A Lycosa maga is a tarantulák közé tartozik persze csak rendszertanilag. Egyébként, ahogy írtam is egy farkas pókról van szó. Hálót csak mellékes célokra sző, mivel az "1 v 1" küzdelmet részesíti előnyben, ami játékos körökben is elfogadottabb, mint a csapdagyártás. A névválasztás igen jó előjelekkel kecsegtet, hiszen a Lycosa tarantula „honos városában" Tarantóban, igen legendás fajta. Miután jól kicsapongtam magam, térjünk rá a teszt alanyára. Mivel a doboz van leg kívül így nem is nagyon tudnám mással kezdeni. Szóval egy dolgot már is le tudok szögezni, a Razeresek értenek a csomagoláshoz. Igényes, céljának tökéletesen megfelelő és rendkívül dizájnos doboz-t bonthattam ki. A nyitás után a mindenféle földi és digitális jót tartalmazó tok került elő szépen lefogatva. Ezt a részt is kihajtva jött a lényeg: a billentyűzet.
Első ránézésre nem mutatott sokat a Lycosa, egyszerű, letisztult, nem túl színes. Kezdtem is veszíteni felcsigázottságomból, de mégsem. Jobban szemügyre véve a dolgokat az apró kis részletek, a felhasznált anyagok és a minőség megmutatta magát. És ekkor jött a következő dicséretes dolog. A csuklótámasz és a billentyűk valami nagyon jól eltalált csúszásgátló anyagból készültek. Ilyen kellemes tapintású beviteli eszközhöz még nem volt szerencsém. A pók testének többi része fényes fekete bevonatot kapott, ami rendkívül szép, bár kicsit érzékeny az ujjlenyomatokra és koszolódásokra, de igazából nem tudott zavarni, mert jól néz ki és kész.
A kábel bilincsek szétbontása után, beüzemeltem a kis állatkát és már is kivilágosodott. A gombok mindegyikén csak a rajtuk található jel világít, nem túl fényesen. Ezt elsőként megint furcsának találtam, viszont kis fényben nagyon jó. Nem süti ki a szemem, a szoba sem úszik fényárban, szóval ergonómiai szempontból tökéletes és mi más lenne a lényeg egy ilyen terméknél. Ezeket megállapítva, rá is függtem az érintő kapcsolós panelre. Ezen összesen egy Razer jel és 7 „gomb" található. A média lejátszó vezérlésén kívül a fényeket is innen lehet kapcsolni. A választható állások: ki, be és WASD. Ez utóbbi nem egy újabb rövidítést takar, hanem az ilyenkor fénylő gombokat. Váltogatva a funkciók közt észrevettem, hogy a váltó gomb lenyomására az állások közt „áttünés" van. Szóval nem csak úgy felvillan, hanem szépen felerősödik, vagy éppen elhalványul a fény. A „WASD" állásban, ezek a billentyűk fényesebbek, mint amikor az egész Lycosa fényárban úszik. A beépített memória 10 profilt képes tárolni, tehát bárhol vagyunk tudjuk használni a saját billentyűzet konfigurációnkat, és akár játék közben is válthatunk. Visszatérve a csatlakozásra, a jobb hátsó traktusban mikrofon, fejhallgató (3,5" Jack) és USB 2.0 csatlakozót találunk, melyek mindegyike tökéletesen működött is. Maga a billentyűzet USB-n csatlakoztatható a PC-hez. Itt mindenképpen ki kell emelnem, hogy a Razer Lachesis-hez hasonlóan itt is az 1000 Hz-es úgynevezett Ultrapolling lett felhasználva, így egyáltalán nem meglepő, a késleltetésmentes reagálás.
Talán az egész teszt legérdekesebb eleme a Razer által mellékelt driver, program volt. Ezt feltelepítve, már a médiavezérlő gombok is működtek, addig csak a hangerő és a fény szabályzó reagált. Egy gyors újraindítás után, szépen megjelent a driver ikonja a tálcán. Erre kattintva egy nagyon megkapó felületű ablakban lehet mesterkedni. Erről és magáról a termékről további információkat az eredeti cikkben olvashattok.
