A sorozat korábbi részei:
Witcher történelem 1. - ez történik a Vaják: Az utolsó kívánság kötetben
Witcher történelem 2. - ez történik a Vaják: A Végzet Kardja kötetben
Witcher történelem 3. - ez történik a Vaják: Tündevér kötetben
Witcher történelem 4. - ez történik a Vaják: A megvetés ideje kötetben
Witcher történelem 5. - ez történik a Vaják: Tűzkeresztség kötetben
Witcher történelem 6. - ez történik a Vaják: Fecske-torony kötetben
Witcher történelem 7. - ez történik a Vaják: A Tó Úrnője kötetben
A Vaják - A Tó Úrnőjével lezárult az a nagyívű eposz, mely megismertette az olvasókkal Geralt, Ciri és Yennefer sorsát, azonban Andrzej Sapkowski úgy érezte, hogy még maradtak olyan történetek Ríviai Geralt életéből, melyeket érdemes lehet elmesélni. A Viharidő az első könyv, Az utolsó kívánság novellái közé illeszthető be időrendben, és visszarepíti az olvasókat abba az korba, amikor a Fehér Farkas még nem sokat törődött a sorssal és a világ grandiózus eseményeivel, mindössze egyszerű vajákként kereste kenyerét. Persze az emberi alávalóság már ekkor sem kímélte, emiatt bizony nem egy megpróbáltatáson kellett keresztülmennie.
A tolvajok királysága
Geralt egy Kerack nevű országban teljesít megbízásokat, és miután felveszi a fizetséget egy megölt szörny után, amely egy különös, gyilkolásra kitenyésztett rovarszerű bestia volt, elindul az aprócska királyság azonos nevű fővárosába. Célja rettentő egyszerű: az úttalan utakon töltött éjszakák és rengeteg nélkülözés szeretne egy tisztességeset ebédelni Kerack híres-neves vendéglőjében a Natura Rerumban.
Mielőtt a város gazdagabb negyedébe lépne, alá kell vetnie magát az őrszobán egy átvilágításnak és le kell adnia kardjait egy nyugta ellenében, hiszen az úri környékre csak fegyvertelenül léphetnek be az utazók. A vaják vonakodva tesz eleget a kérésnek, de vágyik az aprócska luxusra, így végül megválik pengéitől, amelyek külön az ő megrendelésére készültek és egy vagyont érnek. A Natura Rerum tulajdonosa jól ismeri a szörnyvadászt, és örömmel látja a fogadóban, azonban mielőtt még kihozhatnák a megrendelt fogásokat, letartóztatják.
Az ellene felhozott vád az, hogy munkája során többletpénzt csalt ki a királyi kincstárból, ezzel megkárosítva a közvagyont. Egy hetet tölt fogdában a tárgyalásáig, ahol a bíró bizonyítékok híján szabadlábra helyezi óvadék ellenében, amit egy rejtélyes illető ki is fizet helyette. A vajáknak esze ágában sincs megvárni a nyomozás végét, inkább az őrszobára siet, hogy visszaszerezze kardjait, azonban itt kiderül, hogy azokat már valaki kiváltotta a nyugtával, amit a letartóztatásakor vettek el tőle.
A felbőszült vaják összeverekedik az őrszoba strázsáival, a felfordulásnak Kökörcsin és kuzinja, a királyi törvényszék főügyésze, Ferrant de Lettenhove érkezése vet véget. A bárd épp a városban tartózkodott rokonlátogatáson, és amikor meghallotta, hogy barátja bajban került, közbenjárt az érdekében. A főügyész megígéri, hogy utánajárnak az ellopott kardok rejtélyének, de a bírósági ügye lezárultáig nem tanácsolja Geraltnak, hogy elhagyja a városkát.
