk benne a 2016-os és 2015-ös szezon minden pályáját és versenyzőjét, mi több, korábbi legendákat is az 500, 250, 125 köbcentis, valamint a négyütemű motorok kategóriából. Ne zavarjon meg titeket az ideiglenes névváltás, ez tényleg egy új és teljes értékű MotoGP játék, csak a körítés más. Ha csak simán versenyezni szeretnénk, mehetünk a MotoGP-ben, a Moto3-ban, a Moto2-ben, illetve a 125-ös, 250-es, 500-as motorok kategóriájában. Viszont a rengeteg egyéb, korábban nem látott lehetőség miatt tényleg különleges a Valentino Rossi The Game. Krosszmotorokkal száguldozhatunk a világ különböző pályáin vagy akár Rossi magánfarmján, játszhatunk kieséses (Americana) módban, amikor minden körben az utolsó két versenyző diszkvalifikálódik, vagy Enduranch módban, amelyben a versenyzők kétfős csapatokban indulnak, és a tagok megadott számú körönként váltják egymást.
Mikor utoljára autóztunk egy MotoGP játékban, az maga volt a tragédia, pedig a Milestone-nak az autós játékok sem idegenek. Nem értettük, hol csúszott annyira félre a fejlesztés, de a Safety Car vezetése már a múlté. Most viszont kétféle autót is hajthatunk: Ford Fiestákkal a Monza Rally Show-n kerülgethetünk gumikat, Ford Mustangokkal pedig driftelgethetünk. Nem egy DiRT Rally-szintű élmény egyik sem, abszolút leegyszerűsítettek, és alkalmi játékosoknak valók, de még így is meglepően jók, ráadásul belső nézetből is játszhatunk - dícséretes, hogy ezt két autó miatt is hajlandóak voltak kidolgozni. A fent említett módok mindegyike játszható multiban, de oda általában csak a legkeményebb arcok merészkednek, nem találtam olyan szobát, ahol ne lett volna kötelező legalább a manuális váltó.
És ezzel még nincs vége. Újrajátszhatjuk Rossi karrierjének legfontosabb pillanatait, megpróbálhatjuk megdönteni időeredményeit, és bevezették az időszakosan változó kihívást, amelyben pár nap után mindig más pályán, más körülmények között igyekezhetünk jól teljesíteni.
Nincs választásod
Furcsállottam, hogy még csak részben sem emelték át a Ride-ban bemutatott testreszabási lehetőségeket. A motorokat érthető okokból nem lehet tuningolni, de érdekes megoldás, hogy az öltözék sem festhető szabadon, csak kész ruhadarabokat vásárolhatunk. Ráadásul azok közül is csak sisakokat, kesztyűket és csizmákat, magát a kezeslábast nem. Ennek ellenére a Valentino Rossi The Game-et a sorozat és a motorozás minden rajongójának ajánlom, aki hajlandó szemet hunyni az évek óta szinte semmit nem fejlődő grafika és fizika felett. Tartalmas és jó motoros játék ez, és egyelőre nem akard kihívója. Majd ősszel jön a Ride 2 azoknak, akik több testreszabási lehetőséget akarnak.