Itt viszont egyre többen akadnak olyanok, akik eltennék láb alól a fegyvertelen vajákot, noha az alvilági söpredék még így sem bír a Fehér Farkassal, az ugyanis minden támadóját harcképtelenné teszi. A jól értesült trubadúr persze tudja, hogy Geralt után Lytta Neyd varázslónő, becenevén Korall fizette be az óvadékot, ami rettentő érdekes, hiszen ő volt az is, aki feljelentette és tömlöcbe juttatta a férfit. A vaják ezért felkeresi a nőt, hogy megtudja, mi végre játszadozik vele.
Korall a varázslónők jó szokása szerint gyönyörű és fiatal kinézetű, ezzel egyből vágyat kelt a nőkedvelő szörnyvadászban. Ennek ellenére meglehetősen hűvös hangnemben folyik a társalgás, amiből kiderül, hogy Korall a Káptalan utasítására cselekedett, ezzel a jogi hercehurcával tudják ugyanis sakkban tartani a férfit. Hogy pontosan mi a céljuk, azt egyelőre nem fedi fel a vaják előtt, akivel hamar viszonyt kezd. Az ilyesmi meglehetősen gyakori, amikor Geralt varázslónők társaságába keveredik.
Mindketten tudják, hogy Geralt még mindig heves érzelmeket táplál Yennefer iránt, akitől ennek ellenére megszökött, de a Korallal töltött forró éjszakák átmenetileg kielégítik. Sokat időzik a varázslónő rezidenciáján, egyik alkalommal pedig megkéri, hogy egy kis mágikus jóslás segítségével nézzenek utána a kardjainak. Ekkor látomásban felfedezni vél egy jellegzetes címert, amely kötődhet értékes fegyvereihez.
Kökörcsinnek is beszámol erről, aki azonnal ráismer egy, a városhoz közeli alvilági szórakozóhelyre, ahova kettesben indulnak el. A Holdsarló nevű intézményt a helyi maffiavezér irányítja, ahol pompás szórakozásra lelhet Kerack krémje, miáltal a briganti növelni tudja befolyását. Közli, hogy találkozott a pengékkel, de az általa szolgáltatott információknak ára van, és csak akkor fedi fel értesüléseit, ha Geralt fegyvertelenül kiáll az arénájában egy harcra. A vaják belemegy az alkuba, ezután megtudja, hogy a vezér nem vette meg a kardokat a tolvajtól (akinek nevét nem árulja el), de azt tanácsolta neki, hogy vigye el Novigradba, a Borsody aukciósházba, ahol negyedévente tartanak árveréseket.
Geralt belép az arénába, ahol egy genetikailag módosított hüllővel kell megverekednie, amelyet le is győz. Ezután távoznak a Holdsarlóból, de még a Kerackba visszavezető úton észreveszik, hogy követik őket. Kökörcsin továbbmegy, míg Geralt bevárja a férfiakat, akik őröknek bizonyulnak és elvezetik egy fogadóhoz. Itt a keracki király fia fogadja, aki egy megbízást ajánl föl a vajáknak.
A királyságról tudvalevő, hogy egy meglehetősen kétes hírű egyén alapította és kiáltotta ki magát uralkodónak pár évtizeddel korábban a területen. A halála után fia, Belohun foglalta el a trónt és ül rajta jelenleg is. Az egész királyi család gazemberekből áll, nem kivétel ez alól maga az uralkodó sem, aki jó pár asszonytól megannyi utódot nemzett, most pedig újabb menyegzőre készül egy fiatal lánykával.
Erre a lagzira akarja felbérelni a trónörökös Geraltot, hogy védje meg apját, mert szerinte merénylet készül ellene. Geralt azzal a feltétellel fogadja el a megbízást, hogy addigra visszaszerzik a kardjait. Jócskán éjszakába hajlik már az idő, mire hazatér Korallhoz, aki azzal a hírrel fogadja, hogy megérkezett a parancs a Káptalantól: Geraltnak Rissberg várában van jelenése. Kökörcsin másnapra szerez neki egy kardot, így nem kell fegyvertelenül útra kelnie.
Démonok között
Rissberg arról nevezetes, hogy ez a székhelye az egyik legöregebb varázslónak, Sármánynak, aki azzal szerzett hírnevet magának, hogy rengeteg találmányt hozott létre. Az ő nevéhez fűződik például a mandragóraelixír, mellyel a varázslók megőrzik fiatalságukat. Sármány nagymester az emberiség haladását szeretné előmozdítani, de kísérleteiben mindig egy elvet vall: a cél szentesíti az eszközt. Rissbergi várában a legkiemelkedőbb varázslók kísérleteznek mindenféle erkölcsi vagy morális gát nélkül.
Geralt ismeri az intézmény hírét, és közel sem szimpatizál az itteni fennhéjázó mágusokkal. Rögtön megérkezése után magára haragítja Sármányt, miután közli vele, hogy végzett a gyilkolásra kitenyésztett szörnyetegekkel (a rovarszerű lénnyel még a kötet elején, majd a gyíkkal az arénában). Ezek az öreg mester szerint genetikai csodák voltak, a rovart például azon varázslók egyike hozta létre, akiknek a kísérletei nélkül vajákok sem léteznének. Ezen az audiencián egyébként jó pár varázsló részt vesz, a meghallgatás után pedig ketten magukkal hívják a vajákot, hogy ismertessék vele elvárásaikat.
Algernon Guincampra, más néven Pinety, valamint Harlan Tzara felfedik, hogy valaki az intézményben átrángatott egy démont a létsíkjáról az emberek világába, amely azután gyilkolni kezdett a környéken. Már különös kegyetlenséggel felkoncolt több tucatot a várhoz közeli fennsíkon dolgozók közül. Rejtélyesen fogalmaznak, de Geralt úgy gyanítja, hogy az egyik varázsló átengedi testét a démonnak és így indul gyilkolni, két kollégája pedig azért szeretné felbérelni, mert nekik nincs az ínyükre, hogy megöljenek valakit maguk közül.
Mindennap másik területre teleportálják a vajákot, hogy minél nagyobb szakaszon portyázhasson. Egyik ilyen útja során találkozik a helyi rendfenntartókkal; parancsnokuk Frans Torquil egyenes ember, és a vaják segítségére van, mivel ő is tudja, hogy a varázslók keze van a dologban, de ellenük nem tehet semmit. A vaják végül tetten éri a démon által megszállt varázslót, akit látott Sármány mellett az audiencián. Sorel Degerlund az áldozatai vérétől bemocskoltan fekszik az egyik kunyhóban, kimerülve a mészárlástól. Geralt nem megkíméli az alvó férfit - pedig tudja, hogy végeznie kellene vele -, aki felébredve kegyelemért könyörög. Megparancsolja neki, hogy teleportálja őket Rissberg várába, azonban Degerulnd átveri és saját laboratóriumába repíti, ahol már várnak rájuk.
Geraltot lefegyverzik a varázsló genetikailag előállított ogretroll szolgái, majd az mérget fecskendez belé. A vaják teljesen lebénul, ami után az önhitt és pszichopata Degerlund elmondja neki, hogy semmilyen démon nem szállta meg; ő és szolgái mészárolták le az embereket, hogy démontámadásnak álcázva azt hitethesse el a Rissbergi mesterekkel, hogy hatalmas ereje van ilyen tettek végbevitelére. Azok egyébként sem mernének hozzá nyúlni, mivel ő Sármány kedvence (és szeretője is), így pedig könnyedén mászhatja meg a ranglétrát annak ellenére, hogy nem különösebben tehetséges varázsló.
Hencegése közben azonban alulbecsüli a vaják mérgek elleni immunitását, így az visszanyeri valamennyire erejét, és megtámadja a varázslót. Mivel még mindig gyenge, így kardját torkához tartva, arra kényszeríti Degerlundot, hogy teleportálja el magukat, de az a portálba belépve kitépi magát a Geralt szorításából, aki így egy ismeretlen helyen ér földet.
Cikkünk még nem ért véget, a következő oldalon folytatódik!
